Úgy tűnik, mintha állandóan dolgoznál, úton lennél. Néha az az érzésem támadt, hogy egyszerre vagy több helyen. Eközben pedig édesanya és társ is vagy egyben. Hogy tudod ezt összeegyeztetni?

Minden reggel fél hatkor kelek és amikor csak itthon vagyok, én viszem a lányomat iskolába. Már nem lenne erre szüksége, hiszen 13 éves, de addig is együtt vagyunk és ez így van jól. Hétvégenként is szoktam dolgozni, de igyekszem olyankor is időt szakítani a lányomra, a családra.

Milyen nálatok egy tipikus vasárnapi ebéd?

Most éppen nem tipikus a helyzet, bár ki tudja. Éppen diétázom. Ezzel együtt készítettem egy nagy fazék tyúkhúslevest, olyat amit még a nagymamámtól tanultam, de mellé csináltam brokkoli krémlevest is, sütöttem csirkemellet és karfiolt, hurkát és kolbászt, ja és paradicsomos tésztát is a lányomnak. Ahányan voltunk, annyiféle dolgot ettünk.

Ilyenkor bor is kerül az asztalra?

Őszintén? Nem igazán. Én nagyon sokat kóstolok, de otthon a legritkább esetben iszom bort. Intellektuális kihívásnak tekintem a borkóstolást, de maga az alkohol nem hiányzik.

Nem gondolod, hogy a társadalom máshogy ítél meg? Hiszen mégiscsak az egyik legismertebb magyar borszakértő vagy.

De, biztosan azt gondolják, hogy non-stop iszom. (nevet) A valóság ezzel szemben az, hogy ha csak akkor tennék ki fotót az Instagramra vagy a Facebookra, ha az adott bort meg is ittam, nem pedig kiköptem kóstolás után, akkor nyilván a társadalom azt gondolná, hogy nem lehetek jó borszakértő, hiszen soha nem iszom. Ördögi kör, nem igaz? Másfelől számomra az a borszakértő nem hiteles, aki folytonos alkoholgőzben remeg, hogy kaphasson még egy pohár ingyen bort. Éppen ezért nálam a személyes kommunikációm része, hogy elmondom, én kevés bort iszom. Nem véletlen, hogy a Wine in Moderation programhoz is csatlakoztam, vagyis a mértékletes alkoholfogyasztást propagálom.

Nem is esik jól egy pohár bor?

Dehogynem! Csak nagyon ritkán. Az a helyzet, hogy én imádom a kóstolást, a bor mögötti történeteket és munkát, szeretem analizálva kóstolni a bort, gondolkodni rajta. De ha tényleg csak úgy megkívánok egy pohár bort, akkor nem szeretem, ha kérdeznek róla. Olyan, mintha az agyamnak erőszakkal kellene szétválasztani a munka és a szórakozás részt, a bor pedig, bármennyire is megszállottja vagyok, a munkám. Ha például társaságban bort iszunk, hiába élvezem és innám meg azt a kortyot, amint valaki kérdez valamit róla, az agyam rögtön visszakapcsol és ki kell köpnöm ahhoz, hogy megalapozott választ tudjak adni. Így működöm. (nevet)

Ennyi idő után téged még ugyanannyira érdekel a bor, mint az elején?

Azt hiszem megváltozott a borhoz való viszonyom. Az Master of Wine programban eltöltött hét év nagyon kemény volt, a végére allergiás reakcióim voltak, ha bort kellett kóstolnom! Most is nagyon sokat kóstolok, de messze nincs akkora kényszer, mint akkor. A rendezvényeket, ha lehet, kihagyom, leginkább akkor kóstolok, de akkor fókuszáltan, ha éppen az a munkám. A kedvencem az, ha házasításhoz kóstolunk, olyan érzés, mintha az elmúlt 20 év minden tudását és tapasztalatát egyetlen pontba kellene sűrítenem.

Ez nem kevés idő. Nem érzed úgy, hogy elfáradtál, hogy már nincs mit csinálni ebben a szakmában?

Szerencsére ez a szakma, ha szereti az ember, annyira sokrétű, hogy szinte egy élet is kevés ahhoz, hogy kijelenthessük, meguntuk. Én egy egyetemi borklubból indultam, aztán jött a győri Bortársaság. Szerencsére már kislányként is minden érdekelt, így a bor világában is bár a kóstolással kezdtem, gyorsan megérkezett mellé az eladás és a sales, ami nem megy borászati, marketing, kereskedelmi és nyilván borszakmai ismeretek nélkül. Máris olyan, mintha négy-öt szakmát kellene megtanulnom, nem?

