A Bataman négy 2008-as borával ismerkedtem nemrég, a Budavári Borfesztiválon már kóstolhatóak lesznek, de hát egy ilyen sort csak óvatosan, egy-egy decivel kóstol az ember. A megbontott palackokat mindig sajnálom, néha nem jut rájuk idő, kedv, esély s bizony egy hűtőpolcon felejtődnek addig, míg már nem is lesznek újrahasznosítva.

Az első egydecik után azonban azt gondoltam, hogy ezekkel a borokkal nem kellene így járni, de aztán az augusztus végi, szeptember eleji nyüzsgésben senki nem ért rá, rajtam kívül, így hát magam bontogattam vissza a palackokat. Valamelyik este elkadarkázgattam a hosszúra nyúlt munkanap utáni filmes tespedésben, tegnap este meg bort kerestem az esti vacsorához.

Késő délután, bevásárlás közben ugyanis három napja óvodás gyermekem kitalálta, hogy ő bizony kagylót szeretne vacsorálni. A halaspultnál álldogálva a szülei kedvet kaptak a pisztránghoz, így hát abból is került a kosárba. Nos, ezekhez bor dukál. Fehérből valahogy mindig kevesebb van otthon, mint kellene, vagy csak az fogy el gyorsabb ütemben, nem tudom megítélni, de ekkor eszembe jutott a megbontott rajnai rizling.

Amíg a felnőtteknek kakukkfűvel bélelt, kukoricadarában megforgatott pisztráng sült, addig kicsi Zével dagnje na buzaru készítésébe fogtunk. A gyermek tavaszi-nyári gyakori szlovéniai utazásaink során bukott rá a kagylóra, most ketten mostuk, csiszoltuk tisztára és főztük meg fehérboros-fűszeres rövid lében. A lébe bátai rajnai rizling került a Cenege-dűlőből, azt is ittam hozzá egy jóízű pohárral. Kétszer azért hadd ne dugózzam vissza a palackot, no meg a bor sem hagyott békén, a meccs mellé elfogyott a maradék is.

Mezei virágok, lédús barack, propolisz és az egész illaton-ízen végiglebegő petrolosság. Ráadásként bodzaszörpbe fröccsentenénk szódát, friss, gyümölcsös. Kortyban szép savak, izgalmas vibrálás, felerősödő petrolosság, kis édes-sós zárással párosulva. Telt, gazdag ízek, tele citrusossággal, grapefruit és kumquat. Jólesik, elrágcsálok minden kortyot.

Az, hogy most, éretten, megvállasodva, mégis még mindig sok frissességet hordozva jön ki a 2008-as bor, türelmes, bizakodó, előre gondolkodó gazdára utal. Tegyük hozzá, már a 2007-es is tetszett. A 2008-as kétségkívül meghálálta a gondoskodást, mert hát azt hiszem, hogy ezt fél-egy éve is ki lehetett volna hozni, akkor a jövőjéről beszélnénk. Azt gondolom, most sem feledkezhetünk meg a jövőjéről, de én már most is nagy kedvvel kortyoltam el, két ütemben a teljeses palackot. Ezzel azt is mondom, hogy én a hat pontot bizony behúzom neki, azaz átkonvertálva most olyan bizakodó 87 pontra teszem. Ha nem hiszi, járjanak utána a borfesztiválon vagy a szekszárdi szüreti napokon!