Az összehasonlítás már csak azért is figyelemre méltónak indult, mert Burgenlandban a cabernetfranc helyzete kicsit a toszkánra hasonlít – mivel nincs benne a fajta a kánonban, így a DAC rendszeren kívül készülnek ezek a borok, „sima” Qualitätswein megjelöléssel; amolyan kicsit „szuperburgenlandis” megoldásként. Ezzel szemben Villány az eredetvédettségi és minőségi csúcsra járatásban szabályoz, az egyik legprecízebb és legegyértelműbb honi termékleírás szerint készíttetve a borokat.

Jelen dolgozatban áttekintjük a helyi adottságokat, ha úgy tetszik, a terroir-t, azaz, a szőlő, a környezet és az ember kapcsolatát.

Villány, Szársomlyó (fotó: villanyiborvidek.hu)

I. A terroir

I.1. Éghajlati adottságok

A szőlőtermelés meghatározója a kedvező éghajlati adottság, azon belül a hőmérséklet, a napfénytartam, a vegetációs időszak és a csapadék mennyisége. Ezeket az értékeket tekintjük át először.

I.1.a. Éghajlat – Villány

A Villányi borvidék Magyarország legdélebben fekvő borvidéke. Korán, gyakran már február 15-20. körül tavaszodik, és több napsugár éri a szőlőskerteket.

A Villányi hegység elhelyezkedése és fekvése révén szőlőtermelésre ideális terület. Kelet- nyugati irányú hegyvonulatának déli lejtői egy sajátos mikroklímát varázsolnak ide. Meleg- mérsékelten nedves éghajlati körzetbe tartozik.

Az évi középhőmérséklet 11-11,5°C között alakul, ami az országos átlagnál valamivel magasabb. A mikroklimatikus eltérés azonban jelentős és döntő: a Szársomlyó-hegy déli lejtőin (pl. Kopár dűlő) időnként elérheti az átlaghőmérséklet az északibb mediterrán értékeket, kiváló terepet biztosítva a tannin és extraktgazdag vörösbortermelésnek. A napfénytartam átlagos évi összege 2100-2150 óra között változik, az utóbbi években azonban többször átlépte a 2200, sőt a 2300 órát is. Legderültebb időszak a nyár vége. Az utolsó tavaszi fagyok április 10-ig valószínűek, és általában a fagymentes időszak október második feléig tart. A déli lejtőkön a fagymentes napok száma 200 feletti.

Villány, Ördögárok (fotó: bock.hu)

Az éves csapadékösszeg kb. 700 mm, megoszlása a következő: a viszonylag száraz első két téli hónapot február közepétől élénkülő csapadéktevékenység jellemzi, amely május és június hónapokban, azaz a vegetációs időszak első felében, az intenzív növekedés időszakában jut a csúcsra. Júliustól csökken a csapadékhajlam, a július második felétől augusztus végéig tartó periódus kifejezett aszályos, ugyanígy a betakarítás hónapja, a szeptember és október is a havi átlagnál kevesebb esőt hoznak.

A hőmérséklet főként április és október közötti lefutásából, az éves csapadékösszegből és a napfénytartamból adódóan a terület szubmediterrán jellegű, kiválóan alkalmas szőlőművelésre.

I.1.b. Éghajlat – Burgenland

Burgenlanddal (valamint a Thermenregionnal és Carnuntummal) kezdődik a pannon klíma érvényesülése az osztrák tájakon, ennek megfelelően ezek a vidékek, azon belül is Burgenland egész Ausztria legmelegebb borvidéke, a legtöbb napsütéses órával, és a legkevesebb csapadékkal. Az éves átlaghőmérséklet 11,4 fok, az éves átlagos csapadék mennyisége kb. 700 mm. Ennek megfelelően a többi borvidék hangsúlyosan fehér vonalától eltérően, ezeken a területeken a vörös fajták kerülnek túlsúlyba, a DAC klasszifikációban is csak itt találhatóak vörös fajták.

Burgenland, Leithaberg (fotó: AWM)

Leithaberg DAC

A terület a hegység és a Fertő-tó között helyezkedik el, a két földrajzi képződmény ideális lehetőségeket teremt a szőlőtermelésre. A Fertő felől meleg szelek fújnak enyhe levegőt a szőlők fölé, biztosítva ezzel a jó beérési potenciált. A hegység felől érkező hűvösebb levegő pedig a savak és a gyümölcsösség kellő jelenlétét biztosítja.

