A teltház hiányát nagy valószínűséggel betudhatjuk a fajtának, hiszen a kékfrankos esetében még mindig egy méltatlanul alulértékelt borról beszélhetünk. Ez annak annak tükrében különösen érdekes és szomorú, hogy mégiscsak a Magyarországon legnagyobb területen művelt szőlőnkről van szó. Legutóbbi adatok szerint 8000 hektárunknak köszönhetően a világ kékfrankostermelésének az élvonalában vagyunk.

A fajta eredetéről teljes bizonyossággal az est házigazdája sem tudott nyilatkozni, inkább csak kételyeket ébresztett a hallgatóságban. A tudomány ma már bebizonyította, hogy a korábban feltételezettel ellentétben a kékfrankosnak a gamay-hoz nem sok köze van. A Blaufränkisch elnevezés is félrevihette a kutatást, amit Szabó Zoli egy eredeti, 19. századi német nyelvű, a korra egyáltalán nem tipikusan alapos leírással illusztrált. A könyv szerzője a fajtát egészen más jellemzőkkel mutatta be, mint amiket ma a kékfrankossal kapcsolatban tapasztalunk. A keveredést valószínűleg az okozhatta, hogy német nyelvterületen gyűjtőnévként kezdték alkalmazni a Blaufränkisch elnevezést.

A fajta eredete inkább egy másik megszólításban van kódolva: Blauer Limberger, Limburger, Lemberger is. A névadó itt az Osztrák-Magyar Monarchia egykori hercegsége Lemberg, ami ma Szlovéniában található – és nem összekeverendő a Lemberg (Lvov, Lviv) nevű, ma Ukrajnában található várossal. A fajta a 19. század végén jelenik meg Sopron környékén is, de országhódító útra az 1960-as években indul, és váltja le sok helyütt a sokkal kényesebb kadarkát. Népszerűségének az oka a könnyen művelhetőségben, valamint a terhelhetőségben rejlik. Utóbbi persze szinte automatikusan hozta a silány minőséget, és ezzel együtt a fajtával kapcsolatos rossz beidegződéseket. Ma már szerencsére nem egészen itt tartunk és ezt az este kilenc bora is jól bizonyította.

                                                                                                               ^{Fotók: Németh József}

A kékfrankos nem véletlenül az egyik legnépszerűbb rozéalapanyag. Savainak köszönhetően sokáig őrzi meg frissességét, gyümölcsösségét, így az sem véletlen, hogy a sort is egy 2013-as rozé nyitotta. A Koch Pincészet alap rozéja egyszerű, könnyen értelmezhető, gyümölcsös, jó savakkal dolgozik, igazi fröccsalap lehet, de magában sem kell szégyellni. Pláne, ha tudjuk mennyi az ára: jóval ezer forint alat lehet hozzájutni.

Tóth Ferenc egri kékfrankosából a megrendelt 2011-es helyett véletlenül néhány palack 2009 válogatás érkezett, senki sem tiltakozott nagyon a csere miatt. Lilába forduló színvilág, rövid szellőztetés után már teljesen tiszta illat. Közepesen hozza a fajtát és de a borvidéket rendesen, sokkal hűvösebb érzetek jutnak eszünkbe, mint a környékbeli kékfrankosok esetében.

Jandl Missió kékfrankos 2012 mélybordó színéhez, rengeteg meggyes illat és íz társul. A soproni kékfrankosok egykor rettenetes savaikról voltak híresek, a maga lágyságával ez a bor pedig kiváló cáfolata minden előítéletnek. Remekül stukturált bor ez.

A Planina Borház 2009-es Jenyei kékfrankosa nagyon szép illattal, komoly beltartalommal mutatkozik be. Savainak köszönhetően pedig pár évig még biztos a csúcson lesz. A borokat a termelő is elkísérte, és Horváth Zoltán fontosnak tartotta kiemelni, hogy a rozé mellett még a sillerben is nagyot lehet villantani kékfrankossal.

Eszterbauerék 2012-es Tanyamacskájában a gyümölcsösség, a lágy savak és tanninok könnyed mégis komplex és viszonylag hosszú lecsengésű bort eredményeznek.

A Szeleshát 2009-es K2-je nemrég a pincészet saját kostolóján is bemutatkozott a Kalamárisban, itt tudhattuk meg, hogy a nevét a pincészet első saját feldolgozásra szüretelt kékfrankosának második, kései szüretéről kapta. Kicsit rusztikus, talán ebben van a legtöbb hordó, de mindenképpen jól csúszik és elég komplex bor.

A Hetényi Pincészet 2011-es, korának kissé ellentmondva, lekvárosabb, főttesebb ízeket varázsol a pohárba, semmi almasav, nagyon behízelgő bor ez. A fajta lehetne dominánsabb.

Lelovits 2012-es kékfrankosából hordomintát kapunk, és teljesen fajtaidegen illatok jönnek: a gyümölcsben itt nem meggy, hanem banán uralkodik. Kíváncsiak leszünk még erre a borra, remek móka lesz egy-egy vaktesztben elhelyezni, őszintén várjuk, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön.

Az est hivatalos részének zárótétele a Konyári Pincészet Jánoshegyi 2011-es kékfrankosa volt, ami egy remek válogatás, kiváló savakkal, kerek ízvilággal. Többrétegű, hosszú lecsengésű bor, ami már simán harmadlagos jegyeket mutat.

Az estét lezáró közönségszavazás az utóbbi idők fajtakóstolóinak legkiegyensúlyozottabbika volt, hiszen nem nagyon volt olyan tétel, ami ne tudott volna valaki kedvencként megnevezni.