Én most szerencsés helyzetben vagyok. Egyrészt megírtam már a magam Boratlaszát, másfelől amit ajánlok, szívből ajánlom és azt kívánom bárcsak ott lenne minden borkedvelő olvasó polcán. Ez azonban nem lesz könnyű eset, lévén a könyv - rövid kutatásaim alapján - az interneten már nem kapható. (Kivéve egy internetes aukciót, de ott is csak december 20-ig.)

No de kezdjük az elején! Kinek van meg otthon a legendás Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben összes kötete? Mely kedves olvasónk töltötte le és lapozta végig a Borászati Füzetek (1869-1873) és a Borászati Lapok (1874-1944) összes megjelent számát? Ki olvagatja esténként, pusztán unaloműzésként Borovszky Samu huszonhat kötetes Magyarország vármegyéi és városai című sorozatát? Aki a fentiekben magára ismert, az ne is olvasson tovább, neki nem tudna újat mondani a két fiatal szegedi néprajzos, Mód László és Simon András. Aki viszont kíváncsi egy látleletre száz évvel ezelőttről, arra, hogy milyenek voltak a Trianon előtti magyar borvidékek, azoknak ez a könyv - nyugodtan mondhatom - kötelező olvasmány!

Szőlészeti-borászati hagyományok a Kárpát-medencében (1875-1920), áll az alcímben. A 278 oldalon pedig igyekeznek is mindent megtenni a szerkesztők, hogy mire végzünk az olvasással, képben legyünk a régi magyar szőlőfajtákkal, a filoxéravésszel, valamint mind a huszonkettő borvidékünkkel. (Korábban 37 borvidéke volt az országnak, de az 1893-as bortörvény huszonkettőre csökkentette a számukat.)

A rengeteg korabeli újságcikk és a lexikonok anyaga mellett gazdag fotó és grafikai anyag teszi befogadhatóvá az amúgy igen széles merítésű szöveget, de így derülhet ki például, hogy az idei Év Bortermelője, a ménesi Balla Géza sziklabor sorozatával csupán a borvidéki hagyományok folytatója, ahogy azt is, hogy a görömbölyi Lapoczka dűlő 1901-ben ígéretes furmintot termett.

A kötet végén tekintélyes szakirodalmi áttekintő és több érdekes tanulmány is helyet kapott, például az ezredéves országos kiállításról, vagy Szabadka italmérő helyeiről az előző századfordulón.

Mód László és Simon András egyszer már húztak egy izgalmasat, ez volt a 2014-es keltezésű Vörös aszúk, ürmösök, sillerek című munkájuk. Ez a kötet azonban mind terjedelemben, mind mondanivalóban fölülmúlja az előzőt. Már csupán egy dolog hiányzik napjaink borkedvelőinek, egy olyan könyv, ami nem csupán a száz évvel ezelőtti állapotot rögzíti, hanem folytatva a megkezdett gondolatsort, végigveszi az egykori borvidékeink elmúlt száz évét, nem feledve a jelent sem, felkutatva azokat a termelőket - legyenek bár magyarok, vagy szerbek, románok, szlovákok, horvátok - akik tovább faggatják a Szent Korona hajdani terroirjait.

Mód László - Simon András (szerk.): Hajdanvolt szüretek, zsendülő gerezdek