Kérem Várjon!
Cikkek
A hegedű szóljon, ne a fegyverek!
Egy hárslevelű Kárpátaljáról
Bóka Balázs Andor
2023 October 18.

Az egyik ismerősöm Krisztián, Budapesten él, már több mint 20 éve. Beregszászról költözött a fővárosba érettségi után. Itt végezte az egyetemet, majd itt is ragadt egy multinál. A családból ő volt az egyetlen, aki otthagyta Kárpátalját.

Krisztián nővérének kislánya, Juli nemsokára kilenc éves lesz. Születésnapjára egy hegedűt kért. A zenetanárnő szerint, Juli nagyon ügyes, érdemes rá odafigyelni. Krisztián sógorát besorozták, ahogy a legtöbb harcképes férfit Ukrajnában, ezért lehetősége szerint Krisztián igyekszik támogatni a családot.

Nemrég megkért, hogy segítsek neki hangszert találni, mert nemsokára hazautazik, és teljesíteni szeretné Juli kívánságát. Egy kis utánajárással hamar rá is találtam a megfelelő hegedűre. A XIII. kerületben, Angyalföldön leltem rá egy idős néninél. Az övé volt, még fiatal korában kapta. A formás hangszertestben egy matrica, melyen ez áll: 1950. február 19. Kalocsa. Mivel a fogólap nem ébenfa, a szerelékek már műanyagok, a kora alapján nem is számít antik hangszernek és kalocsai sem minősül a legpatinásabb hangszergyárnak, nem képvisel különösebben nagy értéket. Viszont gyakorló hangszernek kiválóan megfelel. Főleg 10.000 Ft-ért, amennyit Zsuzsa néni kér érte, szó szerint tokkal vonóval. Beszálltam én is Juli hangszerébe és adtam Zsuzsa néninek húszat. Így is legalább a dupláját éri, és ebben nincs benne az 75 évnyi történet, amit minden régi tárgy magában hordoz. A régi tárgyaknak lelkük van. Egy régi hegedűre pedig ez duplán is igaz.

Mivel hálálhatom meg? Kérdezte Krisztián, mikor átadtam neki a fekete hangszertokot, melybe be volt zárva egy idős hölgy múltja és egy kislány minden álma.

Egy üveg jó bor tökéletesen megfelel, mondtam.

Így került hozzám a Sass Családi Pincészet 2021-es Hárslevelűje.

Itthon nem sokat hallunk a beregvidéki borokról, pedig többszáz éves hagyománya van az itteni borkészítésnek. Egykor Poroszországtól kezdve, Hollandián át, többek között Svédországba is exportálták a borokat, melyek minősége hasonlóan magas volt, mint a soproni, vagy akár a tokaji nedűk. Az 1870-es kassai nemzetközi borversenyről hat arany és tizenhat ezüstéremmel tértek vissza a beregvidéki borok. Így nyilatkozik Sass Károly, a pincészet elhivatott tulajdonosa, a 2007-ben létrejött Kárpátaljai borászok és borgazdák szövetségének egyik alapítója.

A Beregszászi járás, a Kárpátaljai magyarság központja. Itt, Beregszásztól mindössze három kilométerre található Kígyós (Zmijivka) település, amelynek határában Károlyék gazdálkodnak. A normális esetben, mintegy 850 lelket számláló település már a XII. szd. óta biztosan létezik, s sokáig a magyar uralkodók kedvelt üdülőhelye volt a térség. Első temploma, mely máig áll, 1332-ben épült.

A Sass család, mely a XVIII. szd. óta bizonyítottan foglalkozik borkészítéssel, szeretné megőrizni a terület régmúltra tekintő hagyományait. Csaknem 30 féle bort készítenek és több mint 60 különböző bor- és csemegeszőlőt termesztenek. Az általánosabb magyar- és világfajták mellett találunk itt saperavit, golubokot és saszlát, de bakator és szerémi zöldből készült borokat is kóstolhatunk az idén éppen 100 éves pinceépületben.

Az itteni gazdák körében viszont már évtizedek óta kiemelt helyen szerepel a hárslevelű is, mely manapság nehezen tud kilépni a furmint árnyékából. Segítsünk hát rajta egy kicsit.

Az ajándékba kapott bor egy nagyon izgalmas, kései szüretelésű száraz hárslevelű egy kis botritisszel „fűszerezve”. Nyolc hónapot töltött tölgyfahordóban. Színe mély arany, friss pikáns illattal. Ízében érett alma és körte, kompót, némi kajszibarack és méz. Gazdag aromájú, szép egyensúlyban lévő bor, mely egészen lassan nyílik. Érdemes neki időt hagyni.

Hagyjunk magunknak is egy kis időt, egy pohár bor mellett, és gondolkodjunk el mi zajlik most a világban, mi zajlik körülöttünk. Nagyon remélem, hogy nemsokára Ukrajnáról nem a háború, hanem a Kárpátaljai magyarság fog eszünkbe jutni. És azt is remélem, hogy hallani fogunk még a beregvidéki borokról, és Juliról, akinek koncertje után az apukája könnyes szemmel tapsol majd nézők közt.

Ámen!

banner