A szlovének hisznek a kékfrankosban, idén is megszervezték a nemzetközi versenyt, amire szlovák és magyar minták érkeztek a hazaiak mellett. Talán a gyengébb 201-es évjáratnak köszönhetően idén kevesebb volt a mintaszám, 80 bor került a zsűri asztalára.

Ahol volt szerencsém bírálni, beugróként, pár nappal a verseny előtt kerültem fel a tarcsiból a kezdőbe. Hét bíráló, 80 bor, kemény menet volt egyetlen nap alatt, ez talán hibaként felróható a szervezőknek, hogy kényelmesebb, odafigyelősebb tempóban a zsűri is jobban élvezné a munkát, főleg annak második felét. De ezen kívül minden adott volt, a több szervezőmunka rutinosan ment.

Kezdjük az eredményekkel: a champion, vagyis a legjobb bor idén a szlovén Žaren pincészet Modra Frankinja 2011 Barrique bora lett, ami a pincészet szerint is különlegesség, ritkán látunk fél literes palackban száraz vörösbort.

A champion 18,34 pontot kapott, nem voltak túl elszállt pontok, ehhez képest a Vylyan Pincészet Kékfrankos 2012-es bora holtversenyben a negyedik helyen végzett. Ha lett volna legeredményesebb pincészet különdíj, azt a kisharsányi borászat érdemelte volna ki, hiszen a 2013-as kékfrankosuk 18,06 ponttal a nyolcadik helyen zárt.

Az első tízben még egy magyar végzett, a tavalyi bajnok mecseknádasdi Hetényi Pincészet 2012-es kékfrankosa 18,08 ponttal a hetedik lett.

A huszas listát nézve a szekszárdi Twickel Szőlőbirtok 18,04 pontot kapott a Zichy Kékfrankos 2012-re, ez a 12. helyre volt elég. Müller János 2011-es villányi kékfrankos válogatása kereken 18 pontot szerzett, amivel a 14. helyet szerezte meg. Jól szerepelt még a szekszárdi Schieber Pincészet 2013-as kékfrankosa, ami 17,98 ponttal a 17. helyen végzett.

Kilenc magyar bor indult, azok is az évjáratos kategóriában, s közülük hat a legjobb 20 bor közé került, ez nem rossz eredmény. A Top 20-ban egy szlovák tétel fért be, a többi bor a hazai borászok pincéjéből került ki. Minden eredmény itt olvasható.

A fesztivált szeptember 12-én, szombaton rendezik meg a sevnicai várban, a hangulat rendkívüli, a borok többnyire jók, bár idén csak helyi kiállítók lesznek. De magyar borokat jövőre is nevezünk!

A bírálat mellett pár élmény is beleférhet a beszámolóba, hiszen ez a táj egy varázslatos dombvidék, ahol a Száva a meghatározó folyó, de számtalan kisebb folyó és patak is szeli utunkat, plusz ott vannak a kisvárosok, Brežice, Krško vagy éppen Sevnica. Várak, miniatűr belvárosok és körülöttük ezernyi piciny falu, néhány ház csupán, majdnem osztrák a táj, de mégsem.

Egyik kis faluban, Šentjanžban szállásoltak el, egy falusi fogadóban, öt-hat szoba talán, de egy tulajdonban van a régió egyik legjobb éttermével, ahol két reggeli és két vacsora után bizvást állíthatom, igen jól főznek. A Repovž étterem és biogazdaság a legtöbb hozzávalót helyben termeli meg, amit nem használnak fel, azt kis boltjukban értékesítik. A hideg előtelek (nyúlpástétom kékfrankos lekvárral, szalámi, sonka, sajtok, füstölt pisztráng és sorolhatnám), a borjúhátszín túrós töltött tésztával (štruklji), vagy a tönkölybúza rizottó pisztrángfilével...

És amíg első este még bátran beválaltam a szomszéd borvidékről származó friss Šuklje sauvignon blanc-t, addig másnap, nyolcvan vöröst követően inkább a kézműves sörökre voksoltam. Nem bántam meg, a Reservoir Dogs Brewery Warrior Pale Ale és a Grim Reaper IPA jólesett a vidéki éjszakában.