A kínálat háromféle bor: egy fehér, egy rozé és egy vörös. Előre kitalált méretű csomagok rendelése után házhoz szállítják. Nincs évjárat, nincs külön név. Van egy brand: Empathy. És az ígéret: nem méregdrága bor, de kiváló minőség.

Oké, mi nem itt tartunk. Na de akkor hol? Vajon mi keresnivalója a boroknak, borászatoknak, pincészeteknek a közösségi oldalak végtelen kavalkádjában? Rakjunk egy kicsit rendet – nézzük meg azt a hármat, ami bormarketingben is érdekes lehet!

Az előétel – a közösség építése

A Facebook-ot még mindig nem lehet kivonni a képletből. Nem is érdemes, ha meggondoljuk, hogy naponta több, mint egymilliárdan használják – a jelenleg is növő regisztrációk száma pedig lassan kettő és félmilliárd.

Ha jól kommunikálunk, ez egy aranybánya – még akkor is, hogy bizony organikusan eléggé kevés esélyünk van céges oldallal kitűnni. Tehát, ha azt szeretnénk, hogy borainknak híre menjen, nemcsak hirdetésre kell költenünk, – ráadásul egyre többet – hanem bizony muszáj elmélyednünk abban a kissé kevéssé szeretett folyamatban, amit marketingkommunikációs stratégiának hívunk. Meg kell terveznünk, nagyon nagy odafigyeléssel és meglehetős tudatossággal, hogy milyen posztot, mikor és kinek írunk, hogy mit hirdetünk milyen célcsoportnak – folyamatos teszteléssel. Nem elegendő egy hirdetést látszólag jól beállítani: muszáj figyelni is.

Igen, valóban szép idők voltak, amikor pár szép képpel és borajánlással kiváló eléréseket lehetett produkálni.

Ennek azonban vége. Ha nincs hozzáadott érték, nincs saját hang, nincs egy jól követhető kommunikációs irány – nos, akkor nem érdemes a Facebook-ot erőltetni. Az a Facebook oldal, amelyik nem tud naprakész lenni, nem ad érdekes tartalmat, nem edukál, nem kommunikál velünk – az olyan, mintha nem is létezne.

Fotó: empathywines.com/ 

A második fogás –  az elköteleződés fokozása

És ez nemcsak a Facebook esetében igaz. A rossz hír az, hogy az összes többi közösségi platform esetében is leírhatóak a fenti állítások.

Kedvencünk, az Instagram, szinte kiált azért, hogy regisztráljunk: képek özöne zúdul ránk, minden pillanatban. Keresve sem lehetne jobb platformot találni: a gyönyörű szőlőhegyek, a pincék, a dús szőlőfürt, a természet, a pohárban csillanó bor mind-mind megannyi örökzöld téma. Tulajdonképpen még szerencsénk is lehet.

Részben. Abban az esetben, ha konzekvensen ugyanolyan – magas! – minőségben, hasonló stílusban, hasonló beállításokkal, ugyanolyan szűrőkkel operálunk – nos, jó eséllyel ez hatással lesz követőinkre is. Ha oldalunk egységet mutat, ha van saját stílusunk, ha itt is van némi edukáció, ha fontos a kommunikáció. Na és persze a sztorikat is használjuk.

Itt azonban nem felejtkezhetünk el azokról a fránya hashtagekről – viszonylag kis erőket latba vetve oldalak egész sora áll rendelkezésünkre, ha éppen trendi és népszerű hashtageket keresünk. De ne felejtkezzünk el az applikációkról se!

Ha igazán újítani akarunk, és kellő exhibicionizmussal születtünk erre a világra, akkor pedig próbáljuk ki az IGTV-t, azaz az Instagram kvázi televízióját is. Ide videókat rögzíthetünk – sokféle érdekes témában, ha hőn szeretett borainkra gondolunk, mindenképpen eszünkbe jut jó néhány. (Gondoljunk csak arra, hogy Vaynerchuk is a Wine Library csatornával kezdte a Youtube-on, amelyet több tízezren követtek aztán napi rendszerességgel.)

A hab a tortán

És itt a Pinterest, ahol aztán még inkább igaz az, hogy a fotóink minősége nagyon számít. Itt nem lehet mellényúlni, no és persze fontos az is, hogy saját fotók legyenek. Ezt ugye mondani sem kell. Itt azért jó, ha vigyázunk a marketinggel – sem lájkot kérni, sem megosztásra buzdítani nem lehet. Lehet viszont a saját témáinkban kutakodni, ihletet meríteni, sőt, kapcsolatokat is építeni. Döbbenetes mennyi információt találsz itt témakörökbe csoportosítva – ha belépsz ide, a reménnyel ugyan nem kell felhagynod, de azzal igen, hogy rövid ideig fogsz csak nézelődni.

Nem utolsó sorban üzleti profilra is válthatsz, kapcsolódva Instagram fiókodhoz és Youtube csatornádhoz is.

Egy fekete az ebéd végén

Gary igazán ügyesen kitalálta, és nyilván, a tőle elvárható módon nagyon jó marketinggel tolja az „empathy”-borokat. A weboldal gyönyörű, tele érdekességgel, jól kezelhető, nézhetünk videót, regisztrálhatunk, hogy okostelefonunkra bortippeket kapjunk, írhatunk nekik azonnali üzenetet.

De nem kell nekünk Vaynerchuk-nak lennünk. Pláne, mivel más a termékünk, és más piacon is mozgunk.

A saját borainkat azonban mi ismerjük, ami pedig legalább ennyire fontos: a vásárlóink igényeit, kérdéseit, problémáit mind-mind feltérképeztük már, és folyamatosan figyeljük.

Ugye így van?