A Pannon Borrégióban található négy borvidéket összehasonlítva sok szempontból éppen a Pécsi borvidéken találkozunk a legnagyobb lemaradással. A művelt terület nagysága itt a legkisebb, földrajzilag elnyújtott, és közben különálló egységek alkotják. A palackos borok jellemzően 10 hektár alatti birtokokról kerülnek ki, alig néhányan szüretelnek ennél nagyobb területről. Az elmúlt években volt pár érdekes, figyelemre méltó fejlemény, például a pécsi vendéglátóhelyeken gyakrabban találkozni helyi borokkal, de összességében nem történt nagy előrelépés. Sőt, összességében még a hazai (vagyis pécsi) pálya is nehezített, hiszen az évi 1-2 reprezentatív rendezvénytől eltekintve a borvidék borászai nem élveznek elsőbbséget azokon a tömegrendezvényeken, amelyek komolyabb bevételt hozhatnának a helyi borászatoknak. Nincs ez mindenhol így.

Vannak persze erősségek, de azt biztosan állíthatjuk, hogy a Pécsi borvidék sem a marketing, sem a borturizmus vagy éppen volumen terén nem tudja jelenleg felvenni a versenyt a szomszédos borvidékekkel. Ebből is látszik, hogy sok a tennivaló, ami sok lehetőséget is jelent. Ezekkel a kihívásokkal Schunk József, a Pécsi Borvidék tanácsának új elnöke is tisztában van és pozitívan tekint a jövőbe.

„Valószínűleg azért kaphattam a felkérést a posztra, mert jómagam is rendszeresen hangoztattam, hogy változtatni kellene a borvidéken zajló folyamatokon és növelni kellene az ismertségét, elismertségét. Ebben a pozícióban talán tudok az ügyért tenni, ezért is vállaltam el" – mondja a borász, amikor Hosszúhetényben, a Moroló utca végén található pincében ülünk le beszélgetni. A kóstolóterem az emeleten van, ahol gyakran fordulnak meg turistacsoportok hiszen a Zengő lábánál, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet határánál vagyunk és az ország minden tájáról érkező kirándulók kedvelt célpontja a település. Akik jönnek gyakran egyéb programokat is szeretnének, és így találják meg a Schunk Pincét is.

„Nagyon nagy öröm számomra, hogy helyben sok bort tudok eladni. Úgy tartják, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, azonban mindkét helyi étterem tartja a boraimat és a helyi lakosok is visszatérő vásárlóim. Természetesen mindig kell folyóbort tartani és nem szabad abba a hibába esni, hogy folyóborként nem megfelelő minőségű bort tart az ember. De a már említett falusi turizmus erősségének is köszönhető, hogy helyben ilyen jól tudunk értékesíteni. A kóstolók után vásárolnak is a vendégek, ami a legjobb visszajelzés."

Jelenleg 3 hektáron 10 szőlőfajtából (6 fehér, 4 vörös) készítenek bort és Schunk József bevallása szerint a sokféleség a vendégeiknek kedvez: „Borászként azért tudnék örülni, ha kevesebb fajtával kellene foglalkozni. Szerencsére minden belátható közelségben van, a pince körül és a Herceg dűlőben vannak a területeink, és ezen kívül van még 4 kisebb pincénk is." Az egyszerűsítést szem előtt tartva, a jövőben inkább a küvékre helyezik majd a hangsúlyt, ami nem csak borászati szempontból, de értékesítés tekintetében is egyszerűsíti majd a helyzetet. De átoltások is várhatóak.

A beszélgetés során egy 2015-ös merlot kerül a poharunkba, ami a nemzeti borkiválóságok közé is bekerült, akárcsak a pince 2017-es syrahja. Az elnöki program egyik allapilléreként is tekinthetünk a borválasztásra – mármint, hogy rögtön egy vörössel indítunk –, hiszen Schunk József feltett szándéka, hogy a Pécsi borvidéket a kialakult skatulyából kiszabadítsa, és ismertté váljon, hogy prémium kategóriás vörösborok is készülnek errefelé. Talán az sem véletlen, hogy a borászatot is éppen egy vörösbor indította el a profi úton, hiszen a 2000-ben szüretelt cabernet sauvignon hozta meg az első aranyérmeket az akkor még hobbipincének – és hobbiborásznak.

