A Fertő közepén (fotó: Ercsey Dániel)

A hanyatló Nyugat megint megmutatta, hogy van mitől rettegni. Ugyan nem Bécs, csak a határ mente és nem is nagyváros, hanem csak egy egykori mezőváros Podersdorf, mégis tele van migránssal, csak éppen az összes magyarul beszél. No nem Ahmed tanult meg magyarul, sokkal inkább az történt, hogy a kempingben, ahol megszálltunk, a kisboltos és az összes takarító magyar volt, az étteremben ahová beültünk, a szakácsok és a pincérek is magyarok voltak (egy kivétellel, ő szlovák volt, végre megcsillogtathattam a dakujem velmy pekne mondatot), a kompokon a kapitány és a matrózok is mind magyarok voltak és a borászatokban is az alkalmazottak többsége magyar. Nyilván azért, mert Magyarország jobban teljesít, legalábbis ami az ausztriai munkavállalást illeti.

A podersdorfi kemping vízpartja (fotó: Ercsey Dániel)

Na mindegy, kanyarodjunk vissza a témához! Felfedeztük, hogy nem kell egyben letekerni a teljes távot, sőt, még azt sem kell erőltetni, hogy legyen egy magyar és egy osztrák szakasz (80 illetve 70km), mert ha elengedjük a magyar részt (ami nem volt nehéz, tekintve, hogy ott nem maradt semmi látnivaló), akkor a sógorok útja a podersdorfi kikötő és a kompok segítségével három majdnem egyenlő szakaszra bontható. Így a kényelmes biciklizgetés mellett marad ebéd ebédelni, bort kóstolni, beszélgetni és fotózni is.

Az elhatározást pedig tett követte, így ért minket az első hajnal (na jó, erősen túlzok, 11:45-kor indult a hajó) egy Podersdorfból Rusztra induló komp fedélzetén. A hajó hátsó része nyitott, ott van hely a bicikliknek, a tetőn utaznak a népek, kivéve minket, akik inkább behúzódtunk a fedett részre, ahol egyrészt beszélgethettünk a soproni kapitánnyal, másrészt megihattunk egy kólát és egy radlert a másfél órás út alatt.

Fotók: Ercsey Dániel

Ruszton kiszállva nem időztünk sokat (majd másnap, amikor újra erre járunk), nyeregbe pattantunk és irány Mörbisch. A bicikliút jól kiépített, jelzett, sima aszfalt, amit a bicikliseken kívül csak a mezőgazdasági gépek használhatnak, szóval nincs forgalom, csak rengeteg biciklista. Erre már megéri vállalkozást indítani! Így is lett, a kukoricás mellett, a nádasban megbújva fröccsterasz várja a nagyérdeműt, Fertőmeggyes felé félúton. A fröccs (olaszrizlingből) kiváló, innen pedig már csak 15 perc és meg is érkezünk a mörbischi kikötőbe, az operett fesztivál vízi színpada mellé, ahol legnagyobb döbbenetemre a büfében pljeskavicát árulnak, mellé pedig eszéki és károlyvárosi sört, tiszta Horvátország…

Fotók: Ercsey Dániel

A Mörbisch-Illmitz komp főműsoridőben félóránként indul, látszik, hogy ez a legfrekventáltabb, egyrészt így lehet befejezni az osztrák kört, másrészt ez csak 40 perc hajókázás. Ennek megfelelően sokkal lepukkantabb a hajó, olyan, mintha szét akarna esni, igaz, végül semmi bajunk nem lett és át is jutottunk a keleti partra. Ott újra nyeregbe pattantunk és irány Illmitz, ahol a túlzás nélkül világhírű Kracher pincészetnek állandó nyitvatartása van (hétköznap 17:00-ig).

Fotók: Ercsey Dániel

Szerencsénk volt, Nagyboldogasszony ünnepe miatt aznap egy órával hamarabb zártak, de így is volt fél órám kóstolni, ami pont elég volt a következőkre:

Kracher Pinot gris 2019

Közepes citrom szín. Illatában sós citrom, egres és zöldalma. Kóstolva közepes test, kerek savak, fehér húsú gyümölcsök, főleg alma és őszibarack. Hosszú és elegáns, a legvégén pici mandulás kesernyével. 87/100 pont

Fotók: Ercsey Dániel

Sohm&Kracher Lion GV 2020

Halvány citrom szín. Az illatában citrom és pici fehérbors. Viszonylag egyszerű szerkezet, közepesnél kisebb test, kerek savak, az ízképben az illat ismétlődik. A lecsengésben felerősödik a borsos karakter. 85/100 pont

Sohm&Kracher Alte Reben GV 2021

Közepes citrom szín. Illatában sós citrom, mandarin, zöldalma és fűszerek. Vibráló savak, feszes szerkezet, közepes test és hosszan megmaradó ízek a szájban. Kifejezetten szép! 87/100 pont

Sohm&Kracher St. Georg. GV 2018

Közepesnél mélyebb citrom szín. Illatában déligyümölcsök, papaya, ananász és a háttérben fahéj. Széles korty, kitölti a szánkat, de mellé jó savakat kapunk. Az ízképben mangó, vanília, ananász és kókusz. A lecsengése kifejezetten hosszú. 89/100 pont

Fotók: Ercsey Dániel

Kracher Auslese muskat ottonel 2020

Halvány arany szín és kirobbanó illat, benne tömjén, sárga virágok és barackkompót. A közepes testet kissé lagymatag savak kísérik, az ízkép megbillen az édesség felé, amit a korty végi tonikos kesernye próbál ellensúlyozni. Belépő édesbornak kiváló, de ne keressünk tokaji savakat benne! 88/100 pont

Kracher Red Roses Beerenauslese rosenmuskateller 2020

Mély vörös arany szín. Illatában aszalt szilva, barackkompót, fahéj és szegfűszeg. Szájban közepesnél nagyobb testet és elegánsnak mondható savakat kapunk, az ízképben szilva, vanília és ribizlilekvár. A lecsengése szinte végtelen. 93/100 pont

Kracher Trockenbeerenauslese Noble Reserve non vintage

Mély arany szín és rendkívül koncentrált illat, benne elsősorban botritiszes jegyek, aszalt kajszi és kajszilekvár, aszalt őszibarack, vanília, fahéj és ananász. Nagy test, pöpec savak, hömpölygő és harapható struktúra. Elegáns és végtelen. 95/100 pont

Fotók: Ercsey Dániel

A kóstoló 10 Euro/fő, ez szerintem nem vészes, de azért ha biciklivel megyünk tovább, használjuk az asztalokra kitett köpőcsészéket is!

Fotók: Ercsey Dániel

Mi a kóstoló után beültünk Illmitz főterén egy kései ebédre, természetesen megint magyarul rendelve a rántott húst és az elmaradhatatlan krumplisalátát, aztán már csak 14 km biciklizés és egy szuper kilátó várt ránk, mielőtt visszaértünk volna a podesrdorfi kempingünkbe. Első nap pipa, méghozzá a Seewinkel sztárjának boraival fűszerezve. Vajon a második nap még ennél is jobb lesz? Hamarosan kiderül…