Bár az esemény a több évtizedes múltra visszatekintő Európai Bordalfesztivál társrendezvényeként van aposztrofálva, azt hiszem önmagában is tökéletesen megállná a helyét az ország bármely pontján. Persze a fővárosban legalább kétszer ennyibe kerülne. Mindenesetre ez is azon kevés boros rendezvények közé tartozik, ahova nyugodt szívvel hívja el az ember messzi vidékekre szakadt ismerőseit is. És, bizony az egyetlen olyan rendezvény a Pécsi Napok ideje alatt, ahol az elmúlt években mindig kellő tisztelettel volt kezelve a bor.

Lehet, hogy a Kodály Központ előtere nem a legideálisabb rendezvényhelyszín 18-21 pincészet prémium kategóriájú borának a végigkóstolásához, de teljesen logikus és érthető választás. Valóban egy kicsit zsúfolt, valóban nehezen lehet csak közlekedni a standok között. A másik kritika, ami a körülményeket illetheti, talán az időtartam, de szerintem azzal sincs semmi baj, hogy mindössze két órán át tart egy ilyen esemény. Kevésbé gyakorlott borkóstolóknak így is épp elég. Nagy test, nagy alkohol – tudjuk, hogy megy ez.

Villányi Prémium Bormustra 2015

Szóval ezek a kritikák szerintem kevésbé érdekesek. A problémát másban látom, leginkább az összhang hiányában. Félreértés ne essék, a felhozatal nagyon jó volt, a tavalyihoz képest meg egyenesen sokkal jobb. Egy évvel ezelőtt nem kevés nekem – és nyilván nem csak nekem – egyáltalán nem tetsző bor szerepelt. Arányaiban 2014-ben találkoztam a legtöbbször egyáltalán nem tetsző, zavaró illatokkal, ízekkel a rendezvény öt éve alatt.

Szóval összességében jobb volt a felhozatal, de mióta Villány a zászlajára tűzte a cabernet franc-t, azóta ez a rendezvény valahol a „100% franc, 100% Villány" mottó jegyében is zajlik. A roll upok egységesen rendben vannak. Mindenki elmondja, hogy a franc mennyire jól érzi magát Villányban. Azonban Villányi franc mindössze öt kiállítónál van (még?). Nem egy cuvée is szerepel. Persze a cabernet franc-ok aránya jóval nagyobb, mint korábban, és ezek egy része hordhatná is az új márkanevet. De mégsem teszi.

A borászok között van, aki még az egységes címkében is reménykedett – ebből valószínűleg nem lesz semmi – mások egyenesen ódzkodnak, hogy a jól bejáratott márkanevüket egy újra cseréljék. Kis pincék esetében ez az aggodalom is érthető. És vannak, akik kivárnak, hogy érdemes-e, szabad-e teljesen a Villányi franc-ban hinni.

Mindenesetre a két órát nagy részét inkább kóstolásra és beszélgetésre fordítottuk, semmit filozofálgatásra és a borokról ezúttal bővebb jegyzetek sem készültek. De többségükről úgyis volt már szó különféle kóstolók apropóján nálunk is, más oldalakon is. Az biztos, hogy nem kell sok ahhoz, hogy rendezvény kifogástalan legyen, az „alapanyag" minden tekintetben adott hozzá.