A hamburgi muskotály nem tartozik a legnépszerűbb fajták közé Magyarországon. Pedig talán nem vagyok egyedül vele, hogy oly élénken élnek még az emlékek bennem az otthoni, kiskerti hamburgikról. És kellemesek azok az emlékek. Tiszta és nagyon szép gyümölcsök jutnak eszembe. Sok helyütt találkozhatunk vele a nagyvilágban, a legnagyobb területekkel Franciaország, Kalifornia, Görögország és Románia rendelkezik. De kérdésre zoranka is egyszerre sorolja nekem a szerb hamburgikat (rozéban akár). Alapvetően azért népszerű fajtáról van szó, kicsit talán megkopott renoméval. Eredete bizonytalan, legutóbb az alexandriai muskotály és a frankenthali trollinger fajták gyermekének vélték. Hozzánk állítólag valamikor a 18. század közepén került. 

Sokszor megkapom, hogy túlságosan érzékeny vagyok a fára, mármint a borban természetesen. Hogy én alapítom meg a Barrique Ellenes Ligát, pedig nem. Egyszerűen a borban nem akarok harsány tölgyfás, vaníliás, kókuszos etc. illatokat, ízeket érezni. Ha meg mégis érzem, legalább olvadjon össze a borral. Tőlem aztán lehet extra heavy égetésű is a hordó, csak legyen finom a benne érlelődött bor. (Szerkesztői figyelmeztetés: a kattintást követően csak felnőtt olvasóink induljanak tovább a szöveg ösvényein - kenszei kolléga barrique bornak ad 92 pontot!)

Kissé hosszúra nyúlt szünet után jöjjön újra egy vörös, ezúttal a Kunsági Borvidékről. A Hadobás Pince kékfrankosa helyett, ugyanis előbbi tétel messze jobban teljesített, közel hasonló áron.