Sok bor tetszett, és csak alig pár kevésbé, nem sok csereötletem volna. De úgy igazándiból két bor jött be. Azok viszont nagyon, többször is kértem/kaptam pár kortyot, kóstoltam őket odabenn, a fülledtebb levegőn és szabad ég alatt, ahol kibontakozhattak, vissza-visszatértem, fordított sorrendben is kipróbáltam őket. És bár más-más miatt, de mindkettőt kiemeltem.

Tiffán Ede 2007-es Grande Selection-ja igazi nagy bor. Méltósággal, tartással, kifinomultsággal, visszafogott eleganciával. Nekem bizony sokszor a villányi borászok doyenjéről is ez ugrik be, de most vissza a borhoz, merthogy meglepett rendesen. Nem keveset vártam tőle, Albert gazda kóstolta, írt róla, beharangozta rendesen. Ehhez képest sikerült felülmúlnia a várakozásaimat. Szikárság és gyümölcsösség már az illatában, kortyban telt, energikus, a fiatalsága benne van, de a gazdagsága feledteti.

A Vylyan Duennium 2006-os kiadása most van előjegyzésben, érdemes is lecsapni rá és elfektetni még egy időre. Bár már most is érződik rajta, hogy hagyták fejlődni, hagyták simulni, érni, kerekedni, de még közel sincs a csúcsán. Illatban, kortyban hihetetlen egységet mutat, a gyümölcsösséget sem hagyták elveszni, remek struktúra, hosszú korty.

Hosszasan kortyolgattunk, lötyböltünk, és miegyebet is tettünk, ami miatt ránk lehet húzni a borsznob-zubbonyt, de valójában csak azt szerettük volna kideríteni, melyik is a jobb bor. Volt borblogger, borszakíró, borbarát kolléga, akik végül is egy hajszálnyival tudott eredményt hirdetni, én nem. Mindkettőt erősen a „90+” kategóriába tettem és hogy mi is a felső határ, annak meghatározásához azért majd nyugodtabb, kevésbé tömegiszonyos körülmények között szeretnék visszatérni a borokhoz.