Egy kicsi borvidéken sem könnyű közösségi bormarketing programot tervezni s szervezni, ráadásul éppen itt két borút is működik. Van egyetemi kutatóintézet, aminek nagy szerepe van a cirfandli megmentésében, vannak hegyközségek és lelkes borkedvelők, no meg kereskedők és vendéglősök, akik szeretnének tenni a cirfandliért.

A Pécsi Borozó kis csapata vállalta fel azt, hogy igyekszik lépésről-lépésre kidolgozni egy kampánynak becézett programot, hogy egyrészt a cirfandliban érdekeltek is közelebb kerüljenek a megoldáshoz, azaz, hogy milyen is legyen ez a bor. Másrészt meg a boros közönséget szeretnénk megismertetni a cirfandlival és felmérni, ők hogyan látják ezt a fajtát, mit gondolnak róla, mikor, milyen típusát kóstolják szívesebben.

Persze van egyrészről a tervezés és van az élet, a maga váratlan megoldásaival. Így történt meg az, hogy a nyártól más nagyobb városok borklubjaiba, boregyetemeire tervezett borvidéki bemutatkozások már márciusban elindultak. Szekszárdon ugyanis egy másik borvidék helyére kellett "beugrani", erről már tudósítottunk is. A pécsi borok a vártnál is jobban szerepeltek, vagy inkább fogalmazzunk úgy: amit mi legbelül hiszünk, hogy ez a borvidék adottságaiban ott van a magyar élmezőnyben, csak éppen a borászok táborában nagyobb fokú az útkeresés, mint másutt, nos ezt a szekszárdi közönség is visszaigazolta.

Ezzel a hirtelen jött lehetőséggel indítottuk úgymond a kampányt, de valójában az első nyilvánosság előtti megmutatkozás június 5-én lesz, amikor is a Ferencesek utcájában, a Kult-Utca programsorozat részeként megszervezzük a Cirfandli Ünnepet. Egy olyan programot, amelyre meghívtuk az összes olyan bortermelőt, aki árutermelőként foglalkozik a cirfandlival, lapzártakor még csak reménykedünk benne, hogy minél többen elfogadják a meghívásunkat. Az egynapos program délelőtt tíztől este tízig tart majd, végig lehet kóstolni majd a különféle cirfandlikat, amihez talán segítséget nyújt majd cirfandli tesztünk eredménye, amelyet a Pécsi Borozó éppen ezen a napon megjelenő nyári számában olvashatnak. A kitelepülő borászok listája hamarosan megjelenik a jobb oldali menüsávban, kiemelt helyen, a cirfandli-logóval jelölve!

A Cirfandli Ünnepet ugyanis egy kóstoló előzte meg, amelyre olyan szakembereket hívtunk meg, akik az elmúlt évtizedekben sokat tettek, tesznek most is a cirfandliért. És olyanokat is, akik érdeklődők, nyitottak és mi is kíváncsiak vagyunk a véleményükre. Az esőzés és vihar nem segített nekünk, így nem teljes létszámban, de úgymond reprezentatívan ültünk le 19 cirfandlit megkóstolni. Hasonló tematikus kóstolókat tervezünk majd a közeljövőben is, az egyiken a fajtával foglalkozó termelőket próbáljuk meg leültetni egy kóstolóasztal mellé, egy másikon gasztronómiai szakembereket, séfeket, gasztrobloggereket hozunk össze, hogy ebből a szemszögből is meg tudjuk vitatni a cirfandli helyét és jövőjét. Ehhez kapcsolódóan pedig a borvidék csatlakozó éttermeiben az ősz folyamán cirfandli napokat szeretnénk szervezni, a borhoz illeszkedő, a gasztronómiai munkacsoportban megtervezett bormenük életre hívásával. A távlati cél az, hogy valamennyi  olyan borvidéki étteremben, amely fontosnak tartja a helyi alapanyagokat, a helyi ételeket, ott megtalálható legyen a borlapon legalább egy cirfandli is.