Tulajdonképpen az egyetem óta a bor az életed?

Nem, a Bortársaság után ki akartam próbálni magam a multik közegben, dolgoztam a Pepsinek, egy banknak és egy autókereskedő cégnek is, főleg kereskedelmi vonalon. A bor végig része volt az életemnek, szerettem kóstolni, sőt, ha jól emlékszem, akkoriban azt hittem magamról, hogy nagyon sokat tudok a borról! Ezen azt hiszem mind átestünk a szakmában, csak van aki benne ragad. (nevet) Szerencsére engem a lányom születése kirángatott ebből. Valamiért azt gondoltuk az édesapjával, hogy amíg otthon leszek a születendő gyermekünkkel, elkezdhetem, amolyan második lábként, kiépíteni a boros karrieremet. Így is történt, Blanka lányom három hónapos volt, amikor beiratkoztam a WSET középfokra azzal a céllal, hogy eljussak a Diplomáig. 2010 januárjában szereztem meg ezt a bizonyos diplomát, addigra már pontosan tudtam, hogy mennyi mindent nem tudok…

Mintha egy könyved is megjelent volna abban az évben…

Igen, a bor-étel párosításról. Viszonylag új téma volt ez akkoriban, hiszen a ma legismertebb gasztroblogok éppen beértek 4-5 év működés után. Én pedig szépen-lassan ha nem is bor, de tudás-függő lettem, egyre többet akartam megtudni a borról. Így jött a munka a Gróf Buttlernél Egerben és az MW képzés is. Persze rengetegszer megkaptam, hogy a gazdag férjem vásárolt nekem  borászatot, sőt, a munkáimat is “ő hozta”. Ezekkel nem nagyon tudtam mit kezdeni, nem akartam olyanokat meggyőzni, akik eleve nem vették arra a fáradságot, hogy utánanézzenek a valóságnak, és, hogy mennyi munka és tanulás van amögött, amit éppen csinálok.

Akárcsak a legújabb díjad, a Future 50 mögött. Meglepődtél rajta?

Már az hatalmas dolog volt, hogy májusban jelezték, felkerültem a shortlist-re. Úgy voltam vele, hogy ez csodálatos, de nyilván ennek a történetnek itt van a vége. Aztán eljött az október, amikorra a győztesek bejelentését ígérték, én pedig nem kaptam semmiféle értesítést, úgyhogy belenyugodtam, hogy így is szép eredményt értem el. Most pedig itt állok, mint a WSET és az IWSC által a jövő 50 fontos szakembere közé választott egyedüli magyar. Csodálatos érzés!

Megnéztem a listát, elég domináns az ázsiai szakemberek jelenléte.

Hát ez az! Magyarként, nőként ott lenni egy ilyen listán, ahol azért - valljuk be - a piaci szempontok is számítanak, tényleg nagy dolog. Hiszen nem vagyunk releváns piac, tehát nekem aztán tényleg senki nem akart udvarolni ezzel a díjjal.

Még mindig itt tartunk, hogy egy nő munkája kevesebbet ér? Mondjuk emlékszem arra, amikor valaki azt mondta, hogy az MW-k nem mások, mint unatkozó brit háziasszonyok, akikre nem érdemes hallgatni…

Hát akkor ne hallgassanak rájuk! Hallgassanak a férfi MW-kre, vagy ha az sem oké, akkor egyszerűen csak a férfiakra! Szerencsére nagy a világ, mindenki arra hallgat akire akar. Aztán meg kell nézni az eredményeket, és el lehet dönteni, hogy jól vagy rosszul döntöttek.

Mit gondolsz, mit díjaztak? Kaptál hivatalos indoklást? De kérdezhetném azt is, hogyan írnád körül a mostani munkádat egy átlagos olvasó számára?

Úgy gondolom, hogy a munkát, a tudást, az alázatot és a teljesítményt díjazták. A munkám gerincét  Lidl borokválogatása adja, vagyis minden olyan bort ami a Lidlben kapható, azt én előtte megkóstoltam és úgy döntöttünk  a Lidl beszerzővel közösen, hogy az megfelel a magyar piacra. Ezen túl a Danubius szállodacsoport borstratégiája is hozzám tartozik, a budapesti Metropolitan egyetemen tanítok borokról, tanácsadást nyújtok borászatoknak és nemrég indítottam egy volt METU-s diákommal, barátnőmmel közösen egy új boros vállalkozást, az Angels of Wines-t. Nyilván ez utóbbit nem díjazták, de azt már talán igen, hogy igyekszem támogatni a szakmámban tevékenykedő nőket, hogy ne a nemük, hanem a teljesítményük alapján ítéljék meg őket.