Neusiedlersee DAC

A több, mint 6600 hektáros területű DAC ezzel a számmal a legnagyobb eredetvédettségű területe Ausztriának. A terület voltaképpen a mi Kisalföldünk északi folytatása, de annál még valamivel melegebb, és épp ugyanolyan száraz, főként a hideg teleket tekintve. Az éven belüli hőingás jelentős, a nyári, kora őszi időben, az érés szakaszában a meleg vagy forró nappalokat a tó felől enyhe szellő követi, megteremtve a kellő érési potenciált, ugyanakkor megtartva a savakat is. A Fertő maradványaként élő sok kisebb tó és maga a Fertő kiváló alapot képez az amúgy száraz időben az aszúsodásra, amelynek alapja itt a Welschriesling. Ez az alapvető időjárási állapot egész Ausztria legsokrétűbb vörösboros termőhelyévé teszi ezt az egyébként alacsonyan (117-160 méterrel a tengerszint felett) fekvő területet.

I.2. Talajadottságok

A kiváló éghajlati viszonyok mellett a talaj összetétele az, ami meghatározza a telepített fajtastruktúrát. A talajadottságok meghatározó szerepet játszanak a borok jellegének, illat- és zamat anyagának, továbbá extrakt tartalmának alakulásában.

Jellemzően egy borvidéknek vagy nagyon specifikus a talajszerkezete, amely 1-3 fajta specifikus, nagytömegű, szinte monokultúrás termesztését teszi lehetővé (pl. Burgundia, Északi Rhone, Champagne vagy a Mosel völgye). A másik véglet, amikor a talaj gazdagsága önmagában szinte bármelyik szőlőfajta termelését sikerre viszi. Sőt, jellemzően, bármilyen gyümölcsfajtáét is, így ezek a területek nem is biztos, hogy csak elsőrangú borvidékek. Ilyen a dél-francia, Langedoc-Rousillon terület, de ilyen hazánkban a Balaton déli partja vagy éppen Baranya-Tolna megye. És ilyen Burgenland is, főként a Fertő-tó mindkét partja. Ezeken a borvidéki területeken jellemzően sok szőlőfajta sikeres termelését láthatjuk, ahol ugyan kiemelnek egy-egy fajtát (eredetvédettségi és/vagy marketing szempontok miatt), de gyakorlatilag bőven tíz feletti azon (világ- és regionális) fajták száma, amelyek sikeresen termelhetők és nagy értékű borok állíthatók elő.

Villány, Fekete-hegy (fotó: vylyan.hu)

Villány és Burgenland esetében is erről beszélhetünk, ráadásul a szőlőfajták mintegy 70%-ban fedik is egymást (Kékfrankos, a Cabernet-k, Merlot, Olaszrizling mindenképp; de még a Zweigelt és a Riesling is ide sorolható)

I.2.a. Talajok – Villányban

A Villányi hegység mészkőhegység. A közepén kinövő Szársomlyó jellegzetes, kopár, kúpszerű csúcsa, cukorsüveg alakjával könnyen megtévesztheti a borvidékre látogatót. Távolról egy kihalt vulkánnak tűnhet, de nem az, ez mészkő. Az oldalába vájt kőbánya jellegzetes sárga színe is árulkodik erről.

Nagyharsány környékén már az út mentén is felfedezhető, hogy a dűlők nagy részének mélytalaja mészkőből tevődik össze. A talajok mindegyike semleges, vagy enyhén lúgos. Erre a rétegre talajképzőként mész tartalmú lösz és agyag kerül.

A fennsíkon, illetve az északi lejtőkön rendzina (szláv eredetű szó, jelentése csörgés) és csernozjom talajtípusok is találhatók.

Villány, löszös talaj (fotó: Jakab Tamás)

A Villányi borvidék fő talaj anyagai:

• dolomit,
• a márga,
• a krétakori mészkő,
• agyagos, néhol homokos lösztakaróval.

