Óriási volt a mozgolódás kedden este a Tabán egyik emblematikus éttermében, a nemrég gazdát cserélt és ráncfelvarrt Arany Szarvasban: kilenc szekszárdi borászat újboraival várta a közönséget. A várakozásokat jóval meghaladó számú érdeklődő jelentkezett, így alakulthatott, hogy az eredetileg svédasztalos libator helyett a személyzet artista mutatványokkal közlekedett a sűrűn rakott asztalok között.

Az esemény szülőatyja, Heimann Zoltán elmondta: bemutatkozásnak szánták a kóstolót, ezért kapta a Főpróba nevet. Reményei szerint az eseményből hagyomány lesz. Számunkra ez elsősorban egy dologtól függ: tudnak-e a nemrég a Pannon Borrégióba is beépült borvidék gazdái súrlódásmentesen, együtt, közösen fellépni és megmutatni magukat? Ha igen, akkor a kezdeményezés sikerre van ítélve. A válasz azonban nem ilyen egyértelmű: Szekszárd sokat veszít, vesztett is azzal, hogy a borászok közt érezhető a súrlódás, a nem éppen joviális viszony. Össze kell csiszolódni, ahogy egy társulatnak is – ha már a színházi hasonlat – és a magasztosabb cél, az előadás érdekében nem azzal foglalkozni, hogy a szünetek alatt ki kivel flörtöl, ki kinek a háta mögött mit mond. Nos, úgy néz ki ez most sikerült, legalábbis, ami a megjelent négy borászt illeti.

A kilenc pince közül - Baron von Twickel (a volt Liszt pincészet), Bodri, a Pálos Miklós nevével fémjelzett Borműhely, Dúzsi, Heimann, Sebestyén, Takler, Mészáros Pál, Vesztergombi Ferenc és Vesztergombi József pincészete – négyen voltak személyesen is jelen, a többiek máshol kóstoltattak. Heimann Zoltán, Bodri Tibor, Pálos Miklós és a Baron von Twickel új borásza, Nayan Gowda ugyanis a legnagyobb egyetértésben és összhangban volt. Nayan Gowda egyébként üde színfolt a szekszárdi borászok között, indiai származású brit, aki Ausztráliában tanult és dolgozott, majd Németországban készített borokat.

A libator 18.30-kor kezdődött, a vendégek a fűtött teraszon érkezéskor sültgesztenyét és forralt bort kaptak. Az előételek közül kiváló volt a libamáj paté hajdinás kenyéren és a libakocsonya, a főételek közül kiemelkedett a libanyak vargányás libamájjal töltve, ezt szilvás-lilakáposztás rétes körettel volt érdemes megkóstolni. A desszertek közül a leggyorsabban a sütőtökös máktorta fogyott el. A vacsorán való részvétel fejenként 7000 forintba került, ami tartalmazta a 14 tételből álló bor sor árát is – ez fővárosi szinten nagyon baráti árnak tekinthető.

Ami a borokat illeti: az idei újborok kóstolva elég nagy jövőt jósolunk a 2008-as évjáratnak: a tizennégy tétel alapján úgy néz ki, túltehet a 2006-os, eddig sokak szerint etalonnak tartott évjáraton is. A borok nagy része koncentrált, nagyon érett gyümölcsből készült, emellett szép savat és tannint tudott felmutatni. Igen szép, elegáns rozék születtek, és bár a legtöbb vörösbornak még érlelésre van szüksége, sokuknál már most látszik a potenciál. A vacsoravendégek egybehangzó véleménye az volt, hogy jövőre ismét eljönnek. Szerintünk a lényeg az, hogy jövőre még több borász is jöjjön, legalább ilyen jól együttműködve.

További részletek, izgalmak a Borravalón!