Ritkán találkozom kedvemre való újborokkal. Lassan hozzászoktam már, hogy egy primőrre szabott, csökkentett elvárási szinten mérem őket. Ami vélhetőleg rossz megközelítés. Ezért inkább kerülöm a többségét, igyekszem bejáratott ösvényeken közlekedni az újborok erdejében. Nem érzem szükségét, hogy az évjárat legelső borát megkóstoljam.

Bukovics Martin cikke nemrég ezt a kérdést taglalta. Felesleges sokat hozzátennem. Nem az újbor a borkészítés csúcsa. Nem a legjobb újborok prédikátorából lesz borpápa sosem. Vagy legalábbis remélem. A cikkében állítólag vannak pontatlanságok is. Messze nem ettől/vagy ennek ellenére lett olvasmányértékű.

Rengeteg olyan emberrel találkozom, más területeken is, borban meg végképp, akik nagy tudással rendelkeznek. Lexikális tudásuk irigylésre méltó, engem sosem érdekelt hogy Grenouilles talajának mészköve tisztább-e vagy márgásabb mint mondjuk Vosgros. Biztos rendkívül fontos információk, engem a bor és a bort készítő ember sokkal inkább érdekel. De én csak újságíró vagyok, semmi több. Jobb híján néha borszakírónak neveznek, mert leggyakoribb témám talán valóban a bor, de nem fűzök hozzá különösebb értéket vagy plusz jelentést. 

Viszont a fentebb említett tudás néha nem jön át. Hiába van meg valahol, ha nem tudják átadni. Sem elmondani, sem leírni. Mert más megtanulni, bebiflázni, elraktározni és más írni, más beszélni, más átadni. Az írásról különösen azt hiszi mindenki, hogy az megy neki, mégis, olvasva más az élmény.

Persze gyakran azok a leghangosabbak, akik a papírt lobogtatják, ezzel helyeznék magukat előre, fentebb, ezáltal lennének különbek, arra állva magasodnának ki, ha máshogy nem megy. Nemrég azt olvastam Kepes Andrástól, hogy a fontoskodó ember pokoli unalmas. Végül is, ennyi.

A Günzer-család (fotó: gunzer.com)

Viszont időnként akad újbor, ami lenyűgöz. Nemrég Villányban jártam, beugrottam más ügyben Günzer Zoltánhoz, és egy palack új oportóval bocsátott utamra. Bár mint jeleztem, nem kapkodok újborok után, de összejött egy szolíd gyűjtemény Márton-napra, egyedül ez a palack ürült ki a hétvégére.

Friss szilva. Meggy. Meggyes cukorka. Meggylé. És marcipán. Kortyban van sav is, de bársonyos, csúszós, selymes, ivásra termett. Zamatos, erre illik a jelző igazán. Van benne tanninérzet, van teste, a legvégén épp egy kis kesernye, meggymag is bejátszik. A legélvezetesebb portugieserek egyike az utóbbi tíz évben. Nem nagy bor, nem egy nagyra hangolt portugieser, de benne van a fajta, benne van Villány, benne van a bor öröme.  

Nincs WSET diplomám, nem szándékom MW lenni, nem végeztem borászként, nem is bújok ezen álcák mögé. Újságíró vagyok, szeretem a bort és az én világomban ez a bor élmény. Minden kedden, sőt keddtől szombatig ezt innám. De nem teszem persze, mert sok bor érdekel még. Aki ennek ellenére hisz nekem, 89 pont gondolkodás nélkül, az kóstolja meg! 

GÜNZER ZOLTÁN
Szüret Portugieser 2020
Bortársaság, 1990 Ft