A mádi katolikus templomban, ha nem is állandóan, de gyakran szól a harang, ráadásul bármiféle felismerhető rendszer nélkül. Ülünk egy kóstolóteremben, az aranyszínű bor megcsillan a pohárban, az izgalom a tetőfokára hág, hiszen mégiscsak egy 29 éves száraz furmintot készülünk megkóstolni, erre - mint valami holdkóros - beindul a harangozás, tíz óra negyvenhét perckor. Tizenkilenc perc után abbahagyja, hogy az azt követő órában még háromszor újrakezdje, van, hogy három, máskor tizenkét percre. Csak találgatni tudunk, a helyi pincemesterrel egyetemben, hogy mi lehet a kiváltó ok. Felmerül a templomszolga túlbuzgósága, a harangozó spicces állapota, a rosszul járó órák és a mobiltelefonra telepített harangozó applikáció meghibásodása is, de nem jutunk megnyugtató eredményre.

A bor viszont kiváló, dacára a rettenetes címkének és a még rettenetesebb elnevezésnek. Az „Ófurmint” név ugyanis a szakmában egyet jelent az eloxidált, gyakran hibás tételek garmadájával, amik az átkosból visszamaradt borkészítési eljárást és stílust fémjelzik. Ezzel szemben ez a 97-es bár oxidált, de nem túlságosan, a penge savak frissen tartják a kortyot, igazi élményt ad, bár arról nem vagyok meggyőződve, hogy ez a készítése utáni tíz évben is így volt. Van, aki megjegyzi, hogy erre csak Tokaj képes, mármint a száraz borok ilyen hosszú ideig tartó érlelésére, nem akarom kijavítani a tévedését, hogy még Magyarországon is találunk olyan borvidékeket, Somlót, Badacsonyt és talán még Mórt is, ahol ez szintén lehetséges, a világban pedig elég sok helyen lehet belefutni hasonlóba, bár kétségkívül nem ez az általános. A világ fehérborainak a 98%-át egy éven belül megisszák és ez így van jól! A jól elkészített, lassan oxidált (mint jelen esetben) tokaji furmint akár egyedi stílusával, akár a hosszú érlelési idejével kitűnik ebből a friss fogyasztása szánt bortengerből, bár az is igaz, hogy nem ez lesz e kezdő borfogyasztók kapudrogja, a belépőjük a borok világába.

1997 száraz Ó-furmint (12%, 6,5 sav, 1g cuki, Szent Tamás dűlő termése - nem ők készítették, a pincét a készlettel együtt vették meg)

Közepes óarany szín. Illatában élesztős jegyek, aszalt őszibarack, aszalt kajszi, pipadohány és édes fűszerek. Száraz szamorodnis jelleg, pici flor, pici botritisz. Kóstolva közepesnél nagyobb test, élénk-vibráló savak, citrusok, gombás karakter, aszalt sárgabarack, citromhéj, kandírozott mandarin. A lecsengése szinte sós és nagyon hosszú. Élő tétel, fáradtságnak semmi nyoma. 88/100 pont

A Mád Hill borászatot 2006-ban alapították és bár gyorsan tagjai lettek a Mádi Körnek (négy évvel ezelőtt viszont kiléptek a formációból), alapvetően megmaradtak a „rejtőzködő kisbirtok” kategóriában. Ebből a méretre utaló jelzőt kell talán kevésbé magyarázni, a három hektárnyi szőlőterület semmiképpen sem nevezhető nagynak. A jórészt 70-es és 80-as években telepített szőlőik mind Mádon zöldellnek, az Ősz-hegy, a Szilvás, a Kis-hegy, a Közép-hegy és a Betsek dűlőkben. Ezek közül értelemszerűen az utóbbit tekintik a legfontosabbnak, innen készül a jó évjáratokban a borászat dűlőszelektált száraz bora, az újabb évjáratokban Riolit fedőnév alatt.