A Lidl válogatást hogy kell elképzelni?

A Lidl németországi központjában egy hatalmas csarnokban összegyűjtik azokat a borokat, amiket a regionális kiválasztásokon már megfelelőnek találtak. Ilyen nálunk is van, ahol szintén végigkóstolom a borokat, így arra is ráhatásom van, hogy milyen magyar borok legyenek ott ezen a németországi kóstolón. Ott aztán az összes regionális Lidl borszakértő és borbeszerző végigkóstol mindent és kiválasztja a borok közül azokat, amik kb. egy év múlva kerülnek a boltok polcaira. Miután van egy év átfutási idő, én a polcra kerülés előtt még egyszer végig szoktam kóstolni azokat a borokat, amiket egy évvel korábban kiválasztottam.

Közben a hazai Lidl vásárlóit, a fogyasztókat is látod lelki szemeid előtt?

Nagyjából tíz évvel ezelőtt egy interjúban azt mondtam, hogy én úgy szeretnék írni a borról, hogy az anyukám is megértse. Ezt akkoriban felkapták és elkezdtek rám elég pejoratívan így hivatkozni. A nő, aki úgy akar írni a borról, hogy… Ma pedig mindenki erre tart, mindenki igyekszik érthetően fogalmazni, figyelembe venni a fogyasztók szempontjait, demisztifikálni egy kicsit a témát. Ami akkor ciki volt, az ma már  vágyott dolog. Én viszont akkor is és most is ugyanazt a fogyasztót láttam magam előtt.

Említetted, hogy a Lidl mellett vannak más munkáid is, köztük a METU és egy új vállalkozás is. Ez utóbbiról tudnál mondani valamit?

Rendezvényekre nyújtunk borbár szolgáltatást, ha úgy tetszik mi adjuk a személyzetet, aki mindent tud a borról. Az Angels of Wine specialitása a rendezvényekre szabott borkínálat, a professzionális személyzet és az egységes megjelenés. Úgy tapasztaltam, hogy a szakképzett munkaerő hiánya szomorú helyzeteket teremt, aki pedig ért hozzá, az lehet, hogy éppen az élet más területén tevékenykedik, de egy-egy rendezvényre mégis össze lehet hozni ezeket az embereket. A lényeg, hogy a vevőre szabva adjunk tanácsokat, ne érezze soha úgy senki, hogy mi jobban tudjuk ő pedig nem tud semmit. Úgy edukáljunk hogy figyelembe vesszük az igényeket is.

A feleségem igénye például egy fogyókúrás vörösbor, neki mit ajánlanál?

Rossz hírem van, a bor és a fogyókúra alapvetően nem barátok. Az energia nem vész el, csak átalakul. A cukor a borban alkohollá. Ráadásul a bornak masszív a kalóriatartalma és a savak miatt még étvágyat is csinál. Szóval a fogyókúrázók jobb, ha  csak nagyon mértékletesen boroznak

Nem tudom, de nem is akarom megkerülni a kérdést a végén. A magyar bort hogyan lehet szerinted eladni külföldön?

Nemzetközi szinten, racionális mondatokkal nem fogunk átütő sikert elérni. Mindig lesz aki megver bennünket árban, mennyiségben vagy minőségben. Viszont van egy csomó olyan értékünk, ami egy másik szinten sikeres lehet, ha emocionálisan közelítjük meg, és az is biztos, hogy egy ütős üzenettel, fajtával kell elindulni. A kedvencem a magyar népmesés bormagyarázás. Elmondok egy népmesét, ez máris könnyebben megragad a tényektől elfáradt agyakban. Magyarország a borkirályság, hiszen a királyok bora, a borok királya a tokaji aszú. A királynak három fia van, mert a magyar népmesékben a királynak mindig három fia van. A sárgamuskotály, a hárslevelű és a furmint. A legkisebb, a furmint elindult  a nagyvilágban szerencsét próbálni. Száraz borként, mert a legkisebbek mindig lázadnak. Most erre a brit királyi ház is remek analógia. . Ha egy év múlva visszakérdezném, a hallgatók többsége még mindig emlékezne az aszúra és a száraz furmintra is,  leginkább a mese miatt! Ilyen az is, amikor az Irsai Olivért Justin Bieberhez hasonlítom. Ő a nyári medencés party királya, ellazulunk mellette, de nem vele akarjuk megbeszélni az élet nagy dolgait. Ez így elég plasztikus, nem? Az emberek kíváncsisága egészen más típusú egy-egy ilyen történet után. De ez már neuromarketing és viselkedési közgazdaságtan.