Pécsi Ében Cuvée 2006. A Lisicza Borház ezen presztízsházasítása nyerte el leginkább a pécsi polgárok tetszését, noha szorosan a nyomában volt végig a Radó Pince 2008-as Pécsi Cirfandlija, és nem sokkal kapott kevesebb pontot a Wekler Családi Pincészet 2007-es Pécsi Töppedő Cuvée-je sem. Szépen teljesítettek még a Matias Pince borai is, a negyedik helyen az Irsai Olivér 2007, az ötödiken a Zweigelt Rozé 2008 végzett.

A négyfogásos vacsora első körében a száraz fehérek mérettettek meg, a leveshez a rozékat kóstoltuk, míg a főételhez a vörösöket. Jutott két édes is a desszert mellé. Bő két órán át kóstolgattunk, ízlelgettünk, de végül is nem volt túl nehéz a választás.

Az első öt volt valóban kiváló, ezek közül a Matias borok érdekesmód most szinte jobb formát futottak, főleg a rozé, mint új korukban. Mert az most szép, szebb, mint amikor teszteltem, ráadásul most ezer forint a Sétatéren. De ezek a reduktív, könnyedebb borok nem biztos, hogy jól bírják a jövő év kihívásait is, ezért valójában az első három kerülhetett szóba, mint egy valóban reprezentatív bor. Ezzel a véleményemmel nem maradtam egyedül, a nagyközönség is így voksolt.

A harmadik helyezett, különdíjas bor lett a Wekler Töppedő. A cirfandli a meghatározó, mandarin, őszibarack, cukrozott citrom. A töppedt bogyók adta enyhén aszús jelleg hozza az aszalt sárgabarackot és a hársmézet. A testessége kiemelkedő, nagyon szépen kidolgozott rajta és benne minden. A zamatában sok édes körte, őszibarack-befőtt, aszalt kajszi és papaya. Nem hagyja, hogy a cukor elnyomjon gyümölcsöt, savakat – ez utóbbiak határozottan jelen vannak és tartják az egyensúlyt. Szép, jó arányokkal, pici lista hömpölygéssel a végén, hosszú ízekkel, buja bor. Így írtam róla nemrégiben, tartom.

Radó úr száraz cirfandlija lett a második, komoly bor ez, masszív szerkezetű, nem kis alkohollal, de hozzá való testtel, textúrával. Szép mézes-virágos illatokkal kezd, jó a korty, szép a lecsengés. Nekem nagyon bejött, vacsora után is ezt kortyolgattam, és most nem azért dicsérek, mert egy asztalnál ültünk. Nemrég a Matias cirfandli kapcsán említettük, hogy kellenek a száraz cirfandlik, a jó borok, úgy tűnik a 2008-as évjárat hozza a formát.

A Lisicza Borház a tavalyi fehér siker után idén a vörös presztízsküvével diadalmaskodott. Az Ében 2006 most nekem is jobban tetszett, mint amikor korábban teszteltük. Akkor azt írtuk: „Izgalmas illatok, mintha fiatalabb volna legalább egy évvel, annyi gyümölcs jön elő. Ehhez mondjuk picit várni kell. Viszont akkor ízben is folytatja: nem tűntek el a savak, friss, málnás-áfonyás, de van itt menta és eukaliptusz is. A hordó szerencsére nem nyomja el a gyümölcsöket. Életerős, fejlődőképes bor, nem túl komplex, de szép szerkezetű. Van benne potenciál.” Na ugye, megmondtuk, hogy van benne potenciál, mostanra szebb is lett, kiegyensúlyozottabb, érettebb, kevésbé tanninos a hangsúly. Vörösben kétségkívül messze a legjobb bor volt.