Világos, szinte átlátszó, sárgás-zöldes árnyalattal mutatkozik be. A bontás után visszafogott az illata, nem is annyira fajtajelleges, mint inkább kellemes fehérbor illattal rendelkezik. A szájban gömbölyű, nincsen benne semmi érdesség, mint ahogy nagy test vagy magas alkoholérzet sem. A kortyot a savak vezetik, aztán ropogós gyümölcsök jönnek, semmi sem zöld, de minden nagyon friss.

A magyar szőlő- és bortermelők alább felsorolt csoportja 12 javaslattal támogatja Magyarország jelenlegi és jövőbeli kormányát nemzetünk szőlészetének és borászatának sikeressé tételében. A 12 pontot támogatjuk mi is. És bízunk benne, hogy a közlemények, kiáltványok sorában ez nem fog elveszni, hanem felfigyelnek rá azok is, akiknek kellene.

Az idei év legkülönlegesebb borélményének ígérkezik a VinCE 2010, a legkiválóbb közép-európai borok seregszemléje, amelyet a magyar Decanter szervez március 20-21-én. A mesterkurzusokkal és előadásokkal tarkított monstre borkóstolón megjelennek a világ véleményformálói, a mérvadó szakértők és szakírók, hogy megfelelő körülmények között értékeljék a hazai és a külföldi borokat.

A hétvége részint farsangolással zajlik, hiszen a busójárától Rióig, a fiumei karneválon át mindenütt álarcos mulatozások vonzanak százezres tömegeket. Mellette persze Valentin-nap is van, zoranka kolléga által különösen nem kedvelt ünnep, hiszen pont a születésnapjára esik, de ettől még ugye van. És az éttermek készülnek is rá. Mazsoláztunk, mit is ajánlhatnánk szerelmes olvasóinknak a hétvégére.

Új sorozatot indítunk. Kenszei kolléga célja olyan könnyedén elérhető (ez alatt elsősorban a szupermarketek kínálata értendő) és megfizethető (maximum 5 euró, legyen ez állandó árfolyamon 1350 forint) borok bemutatása, amelyeket a kóstoló bátran ajánl mindenkinek, aki nem tud vinotékákba, esetleg borospincékbe zarándokolni, nem lélegzik együtt a boros világ történéseivel, híreivel, de jó borokat akar inni jó áron (meg persze mindenki másnak is). A cél nekik segítséget nyújtani a borok kiválasztásában.

Hosszasan kóstolgattam én ezt a három bort. Hordómintaként kaptam őket még két hónapja. Kibontottam, kóstolgattam, aztán a jegyzeteket jól elkavartam. Mostanság a második palackokat is megbontottam, a köztes időkben azért kitettem őket mindenfajta megpróbáltatásnak, nem csak a borhűtő kényelmes hűvösében pihentek. Hurcolásztam őket, voltak túl hidegben és túl melegben, egymáson, kartonban és polcok, bár fektetve mindig, állítva soha. Két körben győztek meg, nem tehetek róla, vállalom.

Felmondás, adósság, átalakítás, felszámolás, pályázatás, elhúzódó szerződéskötések, utólagos közbeszerzés, késői kifizetések, titkok, hallgatás. Többek közt ez jellemezte a magyar bormarketing körül kialakult hangulatot. Aztán most egyszerre három sajtóközlemény is érkezett. A magyar bormarketing néhány éve elindult valamerre. Nem biztos, hogy tökéletes volt az irány, de végre történt valami. Mostanra sikerült elérnie a politikának, hogy a szakma megosztottabb, mint talán valaha. Talán nem is a pénz az elsődleges, az a láthatatlan csatornákon úgyis elfolyik javarészt, inkább a hatalom, hogy ki legyen a borkakas a törkölydombon. Mindeközben a politika a markába röhög. Miért nem lehet megtenni, hogy a magyar bormarketing képviselni tudjon kicsit és nagyot, vöröset és fehéret, de még rozét is, édeset és szárazat, északit és délit, hegyvidéki és alföldit, mindenkit, aki befizet a kasszába? A pénz nem lehet csak a nagyoké, a millió palackokat termelőké, nem lehet csak a csúcsborászoké, de nem tűnhet el a homokban, nem folyhat el a dűlőkben. Már a felvetés is túl idealisztikus, más mozgatja a gondolkodást, a cselekvést. Hozzátenni nem tudunk. A három közlemény itt olvasható.

Van már programjuk szombat estére? A pécsi Enoteca Corso étterem kötetlen farsangi vacsorával nyitja a szezont, a remek ételek mellé pedig ezúttal zenét és táncot is kínál. Programajánló.

Csak hogy mi se maradjunk ki semmi jóból, gyorsan megalakítottuk a Szerdai Borklub Kedden Los Angelesi tagozatát és megtartottuk első hivatalos kóstolónkat, méghozzá pénteken. Összesen négyen voltunk (még van hova fejlődnünk), a feladat itt is az volt, hogy Collio Orientaliból származó borokat hozzunk. Itt L.A.-ben szerencsére elég jó a felhozatal külföldi borokból, mi a BevMo-ba mentünk (ez egy borszaküzlet-lánc), hogy kiválasszunk néhány palackkal. Collio Orientaliból kb. öt félét találtunk, viszont mindegyik Pinot Grigio volt. Hármat vettünk végül, az egyik 10 dollárba került, a másik kettő 13 körül volt. Frank Úrék egy Barolot hoztak, igaz, kicsit messzebbről, Piedmontból, de legalább vörös is volt a sorban.

SzabóZé kolléga invitált bennünket is januári olasz turnéjára, de nem tudtuk beiktatni, ő viszont gondolt ránk és hozott kóstolót. Collio Goriziano (Goriška Brda) és Colli Orientali borvidékek voltak a turné célállomásai, innen is érkeztek a borok. Legalábbis javarészt. Friuli-Venezia Giulia tartomány boraival behatóbban korábban nem foglalkoztunk, íme most egy jó tucat.