Tavaly kissé alábbhagyott a lendület, vagy legalábbis kevésbé éreztük olyan jól magunkat, mint idén. A jobb 2011-es évjárat, a napsütéses idő, vagy ki tudja, mi okozta, de sokan voltunk, jó volt a hangulat, és jók voltak a borok, vagy legalábbis a többségüket élveztük kóstolni. Minden borról készültek legalább félszavas jegyzetek, de itt csak a legjobb élményeinket soroljuk fel, botcsinálta lesifotós képeinkkel illusztrálva. Ahol nem jelöljük, a borok 2011-es évjáratúak.

Walter Gyula

Tiszta, korrekt fehér sorral kezdtünk, a gohért nem tudom kellőképpen megítélni, elhelyezni, nincs igazán összehasonlítási alapom, de tetszett. A furmint (82/84) erőteljes volt, elég sok alkohollal, érettséggel, lágysággal, szép gyümölcsökkel, nekem a Benyovszky (83/85) jött be a legjobban, az egybeszüretelt chardonnay és pinot blanc gazdag zamatokkal, masszív testtel, édes-kerekséggel. A vöröseknél viszont visszatértem, kadarkára és merlot-ra. A merlot (83/85) hozta, amit Walter Gyula képvisel, egy tömény, gyümölcsös, édes tanninos, kicsit lekváros, brutál alkoholos (15,5%) bort kaptunk, amiből mégis élvezetes volt inni. De a legszebb pécsváradi bor a kadarka volt. Igazán kadarkás, szép savakkal, fűszeres illattal, ropogós gyümölcsökkel, még a tizennégyes alkohol sem zavart abban, hogy bizony szépen szórjam meg pontokkal (87/89). Walter Gyula volt az este újrafelfedezettje.

Lisicza Borház

Meglepő módon vöröseket nem hoztak, a kínálatból a primőr rozét ismerjük, korrekt tétel (82/84), viszont sokkal szebben muzsikált a sauvignon blanc (85/87). Hozza a fajtát, sok a bodza, kis szörpösséggel turbózva, jó savak, jó arányok. Rendben van teljesen.

Andreas Ebner

A vöröseket már ismertük, a pinot noir 2008 kedvenc is, de most nem vettem figyelembe a szavazásnál, mert igazságtalan lenne a többiekkel szemben. Két 2006-os cuvée-t is kóstoltam ezen az estén, Ebneré nagyobb testtel bírt, masszívabb volt és egyre inkább összesimultnak tűnt, ez volt a 7-es hordó (85/87). A meglepetés viszont a cirfandli (87/89) volt, nyolcvan gramm cukorral, édes-mazsolás-birses jegyekkel. Könnyed desszertbor, alacsony alkohollal, Andreas egyre közelebb jár ahhoz, milyen is lehet egy modern és populáris édes cirfandli.

Hárs Pincészet

A Hárs-testvérek közül most József volt a soros, ő hozta el a börzére a borokat, köztük olyanokat is, amelyek nagyon megtetszettek. Fehérből volt egy 2008-as hárslevelű (81/83), érett, kissé korosodó jegyekkel, ám még mindig élvezhető állapotban. Viszont a 2006-os chardonnay (84/86) igazi ritkaság, nem készül sok barrique tétel a szajki pincészetben, ez viszont nagyon szép édes-vaníliás krémmel, diós-vajas jegyekkel tűnt ki. A két édes cirfandli közül a 2008-as (88/90) az őszes halántékú,, de csak a 2011-esssel (86/88) szemben, egyébként még mindig csak az élete kezdeténél tart, ha valaki megállja, nyugodtan tegye el hosszabb időre, szerintem kibírja. A 2011-es viszont gyorsabb érésű, most dübörög, fantasztikus gyümölcsösség van benne és még mkindig egy kis rakoncátlanság, fésületlenség. Ehhez kell a kor. Még egy bort említek itt, egy bordói házasítás (40-40-20 / cs, cf, m), ez viszont 2008-ból, szintén barrique ritkaság (87/89). A nevét viszont elfelejtettem feljegyezni… Arányos, jól strukturált, érett bor, nyugodtabb pillanatokban, kevesebb zsivajban biztos még jobban értékelném.

Schunk József

A hosszúhetényi pincészetben évről évre javul a minőség. A 2010-es vörösborok nálam kevésbé muzsikáltak jól, részben az évjárat és talán a hordóhasználat miatt sem. A 2011-es cabernet sauvignon (82/84) nagyon szép, fajtajelleges, sűrű bornak bizonyult, de a merlot (84/86) még jobban tetszett, édes tanninok, szedres-szilvás gyümölcsösség, tartós ízek, zamatok. És ne feledkezzünk meg a sauvignon blanc-ról (83/85) sem, a pincétől nekem eddig talán ez a legszebb fehérboros élményem.

Matias Borászat

A négy borból kettőt említenék, az egyik a 2009-es chardonnay (83/85), amely korrekt, szépen elkészített chardonnay, jó állapotban. Ugyanebből az évjáratból kaptunk zweigeltet (86/88) is, amely máltó követője a nagy sikerű 2008-asnak. Az a bor számomra is egy etalon a pécsi vörösbor kapcsán, kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha már valóban forgalmi tételként jön ki a piacra, most nagyon sűrű, gyümölcsös és hordófűszeres borként került a pohárba.

