Noha haladó olaszosok biztos tudják, de azért nem árt elismételni: a Montepulciano d’Abruzzo nem toszkán bor, nincs sok köze Montepulciano városához, van viszont a montepulciano szőlőfajtához és Abruzzo régiójához. Ebben a középkeleti olasz térségben van ugyanis ezen a néven DOC, sőt egy DOCG eredetvédettsége annak a bornak, amely legalább 85 %-ban montepulciano szőlőfajtából készül, a maradék lehet sangiovese.

Pescara hátországa, az Adriától a magas hegyekig terjed a közel 8000 hektáros DOC minősítésű szőlőterület, ahonnan a bor származhat. Ez a tétel konkrétan a Strappelli pincészetből, Teramo megyéből. Alig tíz kilométerre az Adria partjaitól, viszont innen már látni az Appenninek hófedte csúcsait is. A családi gazdaság mintegy 10 hektáros termel szőlőt és készít belőle bort.

Vörösben montepulciano, fehérben trebbiano, malvasia és pecorino fajtákkal foglalkoznak. A hétfő este megbontott bor 100% montepulciano fajta, 20 éves ültetvényről származik, 60 hl/hektár hozammal szüretelt szőlőből. Tartályban erjedt ki, majd érlelésre egy évre szlavón tölgyből készült 25 hektós hordókba száműzték. Palackozás, pihentetés, piacra dobás, majd a konkrét megvásárlása következett. Nagyjából 9 euró környékén lehet megvenni.

Az illat közepesen intenzív, meggyes, gyümölcsös, egy kicsit jön az alkohol is, végül is 14 százalék már orrban is kiérződhet. De engem ez most kevésbé zavart. Olaszos illat, telt, de nem tömény, kortyban is azt érzem, hogy bár van benne súly, mégsem telít el egyetlen pohár.

A szín elég sötét, a tanninérzet ezzel összhangban elég meghatározó, van benne rendesen, de érett formában. A gyümölcsök a meggy-áfonya-szilva trióban merülnek ki, a zárás picit fanyarba fordul. Ha szürcsölgetem, akkor bejátszik kis szárító érzés, ha csak elkortyolgatjuk, minden fakszni nélkül, akkor simán csúszik. Igen, ez van vele, csúszik, a legjobban akkor, ha megadjuk neki, amit kíván. Ételt. Mert ha borozunk, akkor enni is kell, én mindig megéhezem, de minden borissza világban azonnal kerül harapnivaló is a bor mellé. Egy kis szalámi, egy kis kenyér és máris szebb az este.

Nem egy nagyágyú, de szépen elkészített bor, benne van Itália, van benne huncutság - étel mellé, még ha nem is volt semmi bonyolult, határozottan jólesett. 86/100 pont.