A Portugieser du Monde indulását követően arra gondoltam, érdemes volna megírni a portugieser nagykönyvét. meg is terveztem, jó kis (azaz nagy) projekt lett volna, bejárni a termőterületeket. Sok helyre el is jutottam közben, jártam a bánáti homokpusztában és a szárazpataki domboldalakon eltelepített kékoportó-ültetvényeken, voltam a Szerémségben, a Plesivica-hegyen és végigkóstoltam a még a legnagyobb szlovén portugalka fesztivál kínálatát is. Sőt eljutottam az ötszörös championhoz Bad Vöslauba is. De Németország valamiért kimaradt, portugieser-vadászatomban oda nem jutottam el. Persze a könyv se íródott még meg.
Pedig nagyon izgalmas borok jöttek a versenyre a német borvidékekről, nyertek csillogó érmeket, a bakancslistán még ott van az Ahr-vidék is, Németország legkisebb borvidéke, alig hatszáz hektár. Tizenháromban indult a Portugieser du Monde, egy 2013-as bort vettem elő a minap.
Az a helyzet, hogy zseniális ez a bor. 2016-ban kapott aranyérmet a versenyen, akkor 88.5 pontra értékelték. Nálam most minimum 90 pont. Illatban lassan nyit, de fejlődik, nagymama szilvalekvárja, meggybefőttje keveredik némi füstölt sonkával, szalonnával. Tartalmas, penge savakkal, érett szilvával, erdei gyümölcsökkel, amarena meggydzsem plusz jól érezhető tannin, étcsoki, gomba, leginkább rókagomba lehetne.
Atipikus portugieser sok tekintetben, de nem tagadja meg a fajtát és nagy bor. Weingut Peter Kriechelnél az aktuális évjárat pinceáron 25 euró. Nem véletlenül.
Van nekem egy kedves orvosom, fül-orr-gégész, épp tegnap kapta meg a PhD oklevelét (Megy a gratuláció innen is!), néhány napja meg a fülemet tette rendbe, hogy a hallásom legyen minél inkább zavarmentes. Ritka az orvos, akihez úgy megy a páciens vizsgálatra, hogy még tőle hoz egy palack bort. Persze, ha a doktor úr amatőr-, hobbi-, műkedvelő borász is egyben, úgy némiképp érthető.
Piski Zalán néhány éve vásárolt területet, pincét Hosszúhetényben, a terület a Dömös-dűlőben található, javarészt olaszrizling, némi chardonnay van még, a 100 tőke cabernet sauvignonból is olaszrizling lesz hamarosan. A Dömösi Rizling forgalomba nem kerül, de elfogy. Értem is, miért.
Illatban zöldalma, citrusok, kicsit túlhűtöttem, így elsőre elég visszafogott. Kell vagy negyedóra a pohárban, hogy beinduljon a virágosság, a gyümölcsözön. Ez persze túlzás, nem gerjed túl, de ahogy közelíti a szobahőmérsékletet, egyre intenzívebb lesz.
Kortyban pici krémesség és határozott savak, friss gyümölcs, körte, leginkább nashi körte, aztán egres, és persze citrusok.
Épp csak leheletnyi édesérzetet visz bele a vanília. Utóízben némi fanyarság köszön vissza, amolyan datolyaszilvásan.
Állítólag hat hónapot volt másodtöltésű hordóban, én egyáltalán nem értékelek ebben a borban semmiféle hordófűszert elnyomóként, van benne egy kis krémes érzet, a finomseprő volt keverve, annyit is elmondtak róla, ez viszont érződik. A sav hat felett picivel, szájban egy elég határozott érzettel jön, de ad a bornak egy nagyon feszes gerincet.
Kicsit visszafogottan indul, de szépen nyílik, a korty eleje-közepe abszolút olaszrizlinges, a végére kicsit kifullad és ott némileg szétcsúszik az addigi feszesség. De minden apróbb észrevételem ellenére ez korrekt bor. Korrekt olaszrizling. Mutatja, hogy Hosszúhetény jó ennek a fajtának. Nagyon jó. Nem véletlenül vett is pincét és birtokot lassan rendszeres szerzőnkké és firenzei tudósítónká avanzsáló Bukovics Martin (ld. cikkünk a 2020. őszi lapszámban). Dolgozni kell rajta és csiszolni, csiszolni. Lehet übertrendi az irsai, cunamizhat a rozétenger, az olaszrizling bor marad.
Ha nagyon objektívre húznám a nadrágszíjat, akkor egy stabil ezüst szintet elé, mondjuk akár 82 pont. De nekem most legyen 84 pont, a plusz kettő azért jár, mert kitöltöttem egy második pohárral is és ez az érzés azért nem minden bornál jön meg 20 percen belül.