80 borral a Föld körül

Az első állomásunk Dél-Afrika volt, a választott fajta pedig a chenin blanc. Bár Ausztráliában és Kaliforniában is igen közkedvelt, két fő területnek mégis a Loire-völgyét és Dél-Afrikát kell megjelölnünk. Előbbit azért, mivel Anjou-Touraine az eredeti otthona, noha itt a nemzetközi fajták már háttérbe szorították, így népszerűsége igen alacsonynak mondható. Természetesen léteznek kivételek, van egy szűk de fanatikus réteg, aki rajong a chenin blanc-ért, és vannak kiemelkedő termelők is, például Nicolas Joly.

Az újvilágban az olcsó tömegborok készítésére állították rá a fajtát, Dél-Afrikában több mint 18 000 hektáron termesztik (steen néven). Ettől eltekintve impozáns, nagy borokkal is találkozhatunk a területen, természetesen alacsony terhelésű és idős ültetvények gyümölcséből készülve. Rendkívül széles repertoárral rendelkezik, többféle iskolázásban készülnek belőle borok a száraztól az édesig, de pezsgőhöz, sherry-típusú borokhoz vagy borpárlatokhoz is rendkívül jó alapanyag. Ebből adódóan borminőségben is nagy a szórás, az egyszerű asztali boroktól kezdve a több évtizedes potenciállal rendelkező nagy száraz borokig, vagy akár a botritys-es desszertborokig készülhetnek belőle italok.

Simonsig Chenin Blanc 2013

Világos szalmasárga színű bor, illatában trópusi gyümölcsök, fehér húsú barack, érett körte és kiwi jelentkezik. Kóstolva friss, intenzív gyümölcsaromákat vonultat fel, krémességgel, élénk savakkal, közepes testtel és hosszú utóízzel. Alkohol: 13, 8%.

Dél-Afrika után Olaszországba vezetett az utunk, és egy sangiovese került a poharakba. A szupertoszkánok kapcsán az olaszoknak sikerült ezt a helyi fajtát igazi világklasszissá emelniük a 80-as évek végén, a 90-es évek elején.

Származását tekintve az etruszk időkig nyúlik vissza a története, ahogy arra nevének eredete a Sangue di Giove, azaz Zeusz vére elnevezés is utal. Később a rómaiak körében is igen közkedvelt volt a fajta, hiszen klónjai széltében-hosszában elterjedtek egész Itália területén.

A sangiovese esetében igen ritka a 100%-os beérettség, így azok a borvidékek, ahol ez sikerül, kiemelkednek a sorból. Ilyen például Montepulciano vagy Montalcino. Mivel maga a bor igen kemény és a savai is elég élénkek, ezért a 18. századtól házasításokban találkozhatunk vele (pl. Chianti, Vino Nobile di Montepulciano). Ettől eltekitve a belőle készült borok nem kizárólag cuvée-k lehetnek, ahogy a Brunello di Monatalcino, a  Sangiovese di Romana vagy a Tignanello sem az.

Mint számos fajtáról, így a sangiovese-ről is elmondható, hogy az ihatatlan tömegboroktól kezdve a könnyű, gyümölcsös, illetve a hatalmas testű és koncentráltságú, évtizedes potenciállal rendelkező nagy borokig sokféle kategóriában találkozhatunk vele.

Cecchi Toscana Sangiovese 2011

Rubin színű bor, bíbor széllel. A gyümölcsös aromák mellett virágok jelentkeznek, viola és írisz. A piros bogyósok dominálnak, főleg az érett cseresznye, mellette pici bőrösség. Könnyű, gyümölcsös bor, egy picit talán vékonyabb a kelleténél, utóízben sem túl hosszú. A tannin közepes, a struktúra rendben, bár szebb sangioveset is kóstoltunk már. Nem ihatatlan, de inkább asztali bor kategória.

“Országmeghatározó” szőlőknél maradva a tempranillo következett a sorban. A fajta Spanyolország fő kékszőlője, 207 000 hektáron termesztik. Hozzávetőleg 550 klónt tartanak számon, minden borvidék egy-egy saját fajtaváltozattal büszkélkedik. Ez ugyan erős túlzás a részükről, hiszen alig van köztük különbség, genetikailag rendkívül csekély mértékben térnek el egymástól. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy az 1980-as évek végén felfedezték a fajta fehér változatát is. Ez egy egyszerű mutáció eredménye, mely pusztán a héj színét érintette. Tulajdonképpen az eredeti, “kék verzió” DNS-ének a 97,8%-os lenyomata.

Livor Tempranillo Rioja 2011

Intenzív ibolyaszínű bor, határozott illattal, friss aromákkal és sok gyümölccsel. Az érett, édes piros gyümölcsök, a lédús cseresznye, valamint a fűszerek játéka a bor, melyet krémesség tesz még kerekebbé. 

