Merfelsz Gábornak és Wéber kollégának köszönhetően volt szerencsém megkóstolni egy palackozott tételt. A szekszárdi Merfelsz Pince 2008-as Agent Provocateur névre keresztelt borát. Pici turánnal van bolondítva, hosszas keresgélés után sikerült belőle elővarázsolni egy palackot. Már a pohárba töltve tetszik, légies és könnyed a megjelenése. Világos pirosas szél, a mag rubinba hajlik. Megkapó és intenzív az illata, sok-sok pirosbogyós, meggy és fahéj. Egészen egzotikus, minden pillanatában a gyümölcsösség dominál. (Már az illat alapján amondó vagyok, hogy az általam nagyon preferált 2007-es Merfelsz-bikavérbe biztosan jutott ebből, de az íze még inkább megerősít ebben.) Ugyanaz a dús gyümölcsösség köszön vissza, szépen meghintve fűszerekkel.

Az itthon megszokott stílushoz képest magasabb a savérzet és nulla tannin, ez nekem kimondottan tetszik, repíti a kortyot. A korty második felében jön egy kis frissítő, meggyes fanyarság. Igazi gyümölcsital, lugas bor a szó legpozitívabb értelmében. Nem kell rétegzettséget, meg komoly mélységeket keresni benne, hanem egy jó társaságot, és szépen lenyomni az egész palackot (2009-ben is készült, ha minden igaz). 83 pont

Wéber kollega (valójában én) persze nem bírt magával és bontottunk mégy egy vöröset. Dúzsi Tamás Pentatonját 2006-ból. 50% pinot noir, 20% merlot, 14% syrah, 8% cabernet franc, 8% cabernet sauvignon.  Nem mindennapi házasítás, az egyszer biztos. Sötét, de nem áthatolhatatlan színvilág, szép pirosas széllel. A pinot-t ha akarná, sem tudná letagadni, az első perctől kezdve jön az illatban. De leginkább az összetettség jellemzi illatát és ízeit is. Meg van benne a szekszárdiasság is, de van illatában egy kis sóság-jódosság, csipetnyi keleti fűszer, meg egy adag kakaóbab is. Izgalmas nagyon. Szájban dús extrakt, markáns savak és visszafogott tanninok. Szép hordóhasználat, éppen csak egy érintésnyi, pont jólesik. Az alkoholt csak a gyomorban veszem észre, szépen átjárja a testet. A savaknak köszönhetően van benne lendület bőven, a beltartalma is bőven kielégítő. Megint nagyon szerteágazó íz képet mutat. A keleti fűszerek erősödnek, és szép tejcsokival vannak nyakon öntve. Van benne hűvös elegancia is, meg meggybefőttes melegség is egyszerre.

Érdekes, hogy a második napon teljesen összezuhan, miközben a hamburgi muskotály még áll, mint a cövek. De várok én türelemmel, szerencsére. Harmadik napon érzem a leginkább, hogy milyen is ez a bor valójában. Minden benne van, ami az előző napokon is, de van benne egy pici karcosság, bizonytalanság is. Nem bántó ez, a kortyban egyszerűen érezni, hogy még mindig érdemes palackban érlelni, hogy a legszebb formájában kóstolhassuk. Savai hosszú potenciált biztosítanak neki.

Egyébként is jellemző a Dúzsi borokra, hogy meghálálják a hosszú érlelést (saját tapasztalatok: Görögszó 2003, Leányvári Kékfrankos 1998-2000, Niola 2003, Óvörös 2003). Szerintem Magyarországon a legtöbb borversenyen nem szerepelne fényesen, semmiképpen sem a divatot követi, egyéniség a javából. 86 pont

A szőlő fotójáért köszönet Szabó Zolinak!