„Akkor még nem szakszerűen, azaz éghajlathoz, talajhoz stb. választottunk fajtát, alanyt, hanem a kóstolási preferenciáinkra hagyatkoztunk édesapámmal." Fordulópont volt az említett vörösbor, és amellett, hogy a jó borok vevői igényt is hoztak, az elismerésnek köszönhetően Schunk József ekkor kapott igazán kedvet a minőségi borkészítéshez. Azaz ezt követően kezdett a szomszédoktól területeket vásárolni, technológiákkal foglalkozni, beleásni magát a szakirodalomba, és elmenni tanfolyamokra, továbbképzésekre.

Azonban mégsem az érzelmi vonal miatt szorgalmazza a kékszőlők és vörösborok felvállalását a borvidéken, hanem az észérveket sorakoztatja: „A területeimen található sok fajtának abból a szempontból örülnöm kell, hogy látom, mi működik. A klímaváltozás következményeit évről évre érezzük, és ennek a fajtaválasztásban, a művelésmódban, a szüret időpontjának megválasztásában is tükröződnie kell. Ez a trend a klímahatárok északabbra tolódásával pedig egyre csak erősödni fog. Pécsen a 2017-es évben a napsütéses órák száma 2578 volt, és ezt a kimagasló értéket nem önmagában értékeljük, hiszen a korábbi években is hasonlókat tapasztaltunk." Schunk József szerint be kell látni, hogy például a burgundi fajták sikeres termesztésére egyre kevesebb esély lesz itt, illetve sokkal nehezebb lesz mondjuk egy fajtajelleges, komplex pinot noir-t megalkotni. Az, hogy vörösborosodik a borvidék az új telepítéseken is látszik, hiszen az elmúlt években mind inkább a vörös fajták kerültek előtérbe.

De a hosszúhetényi szőlősgazda szerint a fehérszőlők tekintetében is van tennivaló. „A szocializmus évei alatt és a rendszerváltozás utáni években lett a Pécsi borvidék fehérboros borvidékként elkönyvelve. Mindössze a cirfandli került bele a köztudatba, ami nem baj, továbbra is építeni kell rá, hiszen egy fontos érték. A cirfandlit különlegességként kell megtartani, és mivel nagyon nehéz természetű fajta, valamilyen támogatással, ösztönzéssel kombinálva lehetne alapozni rá" – mondja az elnök, aki a fehér fajták közül a zenitnek jósol szép jövőt. Ezzel a fajtával valóban akadtak sikerek az elmúlt években a Pécsi borvidéken, ezekről a Pécsi Borozó hasábjain is többször beszámoltunk.

Az új, elnöki szerepével kapcsolatban Schunk József azt is elmondja, hogy a borászok részéről nem csak elvárás, de támogatás is van. A borvidéki tanács is azon dolgozik, hogy a Pécsi borvidéket a megillető rangjára emelje.

„Korábban elindult már egy erre irányuló kötetlen kezdeményezés, amit a Pécsi Összhang testesít meg (ld. Pécsi Borozó 2017/3). Ennek az összefogásnak az első kóstolható eredményeit nemrég mutattuk be, vagyis az Egyéjszakás Rozékat és a Déli Fényeket (ld. Pécsi Borozó 2018/3). Ez már az újabb generációk eredménye, amit szeretnénk jobban támogatni. De látszik, hogy a sikerhez tényleg össze kell fogni. Az is örvendetes, hogy az elmúlt években több fiatal borász kezdett el éppen a Pécsi borvidéken gazdálkodni, és olyan 5-10 hektáros telepítések történtek, amik azért mégiscsak egy szép jövőt vetíthetnek elő."