Az itteni szőlők szinte teljes egészében nehéz, de jó víztartó talajon teremnek. A Villány-Villánykövesd-Palkonya vonalon a kékszőlők meghatározóak, Kisharsánytól nyugatra a fehér szőlők termesztésére alkalmasabb a talaj.

I.2.b. Talajok – Burgenlandban

Az érintett területeket a Lajta-hegység (Leithagebirge) mészkő vonulata, a Fertő (Neusiedlersee) nyugati partja környéki agyag és pala, valamint az egykori mosoni sík (Neusiedlersee DAC) löszös, kavicsos, murvás öntéstalaja határozza meg, a Duna által meghatározottan – ez a talajforma az egész borrégió egyharmadát kiteszi.

Leithaberg DAC

Az érintett termelők és boraik mintegy harmada a kb. 3000 hektáros Leithaberg DAC területéről származik. A területet a Lajta-hegység mészkővonulata dominálja, a dombokon agyag, pala, gneisz jelenik meg.

Burgenland, Neusiedlersee (fotó: AWM)

Neusiedlersee DAC

A Fertő és a Duna által meghatározottan, a talaj itt kavicsos alapon nyugvó, márgás, agyagos, helyenként homokos-löszös sokféleség, a folyók és vizek által meghatározott eróziós munkának köszönhetően. Egyes darabokban megmaradtak mészkő alapú üledékek, de nem ez a jellemző.

I.3. Földrajzi összevetés

Fontos kiemelni az alapvető azonosságot: mindkét borvidék kiválóan alkalmas vörösborok termelésére. A vörösborok ideális (európai) termelési területein elmondható, hogy a vegetációs időszak alatt 17-20 °C közötti középhőmérséklet, 1600-2000 °C aktív hőösszeg és évi 650-900 mm csapadék szükséges. Ez Villányban tökéletesen teljesül: a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,5 °C, az évi csapadék 700 mm. Sőt, az utóbbi években rendre meghaladja ezt az értéket, és eléri a 750 mm-t. A csapadék tekintetében az elmúlt húsz év változásai nem is a csapadék összegének, hanem az eloszlásának a módjából kritikusak. Egyre gyakoribbak az aszályos telek és tavaszkezdetek, amelynek révén a szőlő vegetációja (csapadék hiányában) késve és féloldalasan indul meg. Tipikus év volt éppen a legutóbbi, ahol az egész évben március volt a legaszályosabb hónap. Évek között is extrém kilengések lehetnek, a 2010-es közel 800 mm-t 2011-ben egy alig 250 mm-es év követte – előbbi a Kárpátoktól északra fekvő területek, utóbbi a száraz szavanna csapadékmennyisége.

Villány, Kopár (fotó: gere.hu)

Ugyanez a helyzet Burgenlanddal is. A csapadék szélsőségesebb eloszlása mellett a hőmérséklet emelkedése is problémás. Burgenlandban a 2018-as év minden idők harmadik legmelegebb éve volt, amióta mérik az értékeket, majd erre egy olyan 2019-es év következett, amely 1,7 fokkal haladta meg az átlaghőmérsékletet.

Az éghajlati (napsütés, csapadék, hőmérséklet) és a talajadottságokról szólva elmondható, hogy a sok egyezőség mellett néhány lényeges különbségre fel kell hívni a figyelmet:

1. jóllehet, a Lajta-hegység gyakorlatilag szinte ugyanakkora (mind magasságot, mind kiterjedést tekintve), és időjárás módosító szerepe is megjelenik, ez nem ad annyira látványos mikroklimatikus eltérést a területnek, mint a 30 km-rel távolabb fekvő Mecsekkel „megerősített” Villányi hegység. Mindkét terület meleg, a Villányi szignifikánsan melegebb, naposabb mégis.
2. A két hegység mészkő vonulata nagyon hasonlatossá teszi az alapkőzetet, a mosoni síkon a folyók és a tavak eróziós hatása azonban jelentősen befolyásolja ezt alapvető hasonlóságot. A befolyásolás, a porózusabb kőzetek tömeges jelenléte pedig elvileg a (sós) mineralitás felé tolja el a burgenlandi borok ízérzetét, a villányi borok alapvetően gyümölcsösebb alapjellegéhez képest. 

(Folytatjuk)