A két kóstolóról válogattam össze azokat a borokat, amelyekről érdemes volt megemlékezni és amelyeket le is fotóztam. A Bujdosó-borok kapcsán van némi átfedés Ercsey Dani tegnapi cikkével, viszont fontosnak tartottam itt is megjeleníteni őket, a teljes szövegkörnyezetben.

Bujdosó Cirkáló Rajnai Rizling 2020

Bujdosó Dragon Chardonnay 2020

Bujdosó Nemere 2020

A Bujdosó-borokat egy szép pakkban kaptam még az ősszel, ideje volt belekóstolni. Az első két tétel nálam abszolút befutó, igazi könnyed, balatoni fehér, amit teraszon, vagy grillezéshez, magában, de talán még a szóda is belefér, behízelgő, fajtajelleges, gyümölcsös borok. Itt most nem a terroir rejtelmeibe mélyedünk el, csak jó bort szeretnénk inni a vacsoránk mellé és az csak plusz, ha van tartalma és magában hordoz némi balatoni feelinget is. A Nemere más tészta, nem is mindenki érti a csapatból, mire megy ki a játék, szerintem ez van a legkuszább állapotban, lehet csak időre van szüksége, a chardonnay, sauvignon blanc és királyleányka házasítása egyelőre csak elemeket mutat a puzzle-ból, amivé majd össze kellene állnia.

Mariannenhof Kolkmann Zweigelt Perfektion 2019 (Wagram, Ausztria)

Németh József Zweigelt 2020 (Szekszárd/Pécs)

Két zweigelt. Az apropó Németh Józsi bora volt, tőle kaptam, aki nem ismerné, elég megkerülhetetlen szereplője a pécsi boréletnek, fotósként is, kóstolószervezőként is, aztán aktív szerepe volt jó néhány évig a Házler Pince működésében Házler Enikő férjeként, majd saját garázsborászatot indított Zengővárkonyban. A zweigelt alapanyaga szekszárdi szőlő, ha jó emlékszem, Németh Janóval közösen bérelt gurovicai területről van. A bor szép, jó állapotú, sok gyümölcs, elég tartalmas, azért a 14-res alkohol ott bujkál, de van ellentartása, szerkezetben, mélységben. Nagyon szép zweigelt, kevés hasonló bukkan fel idehaza. Az osztrák zweigelt most kevesebbet mutatott, könnyedebb, lazább szerkezetű, egyszerűbb bor. Nincs vele gond, de azért nem vele szerettetjük meg a fajtát.

Bujdosó Kalóz Kékfrankos 2020

Pálffy Kékfrankos 2018

Pálffy Kékfrankos 2017

Három kékfrankos. A dél-balatoni a gyümölcsös, könnyed kékfrankos etalonja, meggy, szilva, piros bogyósok, jó savérzet, lendületes, szinte kiköveteli, hogy még egy pohárral igyunk belőle. Itt is találunk tizennégyes alkoholt, de nem ugrik ki a borból. A két Pálffy más iskola. A 2017-es masszívabb, teltebb, több a fűszer, a fiatalabb gyümölcsösebb, lendületesebb, de összeségében mindkettő a tartalmas, komolyabb, mélyebb kékfrankosok közé sorolandó és bizony mindkettő kedvemre való volt.

Pálffy Héja 2018

Németh József Hárslevelű 2020 (Pécs)

Két narancsbor a zárás. A Héja egy tramini narancsbor, szárazra erjesztve. A fűszeres tramini esetében már számtalanszor meggyőződtem, egyike azon fajtáknak, amelyek képesek felülírni a narancsborok elég gyakori aromasablonosságát. Teás, élesztős, rózsás, korianderes, jázminos világa van, ami nekem bejön, mert amúgy meg technológiailag rendben van és tiszta. Németh Józsi narancsbora viszont édes hárslevelű, több mint nyolcvan gramm maradék cukorral, mellé hetes feletti savakkal. És a kései szüret mazsolás-aszalványos aromatikája mellé a hosszan áztatott hársfatea, és a mézharmat jegyeivel.

***

Pfeifer Weissburgunder 2020 (Vulkanland Steiermark DAC, Ausztria)

Pfeifer Weissburgunder Ried Schemming 2018 (Vulkanland Steiermark DAC, Ausztria)

A stájer pincészet alap és dűlőszelektált fehérburgundija volt a bevezetés ezen az estén, az alap korrekt bor, barackos, finoman pörkölt magvakkal, némi kovászos kenyér és mandula is előbukkan. A válogatás komolyabb játékos, érezni a hordós érlelés fűszerességét, itt is megjelenik az őszibarack, gesztenyemézbe mártogatva, de jön a pörkölt mandula és kesudió is. Finom gyümölcsös édesség, ásványos-sós lecsengés. A magam részéről a válogatás felé billen a mérleg nyelve. A beszerzés a Tenuta Wineshopból érkezett.

Weingut Stadt Krems Grüner Veltliner 2019 (Kremstal, Ausztria)

Weingut Stadt Krems Grüner Veltliner Ried Weinzierlberg 2019 (Kremstal, Ausztria)

Ismét egy birtok, egy fajta, két bor. A helyszín Kremstal, a fajta a zöldveltelini. Az alapbor is nagyon tisztességes munka, alma, sárgadinnye, némi csillagánizs és pomeló, friss, zamatos bor. Még abszolút jól működik, ahogy a dűlőválogatás is. Citrusokban inkább mandarin és kumquat, a friss alma itt is jön, elegáns, jól strukturált, csipetnyi sós érzettel a kortyban. Egy hajszálnyival nyert nálam a válogatás.

Schieber Tabu Kékfrankos 2018

Schieber Tabu Merlot 2017

Schieber L’Aura 2018

Vörösben három szekszárdi, három Schieber-bor. A Tabu Kékfrankos került be a Pannon Borrégió TOP25 válogatásba, erőteljes, sok érett gyümölcs, cseresznye, meggy, szilva, bors és szegfűbors. Jó savak ellensúlyozzák a korty vastagságát, zömökségét. Fajsúlyosabb kékfrankosok. A merlot még masszívabb, még érettebb gyümölcsökkel, szeder, aszalt szilva, étcsoki, dohány és szilvalekvár. A savak itt is kellenek és vannak is szerencsére. A L’Aura cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos házasítása, kicsit könnyedebb, gyümölcsösebb, de nagyon jó arányokkal rendelkező, kedves karakterű bor. Magamnak talán ez utóbbit választanám vacsora mellé, de külföldi vendégnek a kékfrankost mutatnám. A merlot meg a hardcore vörösboros haverok kedvéért kellene a házi vinotékába…