Hosszasan kóstolgattam én ezt a három bort. Hordómintaként kaptam őket még két hónapja. Kibontottam, kóstolgattam, aztán a jegyzeteket jól elkavartam. Mostanság a második palackokat is megbontottam, a köztes időkben azért kitettem őket mindenfajta megpróbáltatásnak, nem csak a borhűtő kényelmes hűvösében pihentek. Hurcolásztam őket, voltak túl hidegben és túl melegben, egymáson, kartonban és polcok, bár fektetve mindig, állítva soha. Két körben győztek meg, nem tehetek róla, vállalom.

Felmondás, adósság, átalakítás, felszámolás, pályázatás, elhúzódó szerződéskötések, utólagos közbeszerzés, késői kifizetések, titkok, hallgatás. Többek közt ez jellemezte a magyar bormarketing körül kialakult hangulatot. Aztán most egyszerre három sajtóközlemény is érkezett. A magyar bormarketing néhány éve elindult valamerre. Nem biztos, hogy tökéletes volt az irány, de végre történt valami. Mostanra sikerült elérnie a politikának, hogy a szakma megosztottabb, mint talán valaha. Talán nem is a pénz az elsődleges, az a láthatatlan csatornákon úgyis elfolyik javarészt, inkább a hatalom, hogy ki legyen a borkakas a törkölydombon. Mindeközben a politika a markába röhög. Miért nem lehet megtenni, hogy a magyar bormarketing képviselni tudjon kicsit és nagyot, vöröset és fehéret, de még rozét is, édeset és szárazat, északit és délit, hegyvidéki és alföldit, mindenkit, aki befizet a kasszába? A pénz nem lehet csak a nagyoké, a millió palackokat termelőké, nem lehet csak a csúcsborászoké, de nem tűnhet el a homokban, nem folyhat el a dűlőkben. Már a felvetés is túl idealisztikus, más mozgatja a gondolkodást, a cselekvést. Hozzátenni nem tudunk. A három közlemény itt olvasható.

Van már programjuk szombat estére? A pécsi Enoteca Corso étterem kötetlen farsangi vacsorával nyitja a szezont, a remek ételek mellé pedig ezúttal zenét és táncot is kínál. Programajánló.

Csak hogy mi se maradjunk ki semmi jóból, gyorsan megalakítottuk a Szerdai Borklub Kedden Los Angelesi tagozatát és megtartottuk első hivatalos kóstolónkat, méghozzá pénteken. Összesen négyen voltunk (még van hova fejlődnünk), a feladat itt is az volt, hogy Collio Orientaliból származó borokat hozzunk. Itt L.A.-ben szerencsére elég jó a felhozatal külföldi borokból, mi a BevMo-ba mentünk (ez egy borszaküzlet-lánc), hogy kiválasszunk néhány palackkal. Collio Orientaliból kb. öt félét találtunk, viszont mindegyik Pinot Grigio volt. Hármat vettünk végül, az egyik 10 dollárba került, a másik kettő 13 körül volt. Frank Úrék egy Barolot hoztak, igaz, kicsit messzebbről, Piedmontból, de legalább vörös is volt a sorban.

SzabóZé kolléga invitált bennünket is januári olasz turnéjára, de nem tudtuk beiktatni, ő viszont gondolt ránk és hozott kóstolót. Collio Goriziano (Goriška Brda) és Colli Orientali borvidékek voltak a turné célállomásai, innen is érkeztek a borok. Legalábbis javarészt. Friuli-Venezia Giulia tartomány boraival behatóbban korábban nem foglalkoztunk, íme most egy jó tucat.

Nem volt előzmények nélküli a Szerdai Borklub nemrégiben lebonyolított kékfrankos-tesztje. Jelent meg ilyesmiről korábban a Művelt Alkoholistán, tavaly nálunk is, ideje volt a folytatásnak. Most 2007-es kékfrankosokat versenyeztettünk meg, a határon túl s innen. Az innen legfőképpen Szekszárd és Villány. Okoztak meglepetést a borok, hát még az utánuk fakultatíve megkóstolt 2006-os kékfrankosok. Aki olvasta az előzményeket, azért, aki meg, hát most végképp kattintson!

Sokan mondják, hogy az vagy, amit eszel. Ha az ember gyorskaján él, chipset töm magába a tévé előtt, az hamar meglátszik rajta, és érezni is fogja negatív hatásait. Ha jobban odafigyelünk, hogy mit eszünk, és hogy amit megeszünk, honnan jön, hogyan készül, mit tartalmaz, tehetünk valamit a saját egészségünkért. A Slow Food alapgondolata szerint jogunk van a nyugodt étkezéshez, az igazi ízekhez.

Jelentős túljelentkezés mellett, pécsi viszonylatban magas szinten és részvétellel, sikeresen lezajlott a Pécsi Gastro Club kezdeményezésére összehívott konzorcium Pécs 2010 Gasztroélmény programsorozatának évadnyitó gálaestje. A gasztronómiai rendezvények sorát Sauska Borvacsorával, öt borral-öt fogással, 36 kiló bélszínnel, 14 kiló libamájjal, több mint másfélszáz vendéggel startoltatták. Ott voltunk mi is, készültünk beszámolóval és fotógalériával, ráadásul a programsorozat egyes elemeiben még némi - egyelőre láthatatlan - partnerség is lesz. Az Expo Center rideg környezetében biztató jeleket tapasztaltunk, kíváncsian várjuk a folytatást.

Idén is részt vettem a régió tán legbensőségesebb, legbarátibb boros rendezvényén, a mohácsi Vince-napon. Aki még nem volt, annyit kell tudnia az eseményről, hogy a mise és szőlőszentelés után a Bükkös-szurdokban ilyenkor kinyitnak a pincék. Horváth Zoltán - ő a rendezvény lelke - pincéje előtt gyűlnek össze a népek, sorakoznak a házi finomságok, mindenki hozza magával a finom hazait: hurkától, kolbásztól, svárklitól, sonkától, szalonnától roskadozik az asztal, idén még káposztás kolbásszal is lehetett ismerkedni. Odébb tűz pattog, sülnek benne a szaftos húsok. A sok szívélyes gazda térül-fordul a lopóval, mindenkinek jut a tavalyiból. Idén elmaradt a megszokott tamburazene, tudjuk be a válságnak, de azért nem maradtunk nótaszó nélkül.

A címben csak egynehány hozzávaló a jövő keddi francia vacsoraest alkotóelemei közül. Fabrice barátunk beindult és a múltkori pezsgőházas vacsora sikerén felbuzdulva február 2-án ismét egy (azaz valójában kettő) izgalmas menüvel várja a francia gasztronómiára éhes publikumot. Mi ott leszünk.