De mi is a cirfandli, honnan van nekünk ez a fajtánk? A legtöbb szakértő úgy gondolja, hogy valószínűleg a Como-i tó környékén volt őshonos, Pécs környékére a XIX. században Ausztriából, Bécstől délre fekvő ültetvényekről került be az akkori káptalan kezdeményezésére. A szocializmusban nem sok babér termett a cirfandlinak, hiszen az érzékenyebb, tömegtermelésre alkalmatlan fajták közé tartozott. A hatvanas évektől kezdve szinte alig maradt belőle a borvidéken, helyébe bőtermő fajták kerültek. A kilencvenes években azonban újabb fordulat történt, a város is felismerte az egyedi fajta jelentőségét, s a pécsi kutatóintézetben Németh Márton és Diófási Lajos vezetésével ismét foglalkozni kezdtek a cirfandli klónszelekciójával. A kísérletek azóta is folytatódnak az egyetemi intézetben, hiszen egy ellenállóbb, rothadásra kevésbé érzékeny, lazább fürtű klón lenne az ideális a termésbiztos, minőségi termesztéshez.

A fajta elsődlegesen Ausztriában maradt fenn, Gumpoldskirchen környékén, ezen a vidéken közel 100 hektáron termesztik még. Mi ennek kicsivel több, mint ötödével büszkélkedhetünk. Nincs belőle sok, viszont ennek ellenére egységes kép sem alakult ki róla. Régebben elsősorban félédes-édes borként gondoltak a cirfandlira, ma viszont egyre többen foglalkoznak komolyabban a száraz változatokkal, sőt a barrique használatának lehetőségét is többen tesztelik.

Amikor cirfandli-kóstolóra hívtuk össze a zsűri tagjait, igyekeztünk sokféle szempontot figyelembe venni. Elsődlegesen azt, hogy termelő ne legyen most ebben a körben. Viszont legyen vendéglős, borkereskedő, borszakíró, olyan úgymond külsős szakemberek, akik valamilyen szálakon azért kötődnek Pécshez és a cirfandlihoz. A PTE Hunyor Vendégházában megrendezett kóstolón a borok kóstolása és értékelése mellett fontos volt meghallgatni is a résztvevők véleményét, hiszen olyan gondolatok is elhangoztak, amelyek jó lesz felhasználni a kampány folytatásában. A zsűriben helyet foglalt Hartmann Beatrix, a PTE TTK Szőlészeti és Borászati Intézetének kutatási művezetője, Rippl Béla, a Kalamáris Vendéglő tulajdonosa, több cirfandli verseny szervezője, Hetényi János, a Pécs-Mecseki Borút elnökségi tagja, Pelyhe Szilárd, borszakíró, a borravalo.hu munkatársa, Mikes Márk, A Hordó borszaküzlet ügyvezetője, Ungurán József, a tettyei Tüke Borház ügyvezetője és Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője.

A kóstolás végére egyértelműen kiderült, hogy az édesebb változatok jobban szerepeltek, mint a száraz verziók, a maradék cukor viszont sok esetben a félszáraz változatokban is jól állt a bornak. Évjárat tekintetében nem sikerült megállapítani a tutit, hiszen például 2007-ből a borok egy része már fáradtasnak bizonyult, ugyanakkor a két legmagasabb pontszámot is ez az évjárat vitte el. A cirfandli barrikolására vonatkozólag pár éve szinte szentségtörésnek számított, hogy egy neves pécsi borász megpróbálkozott ezzel a technológiával. A kóstolón a barrique hordót megjárt tételek szép pontokat kaptak, érdemes ebben az irányban is tapogatózni.

Hogy a zsűri által megállapítottakkal mennyire ért majd egyet a nagyközönség, azt már június 5-én megtudjuk, olvasóink felé pedig a weboldalunkon továbbítjuk a Cirfandli Ünnepről készülő tudósításunkban.

Az itt elhangzottak és a korábbi ötletesések, megbeszélések eredményeképpen sikerült megtervezni a kampány logóját és szlogenjét, stílusosan helyi művészre bíztuk ezeket a feladatokat, Tatai Tibor mohácsi grafikus szerintünk meg is találta a lényeget és a cirfandlira szabott arculattal igyekszünk

majd a továbbiakban is megjelenni mind a kiadványokban, mind a rendezvényeken. A cirfandli logót, a napocskás poharat és a "Cirfandli. Egy csepp Nap" szlogent természetesen a borászok is felhasználhatják a cirfandli palackjaik címkéjén.

Azt már csak remélhetjük, hogy a kezdeményezés sikerrel jár majd, hogy a borászaink helyben is el tudják majd adni cirfandli borukat. Mert az hisszük, hogy egy ilyen különlegesség elsősorban helyben kell, hogy vevőre találjon, igyák büszkén a helyiek, de kóstolják érdeklődve a vendégek és vigyék jó hírét a nagyvilágba.