Palkonya felől érkezve jó ideje láttuk, hogy valami új, szabad szemmel is jól észlelhető titokzatos építmény készül a Csányi Pincészetnél. Most úgy tűnik, ez elkészült!

- Onnan kell indítanom, hogy nem sokkal az ideérkezésemet követően, 2017-ben elkészült egy tízéves stratégiai terv. Akkor és ott az a döntés született, hogy a szakcsoporti bérleményben lévő területeket újra betelepítjük, ami nem volt jelentéktelen döntés, hiszen kicsivel több mint 100 hektár szőlő került vissza. Az már az én döntésem volt, hogy ne csak a vörösbor felé mozduljunk el, hanem nézzünk szét, mik a lehetőségeink fehérben. A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének szakembereivel közösen vizsgáltuk meg, melyik területre milyen fajták lennének ideálisak, hiszen nekünk előtte nem volt saját fehérszőlő területünk. Korábban vásároltuk a bort, ami nem volt egy szerencsés helyzet, ezen én mindenképpen változtatni szerettem volna. Amikor a végére jutunk az átalakulásnak, kb. 400 hektár termő területünk lesz, ebből 350 kékszőlő, 50 fehérszőlő. Ez a mennyiség már el sem férne a korábbi kapacitásainkban.

Elsőnek készült egy új garat, ami fogadja a naponta beérkező, nem kis mennyiségű szőlőt. Eddig egy volt, de egy a szüret idején kockázatosan kevés, ilyenkor kell ugyanis a gyorsaság és biztonság. Az nem történhet meg, hogy egy garat van, ami elromlik, és aztán csak állunk felette kétségbeesetten, miközben érkezik a szőlő. Ez jelentős beruházás volt, ráadásul ezzel egyidőben lett négy vadonatúj vörösborerjesztő tartályunk is. És akkor a legvégén kanyarodok vissza oda, amire rákérdeztél, az a leglátványosabb része, a technológiai csarnok, ami funkcionálisan fehér- és rozé borok erjesztésére és tárolására lett kialakítva. Abszolút korszerű technológia  került beszerelésre, mondhatnám úgy is, hogy amit bele lehetett tenni, akár tartályméretben, korszerű technológiában, vezérlésben, kezelésben, az bizony benne van.

2017-hez képest gyakorlatilag az átalakulás végére egymillió palack pluszban leszünk, összesen közel 3 millió palack lesz az éves termelésünk. Ez ugye nem egy kis mennyiség, így a raktárrészleget is bővíteni kellett. Korábban 1100 négyzetméteres raktárunk volt, de ez már eddig is szűkös volt. A régi bővítése mellett döntöttünk, de ehhez a mögötte levő dombba mentünk be elég mélyen. Ez merész vállalkozás volt, de kiástuk, ráadásul szétrobbantottuk a régről itt maradt vasbeton tartályokat is. A helyükön egy jól kezelhető, polcozható, 1250 négyzetméteres új raktárrész alakult ki, ami a tervezett mennyiségre biztosan elegendő lesz.

Megragadt bennem ez az ötven hektár fehérszőlő, ami nem kevés. Milyen fajták mellett döntöttetek?

- Az ötven hektárba sok fajta belefért, amik között van tradicionális és újonnan érkező is. A két legnagyobb területen olaszrizling és Irsai Olivér kapott helyet, 12-12 hektárt telepítettünk ezekből. Ezen felül van hárslevelű, zöldveltelini és persze chardonnay, ezek olyan 6-8 hektáros ültetvények. No meg még van azért a fejemben 1-2 fajta, de az még nem dőlt el. Amikor ideérkeztem, 330 hektár termő területünk volt, ehhez jöttek a visszatérő területek, ráadásul a korábbiak nagy részét, közel 200 hektárt felújítottunk és a 100 visszatérő hektár javarészét már újratelepítettük. Összeségében 400 hektár termő szőlővel számolunk hosszabb távon, ami nem kis beruházás volt a szőlészetben sem.

Vannak még terveink ezen a területen is, hiszen jövőre szeretnénk még egy önjáró gépet vásárolni, ami ma már megkerülhetetlen a szüret idején. A kombájnok tudják ekkora méretnél helyettesíteni az emberi kezeket, hiszen egyre nehezebb munkásokat találni – megfelelő számban és teljesítménnyel – a szüret idejére.

Ez a fejlesztési pakk sem kevés, de a raktárat bejárva láttam egy lépcsőt és liftet felfelé, ami ha jól sejtem, nem a boroknak készült.

Igen, ez kétségtelen így van, tervezünk ugyanis még egy kanyart. Szeretnénk, ha a borkedvelők kicsit közelebb kerülnének hozzánk, hiszen sokáig ez nem volt prioritás, legalábbis a pincészet előző életében. Úgyhogy terveztünk egy remek borteraszt, az épület mögötti domboldal és az ottani kert kap ezáltal új funkciókat. A föld alatt, a raktár felett épül majd meg a vendégváró épület. A jövő az lesz, hogy a pinceséta végén, ha valaki alul végigmegy, a pince egy adott pontján nem kell megfordulnia és visszasétálni, hanem fel tud majd jönni lépcsőn vagy lifttel a borteraszra, és ott folytatni a kóstolást. Ez eddig nagyon hiányzott, bízom benne, hogy tavasszal már vendégeket is fogadhatunk itt.

A megnövekedett kapacitáshoz kétségtelen jól jön a borturizmus és a helyi értékesítés, de ekkora mennyiség azért akár az exportbővülést is megkívánja?

Ez persze nagyon jelentős mennyiségbővülés, értelemszerűen nem bízhatjuk a véletlenre. Jelenleg a termelésünk több mint 90 százaléka a belföldi piacon talál fogyasztóra, szerencsére nagyon sok helyen ott vagyunk, diszkontokban, hipermarketekben is. Ez azért egy elég erős bázist ad. Az azonban biztos, hogy ezt a növekményt nem lesz egyszerű levezetni idehaza, úgyhogy elkezdtünk egy hároméves stratégiai tervezést a belföldi és külföldi piacokra egyaránt, hogy hova lesz érdemes erőteljesebben céloznunk, merre és mit tudunk értékesíteni. Már most ezen gondolkodunk, bár szerencsére ez a mennyiség nem egyszerre zúdul ránk, folyamatosan fordulnak termőre az ültetvények, de 2024 környékén már bizony nagyon aktuálisak lesznek ezek a kérdések.

Korábban ugye 330 termő volt, most 400 lesz, van ezek szerint 70 hektár plusz, ebből szerencsére ötven fehér. Az Irsai Olivér már az első évében nagyon jól beindult, nagyon megy. A fehérekben így nagyon bízunk. Vörösben nem nagy a növekmény, és ott is olyan fajtákra mentünk, amelyek vagy jól szerepelnek a piacokon, vagy olyan fajták, amik eddig nálunk nem voltak, ilyenek mondjuk a shiraz vagy a malbec. Látunk még potenciált a borvidékben, a pincészetben, elég tudatosan igyekszünk a hosszú távú stratégiánk mentén haladni, és fejleszteni.

(folytatjuk)