Sokat gondolkoztam, mit írjak az augusztus végi Montenuovo-kirándulásunk kapcsán. Elvégre nem vagyok a szavak embere, ez sokkal inkább Zoli területe, de most úgy esett én képviselhettem magunkat, és bevallom nagyon jól éreztem magam. Montenuovo-jubileum Bólyban és Kisharsányban, képes beszámoló következik.
A kirándulás már reggel indult, jött értünk busz és Budapestről is indult egy, az első megálló pedig Bóly volt. A birtokon Sebestyén Zoltán kalauzolt minket, és nem túlzás, ha azt állítom, Zoltán a birtok minden fűszálat személyesen ismeri. Öröm volt hallgatni, végtelen tudását a családról, a gazdaságról vagy éppen a mezőgazdasági bravúros fejlesztésekről, ami a Montenuovo-birtokot jellemezte.
Jól működő és önellátó gazdaság volt itt, rend és fegyelem jellemezte, ahogy a múzeumi tablók is bemutatják. A mauzóleumba is tettünk egy rövid kitérőt, ami alkalmas volt arra, hogy a településen is körbenézzünk. A család öröksége valóban nagyon is meghatározó és jelentős a mai napig. Habár a család tagjai, Franziska Kübeck-Montenouvo, és fia, Alexander - aki éppen száz évvel dédapja, Montenouvo Nándor után született -, jelenleg Bécsben élnek.
A név használata önmagában éppen ezért eléggé veszélyes lehetne, pusztán marketing fogásként. Még ha ez is volt a kezdő ötlet, sokkal messzebb jutott. A Montenuovo-család történelme és a rengeteg történet, ami a család körül kering, könnyen magával ragadja az embert. Pedig tulajdonképpen csak tették a dolgukat. Munkát adtak, élen jártak, példát mutattak, ez végül is elvárható egy nemesi családtól. Mégis, ha ezt olyan nagylelkűen és precízen csinálja valaki, mint Montenuovo Nándor herceg, rácsodálkozunk. Pedig nem kell "okvetlenül valami disznóságot*" sejteni a dolgok mögött.
Délután megkóstolhattunk egy kis különlegességet, egy olyan cuvée-t, amit Alex Montenuovo készített pár nappal korábban. A gesztust többre lehetett értékelni, mint magát a bort, hiszen még nagyon nyers volt, csak igazi szakavatottak számára derült ki annak kiválósága.
Később válogatott kóstolósort kaptunk az eddigi Montenuovo Cuvée-kból. Általánosságban elmondható, hogy szép testes vörösborok, amik igen jól párosíthatóak ételekkel. Ez kezdetben alapcél volt, éttermeknek szánta a pincészet. Volt olyan tétel, ami még fejlődésben van, és olyan is, ami az én megítélésem szerint a csúcson vagy egy csöppet már utána. De mindenképpen érződik, hogy ezek a borok nagy gonddal és odafigyeléssel készülnek.
Tiszta, közepesen intenzív rubin szín, illata közepesen intenzív. Elsőre cseresznye, pici virág és alkohol, ami az illatokat részben takarja. Hordófűszeresség erőteljes: fehér bors, szegfűbors, vanília. Enyhén főttes zöldségek. Igazán testes, és sok réteget fedezhetünk fel. Idő kell még neki.
Először picit talán fülledt (bab, kukorica), de gyorsan kiszellőzött. Amit utána kapunk: mandarin, hordófűszerek, vanília, kókusz, fekete bors, piros bogyósok, ribizli, némi füst és fűszerpaprika. Alkohol érezhető, érett tannin, szépen egyben van. A zamatok és illatok ugyanazt adják, hosszú a lecsengés, szerintem most a csúcson lehet.
Tiszta intenzív rubin szín, elején enyhén animális illat, nem igazán bántó, hordó és dohány dominál, majd szegfűszeg, gyömbér, piros gyümölcsök, meggy, ringlószilva, kakukkfű. Az alkoholérzet a fiatalabbakhoz képest visszafogottabb, egész élénk savak, szépen besimult tannin. Illat és íz harmóniában, de érdekes módon még talán felfelé ível.
Tiszta, közepes rubin szín, gránát reflexekkel. Tiszta, közepesen intenzív illat, lekváros töppedt, fekete cseresznye, füstölt hús, paradicsom, vékonyabb az előzőkhöz képest, a tannin dominál, meleg és az alkohol emiatt nagyon jön. Nincs meg benne az előző kettő kifinomultsága.
Picit üledékes, intenzív gránát színnel. Tiszta, középintenzív illat, hordó: dohány, szegfűszeg, bors. Illatában az érettebb jegyek jönnek, de mégsem lekváros - gránátalma, csipkebogyó, ringló, pici vegetális, talán bőr. Nagyon meglepő, ízben sokkal frissebb, mint illatban. Korához képest nagyon jó bőrben van.
A pincészet úgy tud hű maradni a névhez, ha továbbra is teszi a dolgát, és kiváló minőségi borok csomagol a címke mögé. Azt hiszem, éppen ez az alázatos munka és hogy tegyük a dolgunkat, a valódi Montenuovo-hagyaték. Az mindenképpen biztató, hogy gyengébb években nem is készül bor ezen a néven. És nehéz lenne elvitatni a Vylyan pincészettől, annak az érdemét, hogy a tágabb közönséggel is megismertette a család nevét és történetét, az hogy így történek került a bor a mögé a pincészet számára is nagyon jó lehetőség.
Talán akkor lenne még kerekebb és őszintébb ez a bor, ha még inkább helyi, magyar fajták házasításából készülne. És talán erre utal az is, hogy a délután igazi meglepetése a 20 éves, 1995-ös Montenuovo Cuvée volt, ami ha jól tudom kékfrankos és pinot noir házasítás (talán több kékfrankossal).
Összességében tartalmas nap volt, kiváló borokkal és emberekkel. Örülök, hogy ott lehettem és köszönöm a remek társaságot, többek között Várkonyi tanár úrnak, Pincehelyi tanár úrnak és feleségének.
* Idézet egy, a múzeum tablóin talált levélből.
Fotók: Kölcsey Sára