Kérem Várjon!
Cikkek
Egy rizling kétszer
Egy bor: Bősz Adrián Szekszárdi Rajnai Rizling 2008
zoranka
2010 September 04.

Nemrég hozzám került négy palack Bősz Adrián bor. Megkóstoltam őket rendre, aztán visszadugóztam és hűtőbe raktam. Tegnap este meg újból elővettem őket, de igazándiból csak egyet választottam ki a vacsora mellé és a maradékot a svédek elleni focimeccshez. Ha szerencsét nem is hozott, fociban legalábbis, de jó estét szerzett nekem.

A Bataman négy 2008-as borával ismerkedtem nemrég, a Budavári Borfesztiválon már kóstolhatóak lesznek, de hát egy ilyen sort csak óvatosan, egy-egy decivel kóstol az ember. A megbontott palackokat mindig sajnálom, néha nem jut rájuk idő, kedv, esély s bizony egy hűtőpolcon felejtődnek addig, míg már nem is lesznek újrahasznosítva.

Az első egydecik után azonban azt gondoltam, hogy ezekkel a borokkal nem kellene így járni, de aztán az augusztus végi, szeptember eleji nyüzsgésben senki nem ért rá, rajtam kívül, így hát magam bontogattam vissza a palackokat. Valamelyik este elkadarkázgattam a hosszúra nyúlt munkanap utáni filmes tespedésben, tegnap este meg bort kerestem az esti vacsorához.

Késő délután, bevásárlás közben ugyanis három napja óvodás gyermekem kitalálta, hogy ő bizony kagylót szeretne vacsorálni. A halaspultnál álldogálva a szülei kedvet kaptak a pisztránghoz, így hát abból is került a kosárba. Nos, ezekhez bor dukál. Fehérből valahogy mindig kevesebb van otthon, mint kellene, vagy csak az fogy el gyorsabb ütemben, nem tudom megítélni, de ekkor eszembe jutott a megbontott rajnai rizling.

Amíg a felnőtteknek kakukkfűvel bélelt, kukoricadarában megforgatott pisztráng sült, addig kicsi Zével dagnje na buzaru készítésébe fogtunk. A gyermek tavaszi-nyári gyakori szlovéniai utazásaink során bukott rá a kagylóra, most ketten mostuk, csiszoltuk tisztára és főztük meg fehérboros-fűszeres rövid lében. A lébe bátai rajnai rizling került a Cenege-dűlőből, azt is ittam hozzá egy jóízű pohárral. Kétszer azért hadd ne dugózzam vissza a palackot, no meg a bor sem hagyott békén, a meccs mellé elfogyott a maradék is.

Mezei virágok, lédús barack, propolisz és az egész illaton-ízen végiglebegő petrolosság. Ráadásként bodzaszörpbe fröccsentenénk szódát, friss, gyümölcsös. Kortyban szép savak, izgalmas vibrálás, felerősödő petrolosság, kis édes-sós zárással párosulva. Telt, gazdag ízek, tele citrusossággal, grapefruit és kumquat. Jólesik, elrágcsálok minden kortyot.

Az, hogy most, éretten, megvállasodva, mégis még mindig sok frissességet hordozva jön ki a 2008-as bor, türelmes, bizakodó, előre gondolkodó gazdára utal. Tegyük hozzá, már a 2007-es is tetszett. A 2008-as kétségkívül meghálálta a gondoskodást, mert hát azt hiszem, hogy ezt fél-egy éve is ki lehetett volna hozni, akkor a jövőjéről beszélnénk. Azt gondolom, most sem feledkezhetünk meg a jövőjéről, de én már most is nagy kedvvel kortyoltam el, két ütemben a teljeses palackot. Ezzel azt is mondom, hogy én a hat pontot bizony behúzom neki, azaz átkonvertálva most olyan bizakodó 87 pontra teszem. Ha nem hiszi, járjanak utána a borfesztiválon vagy a szekszárdi szüreti napokon!