Terített asztal (fotó: Ercsey Dániel)

Zimony egykoron határváros volt, a Száva nem messze torkollik a Dunába, a torkolatnál Nándorfehérvár vára, de a Duna innenső partján Zimony húzódik meg, a mai Belgrád Szentendréje, egy sokkal inkább közép-európai kisváros még mindig érezhető hangulatával. A belváros itt nagyrészt sétálóövezet, macskaköves utcákon jutunk el a piactérig, barokk épületeket bámulunk meg közben, sajnos nagy részük nem a legszebb állapotban őrzi a dicső múltat, hangulatos terekre bukkanunk minduntalan, amelyek az egykori Monarchiát idézik. A Duna-parti sétányon éttermek és kávézók végtelen sora, felettük a dombtetőn a Hunyadi-torony (mai nevén Gárdos-torony) a középkori várromokkal a város gazdag történelméről mesélnek.

Az emlegetett újbelgrádi Modern Művészetek Múzeuma (fotók: Ercsey Dániel)

Mi persze nem a történelem vagy a kultúra miatt érkeztünk ide (bár az sem mellékes, a malac után azért az újbelgrádi Modern Művészetek Múzeuma és a szerb szürrealizmus kiállítás még belefért a programba), hanem a malacsült miatt. Egy ideje hallom, olvasom, hogy a zimonyi piacon mérik a legjobb sült malacot egész Belgrádban, de sosem volt idő eljutni idő, főleg hogy a Pretop reggel nyolctól délután négyig tart nyitva, szerdától vasárnapig.

A Pretop neve sokat elárul, hiszen az nem más magyarul mint pecsenyelé, amit a sült malac mellé érkezik, a hús gyakorlatilag csontmentes, és omlós, ropogós bőrrel, káposztával és tormával kapjuk. És friss, kovászos kenyérrel, hisz a Pretop tulajdonosai eredetileg pékséget üzemeltettek.

Fotók: Ercsey Dániel

A hely maga egy büfének néz ki, a piac bódéi között ülhetünk le kisasztalokhoz, mi pont teltházra érkezünk, de megkönyörülnek rajtunk és a már bezárt szembeszomszéd előtt nyitnak egy asztalt két székkel. Kapunk plédeket, a tulajdonosnak kinéző felszolgáló ránk néz és azt mondja: fél kiló hús, meg minden ami kell hozzá jó lesz? Nem marad más, mint rábólintani, no meg pezsgőt választani. Itt ugyanis a pezsgő az alap, nem véletlenül bread&schwein&champagne a hely alcíme. Mi Bikicki pét natot választottunk, teljes mértékben kockáztatás ez szerintem miden pétnattal, de egy picit sem csalódtunk, mert ez most jó. És én kevés igazán jó pét natot kóstoltam, nem is vagyok nagy híve a műfajnak, de ez működött, a malac mellé végképp.

Csak ülünk itt, beszélgetünk, egy falat malac, egy korty pezsgő, közben jönnek-mennek a vendégek, helyiek, törzsvendégek, hátizsákos és kiöltözött turisták, mindenki megkapja a maga malacát, mindenki boldog. Nem kell több, csak jót adni az embereknek. Akár vicces sapkában, akár asztalt rögtönözve.

Ide bármikor. Az a helyzet, hogy Zimonyba is. A piacon, ugyanezen a soron van a Koordinata Street, ami más stílus, kifinomultabb, farm to table gondolatokkal, izgalmas, folyton változó menüvel, a Gault&Millau szerint az év ifjú tehetsége az itteni séf 2023-ban, de ezt csekkolni most nem jutott hely és idő, viszont legközelebb itt kezdjük a túrát.

Jutott viszont hely kávénak, most nem a piacon, az amúgy a helyiek által nagyra értékelt Fuka kávépörkölőben kóstolunk, hanem méghozzá a tavaly nyitott Baristro specialty kávézóban, pár lépésre a piactól, egy kis utca hangulatos kis helye, válogatott kávékkal, kedves és udvarias személyzettel, akik otthon vannak a kávéban. 

Fotó: Bogdan Djukic

Itt kicsit lelassul a lüktető belgrádi forgatag (persze este azért visszanézünk a pörgésbe, a belgrádi éjszaka egy külön történet persze), itt jut idő mindenre, beszélgetni, olvasni, nézelődni, jó déliesen hosszasan elkávézgatni. Vagy csak sétálni a Duna partján, elég a vizet nézni, aki szeretné, régi évszázadokat idézhet fel, minden belefér. Az érzés úgyis azt itatja belénk, itthon vagyunk.