Malbec esetében azonnal egy ó- és egy újvilági tételt is sikerült összehasonlítanunk. A fajta szerte a világban elterjedt, mégis két borrégióhoz köthető igazán, egyrészt Franciaországhoz, másrészt Argentínához. A tradíciók a francia kötődést támogatják, hiszen a 18. században Bordeaux egyik fő fajtája volt, így egyúttal a hat szőlőfajta egyike, ami a vörös bordeaux-i borokba belekerülhet. Később elveszítette jelentőségét, a korábbi terület egynegyedére korlátozódott a kiterjedése, helyét a merlot, illetve a cabernet sauvignon vette át. Délnyugat-Franciaország egy másik borvidékén, Cahors-ban viszont igen nagy népszerűségre tett szert, a borvidékről elnevezett bor alapját is szolgáltatja.

Nagyjából a bordeaux-i pályafutásának végeztével jelent meg Argentínában, azóta az ország első számú szőlőfajtájává lépett elő. Az ország összes borvidékén termesztik, bár Mendoza az, ahol a legtöbb van belőle, a malbec termelés 85%-a innen kerül ki.

Rigal Original Malbec Rouge 2012

Tipikus óvilági malbec, a fajta őshazájából, Cahors-ból. Sötét bíbor színnel és gazdag illattal köszön a pohárban. Főként szeder és áfonya jelentkezik, minimális ibolyás kísérettel. Kóstolva rendkívül intenzív, a feketebogyósok dominálnak, szép fűszerességgel kiegészülve.

Trapiche Oak Cask Range Malbec 2013

Mendozából származó malbec, mely szépen képviseli az argentín vonalat. Telt, intenzíven gyümölcsös, fűszeres bor, gyönyörű rubin színnel, közepes testtel, bársonyos textúrával, hosszú utóízzel. Aromáit tekintve a feketebogyósok, főként szeder jelentkezik, áfonyával, szilvával, feketeribizlivel, melyet kis füstösség, vanília és csokoládé tesz kerek egésszé.

A zinfandel az Egyesült Államok legnépszerűbb fajtája, a kékszőlők nagyjából 23%-át teszi ki. Őshonos kaliforniainak titulálták, noha eredete sokáig elég bizonytalan volt. Következetesen él például az a tévhit, hogy magyar vonatkozása van a fajtának, mely szerint Haraszthy Ágoston honosította meg, illetve hogy ősét ma is termesztik Magyarországon cirfandli néven. Mindkét elmélet kétségkívül téves, a jelenlegi kutatások alapján Ausztriából kerültek át az első vesszők, ami pedig a genetikai eredetét illeti, egy horvát fajtára, a crljenak kaštelanskira (vagy más néven tribidragra) vezethető vissza a származása. Rendkívül sokoldalú fajta, készítenek belőle fehérbort, késői szüretelésű édesbort, könnyed újbort, száraz, testes vöröset, de még portói jellegűt is.

Ernest&Julio Gallo Family Wineyards Zinfandel 2009

Sötétpiros színnel és kedves, bájos illattal indít a pohárban. Gazdag és bársonyos bor, intenzív gyümölcsösség és könnyedség jellemzi. Aromáiban a zamatos fekete áfonya és a lédús szilva dominál, melyet hordófűszerek és egy kis csokoládé színesít. Alkohol: 13,5%.

A carmenére évszázadokon át Franciaország meghatározó szőlőfajtája volt - szintén a hat bordeaux-i fajta egyike -, ám áldozatul esett a filoxéra járványnak. Szerencsére még időben Chilébe emigrált, így ma szinte kizárólag ott terem. Noha fellelhető néhány száz hektár az őshazában vagy Olaszország és Kalifornia egyes területein, a dél-amerikai 8800 hektárral szemben nehéz labdába rúgni. Sokáig “chilei merlot-ként” tartották számon, mígnem 1993-ban tudományosan bebizonyították, hogy valójában nem is merlot, hanem az eltűnt carmenére. A szüret kitolásával és drasztikus hozamkorlátozással a chileiek felépíteték a carmenére marketingjét, országimázs építő fajtát varázsoltak belőle, így született meg az “elveszett és megkerült bordeaux-i” chileicum.

Antinori Equus Carmenere 2008

Rubin színű, fűszeres karakterű bor. Illatában fekete bogyósok, ibolya és feketebors, valamint igen határozott animalitás jelentkezik. Kóstolva sűrű, hosszan időzik a szájban. A gyümölcsök a fűszerekkel szépen egyesülnek. Az illatában lévő animalitás végig érvényben marad.