2022 Riolit furmint (Betsek dűlő, 13%, 6,7 sav, 0 g maradékcukor)

Közepes citrom szín. Közepesen intenzív illat, pici füst, sok citrom, mandarin, zöldalma. Közepesnél nagyobb test, lendületes savak, zöldalma, pici birs, mandarin, ásványosság. Közepesnél picit hosszabb lecsengés. 87/100 pont

A látogatásunk apropóját egy a borászat által szervezett fél napos sajtóút adta és itt el is érkeztünk a másik jelzőhöz, vagyis a rejtőzködőhöz. A Mád Hill borait ugyanis kis túlzással sehol nem lehet kapni, kizárólag Mádon. (Na jó, egy-két hotelben már ott vannak az országban.) Nem tisztem eldönteni, hogy ez a típusú értékesítési modell (kóstolók tartása, szájhagyomány útján terjedő hírek, helyi értékesítés) mennyire lehet sikeres a XXI. század csökkenő borfogyasztástól hangos világában, de talán jelzésértékű, hogy a tulajdonos szemlélete lassan a hazai bor- és gasztronómiai média felé fordul. A cél továbbra is a helyi értékesítés, lehetőleg nem csak borkóstolókon, hanem egy bor-étel párosítós ebéd vagy vacsora keretén belül, amihez nem csak a borokat, hanem a tervezett menüsort is prezentálták a mádi kóstolóteremben.

2016 édes szamorodni (2év 3 hektós hordóban, M toast újfa, 176g cukor, 8,5 sav, 9,5%)

Közepes arany szín. Közepesen intenzív illatában kevés vanília, fehércsoki, szilva, aszalt kajszi, méz, szotyola. Közepesnél nagyobb test, lendületes savak, szilvalekvár, kajszilekvár, a cseresség szépen támasztja a kortyot. A lecsengése közepes, cseres, száraz dohányos. 89/100 pont

Az ötlet alapvetően jó, ha valaki nincs kitéve a kereskedelmi láncok nyomásának, akkor a felvásárlási árait sem lehet a végtelenségig letaposni, ergo sokkal nagyobb flexibilitással árazhat, a végén mégis több marad a zsebében, ami mind a tulajdonosnak, mind a pince alkalmazottainak jól jön. Ehhez viszont elengedhetetlen a piac felmérése, hogy tudjuk kihez, mikor és miért akarunk szólni és ezt követően mit is akarunk elmondani. Az, hogy a bor jó, vagy legalábbis nem rossz, már alapvetés, olyan mint a lélegzetvétel. A mellé felszolgált étel - legalábbis szerény tapasztalataim szerint - nem kell, hogy túlgondolt legyen, semmi szükség beszerezhetetlen alapanyagokra, svédcsavarra a receptben, az olasz vendéglátás is az egyszerű alapanyagok rendkívül magas minőségéről szól.

Inkább azt kell végiggondolni, hogy mi az, ami helyben beszerezhető, könnyen tárolható és egyszerűen elkészíthető, ha az egy kenyérlángos, arra nyáron bazsalikom és paradicsom kerülhet a mási sajt mellé, ősszel pedig körte és kéksajt, az aszúbor úgyis nagy barátja a Roquefortnak, tavasszal inkább a csípős savanyúságokat helyezzük előtérbe, az édes borok jól harmonizálnak velük, de a pizzalisztbe kevert zeolit is jó ötlet lehet, bár még életembe nem hallottam ilyet ezelőtt, bevallom először azt sem tudtam, hogy az alapvetően derítőszerként használt kőliszt egyáltalán alkalmas-e emberi fogyasztásra.

2013 6p aszú (214g cukor, 9%, 9,5 sav)

Közepes arany szín. Mély és érett illat sok édes érett gyümölccsel, barack, kajszi, pici menta, csillagánizs, kamilla. Kóstolva nagy test, lendületes savak, kajszilekvár, pici tannin, hosszú lecsengés. Gyönyörű.  92/100 pont

Az ebédet és a kóstolót rövid pincelátogatás követte, utána pedig felmentünk a Szent Tamás-tetőre is, ahonnan nem csupán a folyton harangozó mádi katolikus templomra, hanem az egész ún. Mádi-medencére rálátni, a távolban az egyik irányban a tokaji Kopasz-hegy, a másikban a szerencsi cukorgyár kéményei, alattunk pedig olyan dűlők, melyeknek egykor a Rákóczi család volt a tulajdonosa. Spirituális élmény, főleg, ha utána még a Recepció kávézóba is van időnk beugrani, továbbra sem értve, maximum beletörődve abba, hogy a harangszó ide is elkísért bennünket. Talán az a megoldás, hogy nem gondolkozunk, nem kérdezünk rá, egyszerűen csak elfogadjuk a harangszót, mint Mád velejáróját, tudva az örökérvényű igazságot, hogy a harang mindannyiunkért szól.