Wekler Pincészet

A szekszárdi tételeket nem kóstoltam, a pécsiek közül a pinot blanc (83/85) zamatossága, testessége, fajtajellegessége tetszett leginkább. A Muscato cuvée (80/82) meg kétségtelen népszerű bor lehet, illatosságával nincs is a problémám, nekem kicsit egysíkú a korty.

PTE TTK SZBI

A kadarkát (82/84) kóstoltam, ami megosztott, mert voltak tetszetős és kicsit nyers tulajdonságai is, ezért ezen az estén a kadarkák között csak harmadik lehetett.

Colonus Borház

Jobbágy Kornél saját pincéjének első bora egy 2010-es cirfandli-olaszrizling házasítás (80/82), ami nem túl összetett, de a palackban sokat fejlődött, érett jegyeket is felmutató bor. Én leginkább behűtve, fröccsként tudom elképzelni, grillezéshez működhet. Izgalmas viszont a Szabó Zolival közös cirfandli 2011-ből (83/85), amiben van alkohol is rendesen, viszont hozza a cirfandlisságot illatban, főként zamatban, kis virágosság, friss gyümölcsök, kell neki még idő, amíg lecsitul, összesimul, de ígéretes.

Radó Pince

Mindösszesen két rozé volt versenyben, itt a pécsi rozé (82/84) nekem bejött, eper, málna és cseresznye, nagyon szép savak társaságában. A zöldveltelini (81/83) nekem a magas alkohol miatt nem hozza azt az üdítő frissességet, azt a gyümölcsösséget, amit a fajtától várok és a korábbi években a pincénél is megszokhattuk.

Szabó Zoltán

Viszont Szabó Zoli zöldveltelinije (88/90) nagyon eltalált bor, jó savak, van benne lendület, burjánzó illatok, kortyban is friss gyümölcsösség, szép arányok, kevés párja akadt a mezőnyben. Az egyik rögtön mellett, mégpedig a furmint (87/89) volt az, ami az este egyik legemblematikusabb bora volt. Nagyon örültem, hogy három pincénél is tudunk már pécsi furmintról, itt a börzén is volt három kadarka, ezek az ideköthető fajták tudják majd a legjobban megmutatni, mire is képes a borvidék. A furmint Szabó Zolinál időben szedett szőlőből lehet, vannak savak, van szikársága, ugyanakkor meg kellőképpen tud behízelgő lenni. Vissza-visszatértem hozzá a versenykör után. Volt itt kadarka (85/87) is, jó bor az, kedves, „piacos”, ahogy a szomszéd borász jellemezte. Csúszós, az is biztos.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni: a kóstolópoharak évről-évre visszatérő kritikája mellett (de jövőre bevállaltuk, hogy mi visszük a poharakat, ezzel is segítve a rendezvényt) az idén kiváló borok, lelkes borászok, szépszámú publikum mellett zajlott le a pécsi borbörze. Az Aranykacsa emeleti terme és terasza pont erre a méretre működőképes, elfértünk, hozzáfértünk, beszélgetni is volt mód. 

EREDMÉNYEK

VII. PÉCSI  BORBÖRZE
kategóriánkénti első három helyezettje:

FEHÉRBOROK:

1. Szabó Zoltán Hosszúhetényi Furmint 2011
2. Lisicza Borház Pécsi Sauvignon Blanc 2011
3. Szabó Zoltán Hosszúhetényi Zöldveltelini 2011 (azonos ponttal holtverseny)
   Walter Gyula Pécsváradi Furmint 2011 (azonos ponttal holtverseny)

ROZÉ BOROK:

1. Radó Pince Pécsi Rozé Cuvée (kékfrankos-zweigelt) 2011
2. Lisicza Borház Pécsi Rozé Cuvée (pinot noir-kékfrankos-merlot) 2011

VÖRÖSBOROK: 

1. Ebner Pince Pécsi 7-es Hordó Cuvée 2006
2. Matias Pincészet Pécsi Zweigelt 2009
3. Schunk Pince Hosszúhetényi Merlot 2011

DESSZERT BOROK:

1. Wekler Családi Pincészet Pécsi Cupido's Ice Wine 2009
2. Ebner Pince Végvári Cirfandli 2011
3. Matias Pincészet Pécsi Cirfandli késői szüretelésű 2009

A pécsi hegyközség területéről származó borok (a szajki Hárs Pincészet némely egyébként dobogós borai nem innen származnak, hanem a szederkényi hegyközség területéről, illetve a Wekler Pincészetnek voltak népszerű, ám szekszárdi borai is benevezve…) közül kategóriánként az első három (kivéve a fehérborokat, ott holtverseny miatt 4) jutott tovább a május 24-én este megrendezésre kerülő gálavacsorára, ahol XVI. alkalommal kerül megválasztásra Pécs Város Bora. A díjazott borokat az Aranykacsa Étterem Vináriumában található Pécs Városi Bortrezorban tárolják majd.