Több elmélet van arról, hogyan alakul ki az alkoholizmus. Az amerikai Cloninger több ezer alkoholbeteget vizsgált meg. Arra a következtetésre jutott, hogy az alkoholisták egyik típusa függ a jutalomtól, el akarja kerülni a büntetést, és nem élménykereső. Vannak férfiak és nők is, akik alkoholisták, de ebben a csoportban nem volt igazán jellemző a nemi különbség.

Általában 20 éves koruk után kezdtek inni, amikorra már legtöbbször kialakult egzisztenciával rendelkeztek, munkájuk, családjuk, gyerekük volt, és általában problémák – válás, munkahelyi gondok, más kapcsolati konfliktus – kapcsán kezdtek inni. Ők azok, akik ha beleakadnak egy problémába, leisszák magukat, ez a problémamegoldásuk, én-védő mechanizmusuk, amikor pedig kijózanodnak, bűntudatuk van, megpróbálnak mindent visszacsinálni, de a gondok nyomasztó súlyának a hatására ismét az italhoz nyúlnak. Olyan ez, mint egy tanulási folyamat: bármilyen akadályba ütköznek, inni kezdenek. Így lassan elkezd lepusztulni körülöttük minden, és belecsúsznak egy alkoholos életútba.

A másik csoport ennek az ellenkezője. Általában férfiak, impulzívak, és 20 éves koruk előtt kezdtek inni, gyakran az apjuk is alkoholista volt. Az ebbe a csoportba tartozók nem addig isznak, míg el nem vesztik a kontrollt, hanem akkor válnak agresszívvé, ha nincs alkohol a szervezetükben. Már fiatal korban lehet látni, hogy valaki függő módon iszik-e: ha tízen elkezdenek alkoholt inni, 8–9 ember szimplán csak részeg lesz, de egy-két ember számára a világ válik otthonosabbá. A kettes típusnál nagy a genetikai háttér jelentősége, az egyes típusnál inkább szociálpszichológiai jellemzők, környezeti faktorok hatása okozza a az alkoholbetegséget. Az első típusra azt mondjuk, hogy áldott jó ember, csak amikor iszik, akkor nem, a másodikra meg, hogy neki kell az az alkoholszint, hogy tudjon működni.

                                                                                                                     ^{Illusztráció: scham}

A kérdés persze az, hogy mikortól nevezhetünk valakit alkoholistának? A diagnosztika alapja egy hét-jellemzős kritériumsor: az illető az elmúlt 12 hónapban többször volt ittas; folyamatos vágyat érez azután, hogy alkoholt igyon; fizikai elvonási tünetei vannak (például remeg a keze); nem sikeres a társadalmi szerepeiben; többször megpróbált már leszokni, de sikertelenül; látja és tudja a tüneteket, mégsem tud leállni; toleránsabb, vagyis egyre többet kell innia ahhoz, hogy lerészegedjen. Ha ebből a hétből három fennáll, alkoholizmusról beszélhetünk.

Ma Magyarországon 7–800 000 fő érintett, akik mellett általában találunk egy társfüggőt és egy családot is, vagyis nagyjából a magyar lakosság felét érinti valahogyan az alkoholbetegség. Az alkoholistáknak viszont mindössze 5–7%-a jut el gyógykezelésre. Pécsett a 90-es években működött egy alkoholgondozó, ami később a Pszichiátriai- gondozóba olvasztva sorvadt el – mondja a szakember, aki az INDIT Közalapítvánnyal egy pályázati forrásnak köszönhetően éppen egy, az akkorihoz hasonló intézet kialakításán dolgozik, ami várhatóan jövő tavasszal kezdhet majd működni.

A szociokulturális közeg miatt, – vagyis az olyasmik, mint a Halál a májra! partik és az ún.binge drinking-ek, amiken a minél gyorsabb lerészegedés a cél –, a szakember szerint leginkább a fiatalok veszélyeztetettek.

A dohányzással kapcsolatban jóval kevésbé vagyunk elnézőek, az alkohollal viszont a magyar társadalom túlzott mértékben toleráns, és az emberek csak akkor kapnak észbe, amikor már nagy baj van. A pszichoaktív szerek sorában – a szervkárosító hatás tekintetében – az alkohol a legrosszabbal, a nikotinnal van versenyben – és pont ezek a legálisak. De nem vagyok a teljes tiltás híve, a kulcs a mértékletesség lenne – szögezi le dr. Szemelyácz János, majd hozzáteszi: „Kardfogú tigrisből kevés van a városban, de ezek a szerek itt vannak, és aki túl korán találkozik velük, azokból nem biztos, hogy az lesz, aki lehetett volna. Az alkoholt sem kiűzni kéne az életünkből, de a helyén kéne kezelni. Senki nem akar függő lenni.