Hiába a Danubiana a magyarországi borpiac egyik legnagyobb szereplője, gyakran még borkedvelő ismerőseink is értetlenül néznek vissza cégnév hallatán: „Ki?”. Ez persze nem véletlen, sőt részben tudatos építkezés eredménye. Mi mégis bemutatnánk, miért lehet érdekes a magyar vállalat. A Danubiana a Pannon Borrégió legnagyobb boros cége, a bonyhádi székhelyű borászat évi mintegy 10 millió palackot állít elő (bonyhádi és gyöngyösi) pincészeteiben. Boraik nemcsak innen, hanem a dél-balatoni, a szekszárdi és a villányi borvidékekről is származnak. A legtöbb bort ők exportálják Magyarországról. Hogy mégis keveset hallottunk felőle?

A villányi borvidéken minden bizonnyal Herger Edéé a legkisebb, a palackos bort forgalmazó borászatok közül. A telek szőlővel, présházzal, feldolgozóval együtt épp kitesz 3000 négyzetmétert. A néhány sor, családi használatra fenntartott rizlingszilvánit leszámítva csak portugieser tőkéket találunk az egyharmad hektáros ültetvényen. Utóbbiból készül a pincészet évi 3000 palack bora – rajtuk a nyugdíjas rajztanár festményeivel díszített címkékkel.

A karácsonyozásban kellően megfáradt és néhány kilót (óvatosabbak dekát) felszedett borkedvelők máris újabb megpróbáltatások elé néznek. Mi magunk is alaposan elgondolkodtunk, mit együnk, és legfőképpen mit igyunk szilveszterkor. Szárnyas, hal nem játszik, a babonák erősebbek minálunk, maradt a kosárban malac s marha, ez utóbbi mellett voksoltunk, úgyhogy némi vörösboros-zöldséges marharagu mellé kell borokat keresnünk a pincében.

Az ünnepek nálunk, Európa gyomrában (szívcsakra, na persze) az evésről szólnak. Az Apolló Artmozi december 28-án, ebben a poszt- és preünnepi időpontban pedig éppen evésre invitált mindenkit, akibe fér egy csepp is karácsony után, és még nem látta a Julie és Julia – két nő, egy recept című filmet, vagy repetázna belőle.

December elsején olaszrizlingeket és rajnai rizlingeket kóstolgattunk. Az olaszokról rögvest írtam, a rajnaikat meg jól elhanyagoltam. Pedig tetszettek. Időhiányra nem hivatkozom, inkább következzenek a rövid feljegyzések az ominózus estéről, kilenc rajnai rizling, csak úgy, semmi logikus sorrendben, semmi logikus válogatással, mindenki hozott pár palackot és így jött ki.

Karácsonyi játékunkon több mint százan játszottak, köszönjük a sok helyes és alig néhány helytelen megfejtést! A nagy sikerre való tekintettel folytatjuk, hiszen előttünk a szilveszter. Az idő rövid, de a nyeremény nem kicsit, hiszen ezúttal Polgár-pezsgőket sorsolunk ki. Három helyes megfejtőnk is ezekkel koccinthat az új, 2010-es esztendőre. Három a kérdés is, amelyekre a megfejtéseket várjuk, érdemes kattintani a folytatásért.

Tucatnyi beszélgetés során hallottam már, hogy Heimann Zoltán nevét említve a szekszárdiak megállapítják, a borvidék utóbbi évekbeni fejlődése, az összefogás kialakulása a borászok közt jórészt az ő érdeme. Borvidéki elnökként, mondhatnánk, ez is a dolga, és valóban: kiapadhatatlan energiával talál ki és valósít meg ötleteket egymás után. Beszélgetéseink vele mindig úgy végződnek, hogy habár egy-két szálat sikerül elvarrni, tucatnyi új idea, teendő, divatosan mondva projekt sejlik fel. A családi borászatban már inkább Heimann Ágnes, Zoltán felesége viszi a napi ügyeket, az eddigi kétlakiságot felváltotta a teljes szekszárdi lét, meglátogattuk hát őket az Ivánvölgyi tetőn elhelyezkedő pincészetben – Szekszárd egyik, szerkesztőségi szavazáson megállapított legszebb pontján –, mert itt születnek az új ihletések.

A Matias Pincészet néhány hónapon vagy már egy éven belül minden bizonnyal a magyar borpiac megkerülhetetlen szereplőjévé válik. Még éppen időben vagyunk ahhoz, hogy elsőként mutassuk be a formálódó választékot és a mögötte álló munkát. A pécsi székhelyű Matias Pincészet jelenleg öt borvidéken (Pécs mellett Villány, Szekszárd, Badacsony és Tokaj) rendelkezik szőlőterülettel és borvidékek tradicionális fajtáin túl megtalálhatók az ott kimagasló minőséget hozó világfajták is. Idén karácsonyig már a teljes szortiment (közel két tucat tétel) a boltokba kerül, és minden potenciális magyar vásárló találkozhat velük.

Lassan véget ér a szüret, az utolsó autók futnak be a Sauska Pincészet villányi feldolgozójába. A szőlőt a hosszú futószalag két oldalán álló asszonyok várják: a borászat minőségpolitikája szerint a tartályokba egyetlen éretlen, rossz szőlőszem sem kerülhet be. A szemenkénti válogatás csak egy a Sauska Pincészetben megkövetelt, sokak által különcségnek, túlzásnak, költségesnek tartott eljárások közül, mégis minden bornak kijár: a másfél ezer forintos portugiesernek éppúgy, mint a drága csúcsházasításoknak. És a borok magukért beszélnek.

Az adventi időszak lezárulásával nyereményjátékunk is véget ért. A harmadik fordulóban Mestrineli borokért kellett jól válaszolni, ez sokaknak sikerült, a sorsolás eredményéről pedig egy kattintás után adunk hírt.