Több apropó miatt bontottam meg ezt a bort. Egyrészt megfogadtam, hogy visszatérek a rendszeres, jegyzetelt kóstoláshoz – aminek mellékhatása, hogy a jegyzeteket időnként fel is töltöm ide. Másrészt megkívántam valami vöröset. Lehet harminchat fok odakinn, de estére a légkondi huszonhatra hűt, odakinn sincs már harminc, házi sonka volt és stifolder vacsorára, a család már alszik, én meg nézem a csillagokat. Mi más kell ide, mint egy jó oportó?
A borhűtő alsó polcán volt ez a bor, már talán egy éve hogy Dezső barátom hozta nekem Németországból, portugiesert kértem tőle persze, amikor arra járt, elhozta a vinotéka által ajánlott legjobbat, eddig valamiért nem bontottam ki, de egy ideje úgy döntöttem, nem várok már másokra, amit megkívánok, bizony megbontom.
Markus Schneider 92 hektáros birtoka Pfalz borvidéken található, a német bor egyik fenegyerekeként is aposztrofált borász nyolcvan évnél idősebb tőkékről szüreteli az Einzelstück névre hallgató portugiesert. Az érlelés használt barrikokban történik, jelenleg a 2013-as évjárat van forgalomban, nekem egy évvel korábbi volt meg.
Az már elsőre is kiderül, hogy nem egy gyorsfogyasztásra szánt borral van dolgunk, mondjuk az évjárat mellett a harminc eurós ár is utalt erre. Az illat mély, érett, picit füstös, de szép gyümölcsökkel, áfonyás, szedres, szilvás jegyeket fedezünk fel, a hordófűszeresség tényleg finoman van csak jelen. Nem tipik portugieser-illat, de felfedezhető benne a fajta is.
A test itt az egyik legkomolyabb, amit eddig portugiesertől tapasztaltam, van benne kraft, feszesség és feszülés. A korty kerek, finoman bársonyos, a gyümölcsök viszik a prímet, cseresznye, meggy, áfonya ismét. No meg étcsokoládé, kis kesernyével, enyhe szegfűborsos hordó a háttérben. Az alkohol nem kevés (a címkén 14,5% áll), érződik is, de ahogy melegszik a bor, egyre kevésbé zavar.
Úgy hűvösen elegáns, hogy közben van benne kedvesség. Egyre inkább azt hiszem, hogy meg kell szervezni egy pfalzi tanulmányutat, egyre több kiváló portugieser jelenik meg onnan, amelyek nagyjából azt jelenítik, amit a villányi oportó-válogatásokban is látunk. Csak már letisztultabbak, karakteresebbek.
Mostanában egy csomó bort bontottam, nagy részüket évek óta tároltam a borhűtőmben. feleslegesen. Eddig olyan 80 százalékos arányban mentek a lefolyóba. Sajnos. A borok nagy többsége nem bírja az időt, legyen magyar, olasz, horvát, nagyrészt ezeket nyitottam ki.
Ez a portugieser viszont 5 évesen olyan peckesen áll, hogy megsüvegelem teljes tisztelettel és kérek még egy pohárral. Augusztus elsején olyan jól esik egy vörösbor, hogy el sem hiszem. Ha nem szerettem volna bele, talán kilencvennél megállnék, de most felragyogtak a csillagok, legyen 92/100. Biztos nem tévedek sokat.