Az apropó, amiért ez a bor került tegnap este a poharamba, az egy dátum. 1999. március 24-én kezdődött el az a 78 napig tartó bombázás-sorozat, amely során a NATO megsemmisítette a Milošević-érát, innentől már elkezdett erősen erodálni a rendszer és 2000. októberében meg is bukott. De ezzel együtt ezer katona és közel 2500 civil áldozata is volt a bombázásoknak, mellette a kár szinte felbecsülhetetlen, minimum 30 milliárd dollárra tették, de voltak 100 milliárdos becslések is. Én magam a határ innenső oldaláról követtem és izgultam végig - hiszen szüleim, barátaim a másik oldalon szenvedték végig ezt a keserves időszakot.

Ezért ma egy szerb bor az emlékezés jelképe, egy elég fura szerzet, narancsbor a Fruska gora lejtőiről, a Szerémségből, ráadásul sauvignon blanc szőlőfajtából. 

A bor a Kovačević pincészetből származik, amely a szerbiai borkultúra új korszakának egyik úttörője és élharcosa, boraikat szinte minden étteremben megtaláljuk. Saját területeik 75 hektárt tesznek ki, de további 125 hektár áll telepítés és/vagy tervezés alatt, így már a közeljövőben, 5 éven belül 200 hektáron dolgoznak majd, ráadásul folyamatban van a teljes organikus átállás. Évi 1 millió palackot forgalmaznak, így az egyik legjelentősebb családi pincészet.

Egy Villányt sokszor megjárt szerb borszakíró ismerősöm mondta, hogy őt Mire Kovačević (fenti képünkön, Wines of Fruska gora) bizony Bock Józsefre emlékezteti, a korkülönbség ellenére van bennük közös attitűdben, stílusban. És ez már első ottjártamkor nekem is feltűnt, bár a Bock pincében még nem készült narancsbor, legalábbis forgalmi tételként nem kóstolhattunk. A most ötven esztendős Mire Kovačević 2000-ben vette át a család 1885-ben alapított tízhektáros birtokát és látott neki megreformálni azt, nem mellesleg a szerb borvilágot is. Húsz év alatt megkerülhetetlen pincészetté váltak, ha valaki a szerb borokról készít körképet.

Talán egy kicsit fehérborosabb a régió is, chardonnay, rajnai rizling, olaszrizling, sauvignon blanc és sok más fajta van a kínálatban, míg vörösben elsősorban merlot és cabernet sauvignon. A narancsbor egy kísérlet része, készült rajnai rizling és olaszrizling házasításából, morava (szerb nemesítésű) fajtából,  és chardonnay-ból is, mi a sauvignon blanc-t választottuk.

Nagyon érdekelt, mennyit tudott megőrizni a megszokott zöldes, füves, friss gyümölcsös aromatikájából, hát rögtön jelzem: nem sokat. Egy krémesebb, alkoholosabb, fűszeresebb, kicsit bőrös, kicsit narancshéjas illat jön, ami levegőn, ahogy melegszik, egyre gazdagabb lesz. Kortyban is krémes, vastag, kicsit fanyar, van cseresség, van pici animalitás, van édes citrus és van némi hárstea. Borsos, pikáns utóíz. Nem a legtisztább, legizgalmasabb narancsbor életemben, de a középmezőnyből sok tekintetben kitűnik.

Tölgyfahordóban tartották héjon, itt ment végre az erjedés, majd 20 hónapot töltött barrique hordókban. Ami az erénye, hogy tényleg elég komplex, szépen fejlődik és van benne gyümölcs is, nem csupán az egyen-orange ízvilág tükröződik. A bőrös illatokra érzékeny vagyok, de ezek itt nem nyomják el a bort. Az alkohol nem kevés, viszont a bor is masszív, strukturált, feszes, keménykötésű.

A bontás utáni második napon sokkal szebb arcát mutatta, további tesztelési időszakra nem volt lehetőség, ez a palack is csak 0,75-ös. Nehéz beskálázni, de 87/100 pontot biztos megérdemel.

Az ára viszont 2880 dinár, ami jelen árfolyam mellett olyan 8600 forint. Hát, alaposan megfontolnám a vásárlást. A bort ajándékba kaptam a Vino & Fino szerb bormagazintól.