Ahogy a délelőtt tűszúrás-szigorú szembeszelében az utcán lépkedtem, sürgetve A és B pontok közötti út mielőbbi elszivárgását, már az este szoba-melegű nyugalmára figyelmeztem, bízva a kibontásra váró Aszú erejében: a palackba csomagolt három puttonynyi napfényben. Holott, a napsugaras fehéreket a tél derekán hajlamos vagyok elfeledni és kialakult amnéziámon alig szivárog át egy-két minden idős tétel. Jó, tudom, az Aszút felesleges megpróbálni bárhova besorolni, ugyanis titkos alkímiák pincemélyen született gyermek, mely önálló entitás, bizonyosan sokkal több, mint az Őt alkotó „alkatrészek” összessége.

Németország szívében, a Bocksbeutel világában a Frank borvidék Volkach városkájának Max Müller I. pincészetében töltöttem el szüreti gyakorlatom tavaly ősszel. Németország a nyolcvanas évek úttörő borászatainak köszönhetően igazi borhatalommá nőtte ki magát. Kiváló minőségű terroir alapú boraikkal szállnak szembe az olcsó újvilági és dél-európai borok özönével. Többségében fehér minerális borokat termelnek, de egy jó vörösért sem kell Franciaországba utazniuk. A közkedvelt Spätburgunder (pinot noir) legszebb példányai már lassan a szőlő őshazájában termelt borokkal is felveszik a versenyt, és a nemzetközi szintet is megütik. A legizgalmasabbakat az Ahr és a Badeni borvidéken készítik, de Pfalz pincéiben is értékes borok érlelődnek. 

Anthony Bourdain egy különc séf. Az ő konyhája nem arról híres, hogy makulátlan előéletű munkások dolgoznak benne, hogy minden olyan finom és lágy, mint az első osztályú étterem konyhájának falain túl. Anthony Bourdain konyhájában a megnövekedett tesztoszteron, az állandó káromkodás, sietség és káosz az úr. Vagyis maga a séf, aki mindezt mégis összefogja, irányítja, és azt teszi, amit tennie kell.

Jótékonysági receptkönyv elkészítésére fogott össze 115 gasztroblogger. A Kifőztük karácsonyi számát december 20-ig lehet letölteni a kezdeményezés honlapjáról.

Nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket foglalkoztat a bikavér kérdésköre. Korábban több más bormagazin is tesztelt bikavéreket, ültetett kerekasztalhoz borászokat, most nem is nem szeretnénk ismételni az ott elhangzottakat. A Pécsi Borozó olvasói azonban eleddig csak ezzel a borral nem találkozhattak tematikus tesztben lapunk hasábjain. Óvatoskodtunk, hogy hát ez egy régiós lapban csak egy borvidéket érint, de hát ilyen akár a cirfandli is. Ideje volt, hogy szembenézzünk a bikavérekkel.

Pannon Borrégiós borászatok borait ismerték el a IX. Nemzetközi Páneurópai Vörösborversenyen. A 68 termelő 156 mintájával lezajlott versenyen számos bor végzett az élen a borrégióból, a legeredményesebb pincészet díját a Janus Borház kapta.

Átfogó, háromnyelvű kiadvány népszerűsíti a Tolnai borvidéket és borturisztikai szolgáltatóit. A borvidék hegyközségi tanácsa a Nemzeti Bormarketing Program és az Agrármarketing Centrum támogatását felhasználva magyar, angol és német nyelvű turisztikai információs füzettel szólítja meg borvidék látogatóit. A kiadványhoz elkészült egy új borvidéki térkép is, feltüntetve rajta a három körzetet és a térség kiemelt borturisztikai szolgáltatóit is.

A Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter szervezésében harmadik alkalommal rendezik meg a Pannon Borklub borvacsoráját december 15-én. Ezúttal rendhagyó adventi menüsort állított össze Both Zsolt, a Bistro 48 séfje, amelyekhez a versendi Kovács-Harmat Pincészettel párosítottunk borokat és forralt borokat. A Pannon Borklub decemberi menüsorán kevés a klasszikus, magyar karácsonyi étel, viszont kipróbálhatjuk, másutt milyen ízek jelennek meg az ünnepi asztalon. Izgalmas estének ígérkezik, részvételi jegyek még korlátozott számban igényelhetőek.

A hagyományokhoz híven a Pécsi Kulturális Központ az idén is megrendezi a Luca-napi varázslatokat. A háromnapos boros-kulturális programsorozaton a gyöngyösi Borpalota és a kisharsányi Vylyan mutatkozik be, köztük az újborok versenyének díjnyertes borait kóstolhatják meg az érdeklődők. December 12-14. között irány a Dominikánus Ház.

A kórházi tartózkodásom a tervezett töredékére csökkent, így a hétre már új terveket kellett szőnöm. Például enni. És kóstolni nem is, legalább végigsimogatni a borhűtőm kedvenceit. Persze az első két napban még többnyire a fáradtság nyomott el, vízszintesben ültem a hátamon. Viszont kedvem lett írni, megírni mindazt, ami elmaradt. Meg ügyintézni, mert időközben egy kedves állatorvos hölgy rosszul mérte fel lehetőségeit a körforgalomba csatlakozásával kapcsolatosan, és ennek az én autóm látta kárát. Amit ugye, a korábbi részekben említettekből kifolyólag nem én vezettem, hogy még egyszerűbb legyen. Bízom a biztosítókban és a rendőrségben, mást nem tehetek. Vagyis megírhatom még, ami szintén elmaradt.