A XI. Villányi Prémium Bormustra a megszokotthoz képest mintha picit szűkebb kiállítói köre azért izgalmaas felhozatalt produkált. Ha Villány és prémium (az eredetvédelem részleteiért érdemes ide ugrani), akkor az zömében vörös. A zömében itt konkrétan azt jelentette, hogy egy fehér és egy pezsgő volt kóstolható, annál több Villányi Franc és természetesen sok cuvée.
Menjünk neki ábécé-sorrendben.
Intenzív, villányi illat, amiben elég sok hordófűszert találunk, de van benne érett sötét, főleg bogyós gyümölcs is. Van ereje kortyban is, egyszerre édes, krémes, keleti fűszerekkel és vaníliával, plusz masszív erdei gyümölcsösség, abban is elsősorban bogyósok tömkelege, fekete berkenye, feketeribizli, kékáfonya. És akkor még frissen reszelt étcsokoládé, tejeskávé, pipadohány. Abszolút a magyar dél hangulatát hozza, van benne komplexitás, van masszív, erőtől duzzadó tartalom és hosszú életpálya. Van benne kraft.
Érett erdei gyümölcsök és fekete szeder elsőre, beleszippantva, amikor kinyitott a kávésdobozt, és tele van frissen őrölt kávéval, na meg egy kis forraltbor-fűszerkeverék is ott van a háttérben. Kortyban elég erőteljes, bár nincs benne sok túlzás. Szép hirdóhasználat, finom fűszeresség, erdei gyümölcsök, szilva, reggeli kétszersült vajjal és áfonyadzsemmel. Tannin mértékletes, alkoholos izmos, de minden az elegancia határán belül.
Intenzív, komplex, de nem tolakodó illatok, áfonya, aszalt szilva és édesgyökér. Némi vaníliás-fahéjas sütis háttér visz bele érdekes rétegzettséget. Kortyban telt, gazdag, de mégis egyensúlyos. Szépen fejlődik és változik. Van benne érett gyümölcs, sült szilvalekvár, érett meggy és málnadzsem mellett fahéj, tejcsoki és habos kakaó. Aztán, ahogy lassan lecseng, némi dohány és bors. Még bőven van ideje alakulni, még felfelé tart.
Az este egyetlen fehérbora, ami ráadásul nem is volt igazán jó hőfokon kínálva, de mégis hozott izgalmakat. Szép hordóhasználat, finom fűszeresség, vanília, édes keleti fűszerek, egy leheletnyi kókusz. Az alkohol így melegebben jobban kijött, de ideális hőfokon ez mértékletesebb lehet. Kortyban szép gyümölcsök, érett, kerek, csúszós, viszont gazdag, szépen edzett bor.
Nekem egy kicsit az est meglepetésbora, ami pár hete is okozott hasonló meglepetést, akkor vakon emeltem ki egy super premium sorban. Hozza a Villány Franc karaktert, de lecsiszolták a durvaságokat, lereszelték a túlzásokat és egy fűszeres-gyümölcsös, gazdag, telt, jóivású, fineszes, elegáns vörösbor maradt. Végül is kell ennél több? Van benne fekete bogyós, van benne piros bogyós, van benne csoki és vanília, szegfűszeg és bors, krémesség és arányos sav, tannin, hossz, béke.
Nincs meglepetés. Az első asztal, ahol kiürülnek a palackok. A Villányi Franc makár is nagyon szép volt, nekem most egy kicsit a Cuvée 7 felé húzott a szívem. Egy évek óta szinte változatlan leírás jöhetne: vastag, erőteljes, de bársonyos és gyümölcsös egyszerre. Sok hordófűszer, masszív szerkezet, a sok és az arányosság pont megfér benne, még az eleganci határain belül. Izgalmas, szép bor, a Cuvée 7 férfias arca.
És ami nem is igazán prémium, de ez nem a bornak, hanem az eredetvédelemnek köszönhető. Mondjuk nem igazán értem, hogy ottonel muskotályból hogy a fenébe készülhet prémium fehér, miközben pezsgő meg nem, de hát ez pont olyan rejtály, mint hogy miért telepít valaki a világ toplistás legjobb vörösboros termőhelyére irsai olivért...
Talán a leghosszabb nevű magyar pezsgő, évszám is van benne duplán, de ezzel nyitni a sort jól esett, mondjuk zárni is jó lett volna, de hát hol volt már akkor az utolsó csepp is. A villányi pezsgő száz éve természetes jelenség volt és népszerű, manapság rácsodálkoznak, hogy túl meleg, meg vörösbor, nem is ez lesz a húzótermék, de egy-egy jól elkészített buborékos belefér. Ez meg az.
Fotók: Hetesi Dániel (a Villányi borvidék hozzájárulásával)