A cikkben szereplő fotókat a szerző készítette

Október első napján napos időre virradtunk, igaz, a 12C fok kissé borzongató volt, de ahogy haladtunk az autópályán délnek, egészen 17-re felkúszott a képzeletbeli higanyszál. Így mire megérkeztünk a Keselyűs zsiliphez a Sión, már a pulóver sem kellett, feltéve, hogy napra álltunk.

A program egy kis evezés volt, tengeri kajakkal a Sión. Az Éles Kayak csapattal csapattuk, egyrészt a feleségem is jött, aki nem szokott evezni, másrészt a balesetem óta én is nagyon ritkán ültem hajóban, tavaly befagyott a vállam amit több mint fél évbe telt kikezelni, így amolyan próbanap volt ez, ami után - ha minden jól alakul - jövőre már újra mehetek vízitúrázni.

Nos, jelentem túléltük, sőt mi több, nem is éreztük magunkat rosszul az októberi 28 fokos napsütésben! A Sió ugyan nem lett a kedvencem, kicsit csatornaszerű, ezen még a Gemenci-erdős részen a mellékágak és kisebb tavacskák sem tompítanak, szóval tuti nem ide jövök jövőre evezni, sokkal inkább lesz cél a Hernád.

Evezés után már jócskán délután volt, nekünk pedig kopogott a szemünk az éhségtől, szóval irány a közeli Szekszárd, ahol biztos voltam benne, hogy a Faluhely dűlőben nyitva lesz egy étterem…

Szerencsére nem tévedtem, a Bodri Birtokon üzemeltetett Optimus étterem biztos pont, ha jót akarunk enni, voltam már itt a Borigo csapatával és a Pécsi Borozóval is, egyedül és társaságban, sőt, egyszer még a kisebbik lányom is elkísért, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy nem első bálozóként léptem át a küszöböt. A hely hangulata inkább bisztró jellegű, a völgy az utóbbi időben olyan szinten beépült, ami nekem már kissé zsúfolttá teszi, nem is szólva az állandó építési terület hangulatról. Belépve viszont egyből más a helyzet, a zene visszafogott, nyugodtan lehet mellette beszélgetni, a kiszolgálás pedig gördülékeny.

A gyümölcsleves csalódást okozott 

Az étlapot böngészve a „tyúkhúsleves mamásan“ és a „rebarbarás eperkrémleves édes tormahabbal“ ragadta meg a fantáziánkat. A húsleves közel jár a tökéleteshez, a tészta nem főtt túl, a zöldség roppanós, a hús omlós, érződik, hogy sem az alapanyagot, sem az időt nem spórolták ki belőle. A gyümölcsleves viszont csalódás, az állaga már-már pudingszerű, az íze pedig gyerekkorom menzás gyümölcsleveseire hasonlít, mintha azt turmixoltár volna le. A rebarbarát sajnos nem tudtam felfedezni, az édes tormahab pedig maximum tejszínhab-szerű volt, a torma ízének nyomát sem lehetett felfedezni benne.

A főételeknél a feleségem a külön ajánlatból választotta a tarját, a hús állaga átlagon felüli, szaftos maradt mégis tökéletesen átsült, akárcsak a krumpli, a kísérő saláta is telitalálat.

Az általam kért lazacfilé is kiváló, végre nem egy tenyésztett zsíros lazac, de az étlapon szereplő friss articsóka bizonyára konzerv, igaz, a jobbféléből, a konfitált paradicsom inkább szárított paradicsom olajban eltéve, a zöld olíva valójában fekete, a gyömbéres szója dresszing pedig sokkal inkább modenai balzsamecet, de ezek az apróságok sem zavarják meg az összképet, amit még némi fenyőmaggal is fokoznak, hogy roppavnósabb legyen a textúra. Az összkép ennél a fogásnál is kifejezetten jó.

Sajnos a zéró tolerancia miatt egy pohár bort sem tudtunk fogyasztani, de az eperszörp is jól kísérte a lazacot, bár kétségkívül egy rozé jobb lett volna hozzá. Ami pedig az ár-érték arányt illeti, mindez egy szuper ristrettóval és egy mentes vízzel kiegészülve is megállt 15.000 Forintnál, ami a jelenlegi pesti éttermi árakat tekintve több mint baráti, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy az ételek többsége kifejezetten jól sikerült. Optimus fővezér, jelentem visszatérünk!

Belső tér: 10/7

Kiszolgálás: 10/9

Ételek: 10/8

Borlap: 10/10

Ár-érték arány: 10/10