Wachau földrajzilag Melktől Kremsig tart, a két kisváros történelmi, gazdasági és kulturális határa is ennek a Duna-kanyar szépségű geológiai csodának. A kisvárosok azonban már nem részei a borvidéknek, Melk egyáltalán nem tartozik semmilyen besorolásba, így marad számunkra turista célpont, a csodaszép barokk apátsági komplexum székhelye (no, és melk-i Adso, a Rózsa neve egyik főszereplője is innen származik, ugye…). Krems sem része a Wachau borvidéknek, mert már a Kremstal (egyik) központi települése.

A Wachau „borilag” Melktől kicsit keletebbre, Aggsbach Markt-tól kezdődik, és már Krems előtt, Mauternnél véget ér.

Ebben a szűk körzetben kb. 1350 hektáron termelnek szőlőt és készítenek abból bort a gazdák. Tizenhat engedélyezett fajta létezik, és mind a tizenhatot beemelték végül a legalacsonyabb DAC kategóriába, a DAC Gebietswein-ek, azaz a területi kategória közé. Ezek:

Grüner Veltliner, Riesling, Weißburgunder, Grauburgunder, Chardonnay, Neuburger, Muskateller, Sauvignon Blanc, Traminer, Frühroter Veltliner, Müller-Thurgau, Muskat Ottonel, Roter Veltliner, Pinot Noir, St. Laurent, Zweigelt. Valamint természetesen az ezekből készült küvék és a Gemischter Satz.

Annyit azért tisztázni kell, hogy ezekből a Müller-Thurgaut és korai piros veltelinit csak termelni lehet, de önálló borként nem lehet forgalomba hozni, nem szerepelhet a címkén a név.

A középső, a települési kategóriába (Ortsweine) már csak kilenc fajta került bele, a Grüner Veltliner, Riesling, Weißburgunder, Grauburgunder, Chardonnay, Neuburger, Muskateller, Sauvignon Blanc és Traminer. Kiesett tehát a három vörös fajta, az inkább Alsó-Ausztria egyéb részein és főként Bécsben hódító G’mischter Satz, valamint a (nagyon) helyi és/vagy nem tipikus helyi jegyeket mutató fajták (pl. Roter Veltliner vagy másik oldalról Muskat Ottonel).

Továbbá, Ortsweint csak 22 településről lehet lehozni.

A dűlőborokat (Riedenweine) viszont már csak a két, egyaránt világhírnévre szert tett fajtából lehet előállítani, ez a Grüner Veltliner és a Riesling (értelemszerűen a német írásmóddal is utalok arra, hogy itt a rajnai rizlingről van szó…). A mostani regulában 157 dűlő van nevesítve, 19 településről. A szűkítés tehát tetten érhető a kategóriák között.

A termelők vállalták, hogy mind a három szinten csak kézi szüretelnek, nem használnak hordót (szó szerint: hordóhasználat nincs vagy alig észrevehető…) – ez a második és a harmadik szint további vállalása; a Riedenwein-eknél pedig az alkoholfokot sem emelik.

A települési és a dűlőkategóriákban nem lehet 1 vagy 2 literes palackban sem forgalomba hozni a bort.

Az alkoholfokra vonatkozó Steinfeder, Federspiel és Smaragd előírások megmaradnak. Eszerint a Steinfeder kategóriában 11,5%-os alkoholtartalomig szerepelhetnek a borok, a Federspiel 11,5-12,5% közötti borokat tartalmaz, a Smaragd kategóriában 12,5% felett kell lennie az alkoholnak. Tehát, pl. egy Riedenwein, amelyik Smaragd is, minimum 12,5% alkohol tartalmú lehet, csak Grüner Veltliner vagy Riesling fajtából kell, készüljön, és alapvetően nem lehet hordóban érlelni. Időbeli korlátozása nincs a forgalomba hozatalnak.

A rendelkezések a 2020-as évjáratra általánosan érvényesek, a 2019-es évjárattal kapcsolatban választani lehet, hogy az eddigi jogi lehetőségek szerint hozza valaki forgalomba a borát, vagy már az új DAC előírások nyomán. Ez az intézkedés a valóságban eléggé korlátozott, hiszen a rendelkezés kijelenti, hogy a „Niederösterreich Qualitätswein” kategóriaként forgalomba hozott borok nem használhatják a DAC Gebietswein vagy Riedenwein megjelölést, azaz, a borok már forgalomba hozott nagy többsége számára ez az opció nem él.

Gyors reakció. Ahhoz képest, hogy több DAC éppen azért jött létre, hogy már a legalsó szinten (Gebiet) jelentős korlátozásokat érjen el, pl. Burgenland DAC-éinek jó része már itt 1 vagy 2 fajtát sorol csak be a DAC-be bekerülhető fajtákba, a többi fajtát továbbra is Burgenland Qualitätswein-ként lehet forgalomba hozni; itt elég széles a kapu…. Kétségtelen, a hármas minődési besorolás önmagában megtette, megtehette a hatását az elmúlt évtizedekben. Kérdésessé válik viszont az alsó kategória értelme ezáltal, vagy, egyáltalán az összehasonlíthatóság mértéke – a szabályozással a lehetőség mindenesetre adott vagy éppen most növekszik meg, hogy az olasz DOC-IGT kontraszt megjelenjen, mint pl. a szupertoszkánok esetében, de délen is igaz a felvetés: nem biztos, hogy a legjobb primitivot Primitivo di Manduria DOC-ként fogyasztod… (én speciel Puglia IGT-ként fogyasztottam eddig…)

A Riedenwein kategória viszont (további) áremelő hatású lesz, az biztos: legalább 12,5%-os (mert akkor már legyen Smaragd is) Grüner Veltliner vagy Riesling, tartályos érleléssel, dűlőnévvel, alkoholfok emelés nélkül, kéziszürettel: kemény paraméterek…

Fotók: ÖWM