Programot ajánlottak nekünk is, továbbítjuk olvasóinknak, mivelhogy kedves kezdeményezés. Farsang és bor, folklór és gasztronómia, mi más lenne egy igazi csárda feladata, mint hogy ezekkel foglalkozni. Múlt hétvégén Tokajban azzal fogadott bennünket egyik házigazdánk, hogy menjünk el ebédelni, de ha nem ragaszkodunk hozzá, ne csárdába, mert a Tenkesnél úgyse találunk jobbat. Teszteljék le Önök is, akár már most hétvégén!

Tavaly indult, ma már átlagosan 100-120 résztvevővel dübörög a Szekszárdi BorEgyetem a PTE Illyés Gyula Főiskolai Karán. Elébb főleg szekszárdi borokat kóstoltak, de a változatosság gyönyörködtet, gondolták s meghívták az általunk is gyakorta olvasott Albert Gazdát, beszéljen egyik kedvencéről az olaszrizlingről. Szerencsére nem csak beszélt, de hozott is egy szép válogatást északtól délig, kelettől nyugatig volt itt mutatóban minden jelentősebb "olaszos" borvidékről. Kóstoltunk szorgalmasan, jegyzeteltünk, egyetértettünk, vagy nem, amit tapasztaltunk, megosztjuk egy kattintás után.

A Vince-napi vesszővágás régi borászhagyomány, a szőlősgazdák a Vince-nap (január 22.) időjárásából és a metszett vesszőkből jósolták meg, milyen lesz az idei termés. Időközben a tél egyik legjobb turisztikai programja formálódik ennek kapcsán Villányban, jó lesz rá jövőre is odafigyelni! Érdemes volt idén is, beszámolónk következik a szombati élményekről.

Írtunk már nem is oly rég a régiónk gazdag Vince-napi programkínálatáról, most last minute egy pénteki bortúrát ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe. A Siklósi Borbarátnők Egyesülete szervezésében ugyanis január 22-én már reggel 9 órától lehet bortúrázni.

Nemrégiben már beszámoltunk róla, hogy kenszei kolléga eltöltött pár hetet Dél-Tirolban, mert ugye nem csak írunk a borról, de az is érdekel bennünket, ahogy készül, szóval amint hazajött, rögvest csapra is vertünk két bort. Most meg újabb hármat, ezúttal többen kóstoltuk a termést. A pontok magasabbak, hogy miért is? Ítéljék meg egy kattintás után.

Három hónapja lassan, hogy a Szerdai Borklubban két tucat plusz még egy cabernet franc került ki a kóstolóasztalra. A Pécsi Püspöki Pincében jöttünk össze, voltunk szép számban, törzstagok és a villányi választott vezérfajta alkalmi kedvelői is. Javarészt Villány, javarészt 2006, de voltak máshonnan és más évjáratokból is. Kóstoltunk magyarok és nem mellesleg ideiglenesen hazánkban tartózkodó amerikai, ausztrál és indiai borászok is. Született persze végeredmény, tizenhét ugrotta meg a lécet, vagyis került 80 pont fölé - az átlagot osztom meg most a publikummal.

„Csak azt küldöm ki, amit én is megennék” – szögezi le Hoffmann Oszkár, a Mandula Étterem  konyhafőnöke, jelezve ezzel, hogy keze alól csak a legjobb kerülhet a vendég asztalára. Pedig a Komlón 1967-ben született séf minden pátosz nélkül indul a pályán: „soha nem sündörögtem anyám körül a konyhában, és asztalosnak, vagy bőrdíszművesnek akartam tanulni” – szögezi le kérdés nélkül. Azért mégis sikerrel végzi a pécsi szakképzőt, és a fővárosba indul szerencsét próbálni. Tudása és elkötelezettsége előbb a Béke Szálloda, majd a Hilton konyháján alakul és csiszolódik, innen kerül a '93-ban megnyíló Cyrano Étterembe. Miközben a munkáját végzi becsülettel, a Costes elismert és ünnepelt séfje lesz, négy év után 2006-ban cseréli csak le a Ráday utcát egy budai kisvendéglő konyhájára. Szinte véletlen kerül vissza a déli országrészre, és lesz a negyedik tagja a Csonka Gergő, Kiss Gergely és Pauli Zoltán alkotta csapatnak, mikor válaszol egy, a megyei napilapban feladott álláshirdetésre.

Félelem és reszketés a siklósi disznóólakban. Január 16-án, szombaton reggel fogópálinkás koccintással indult a II. Tenkesalja Böllérverseny, a böllérek már fenik a késeket. Mi már csak abban bízunk, hogy a reggeli pálinka senkinek sem árt meg és csak néhány tucat röfögő négylábú esik áldozatául a böllérek éles késének.

Borturista barátaink visszaköltöztek Kaliforniába. Nyertünk így ugyan Napa-völgyi tudósítókat, de hát azért oszlopos tagjai voltak ők kicsiny borklubunknak. Sanyi és Szabrina már az óceánon túl, de mielőtt gépre szálltak volna, utolsó közös klubestünkön prezentáltak egy emlékezetes borsort. Borturista Sanyi kedvence, a malbec került a poharainkba. Rögvest féltucat példányt áldoztunk fel, nem bántuk meg. Nem vagyunk nagy malbec rajongók, még rendszeres fogyasztónak se mondhatjuk magunkat ezen a tájon, ez a hat bor Mendozából azonban kedvet csinált a folytatáshoz.

Valamelyik este került elő. Úgy kaptam, azt mondták róla, hogy nagyon kedvelik. Félretettem, sok határidős kóstolás volt az év vége felé, most jutott idő szabadon választott borokra is. Hétköznap este volt, vacsora után került ki belőle a dugó. Ülök a gép előtt, olvasgatom, írogatok, esti teendők, miután a gyermek elaludt. Két kis pohárka a szigorú mérlegeléshez. Aztán még egy. Majd még egy. Pár nap múlva a maradékot is elővettem egy bővebb sorban, nem vallott szégyent ott sem. Jó vásár címkés bor nem mellesleg.