Az Optimus volt valaha a Bodri Pincészet zászlóshajója, s bár időközben lett Optimus Gold, meg No. 1, ez a bor nekem még mindig mérce, hogy hol jár, merre tart a pince. Azt is mondhatni rá, klasszikus magyar bordói, hiszen a három nagy fajta (cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot) mellett a leginkább pannon vörös, a kékfrankos kapott benne helyet.

A kékfrankos teszi azt a borokkal általában és most is, ami nélkül talán érdektelenek is lennének számomra. Az Optimus nagy bor, van benne erő, töménység, vannak hordófűszerek, érett gyümölcsök, de nem punnyad be valahol félúton, mert a a gyümölcsök nem hajlanak lekvárba, jók a savak, élet van minden kortyban.

Mély illat, szépen nyílik, érdemes kicsit várni vele, nem rögtön rábukni, hagyni nyílni, feléledni. Feketegyümölcsös illat, aszalt meggyel, áfonyával, kökénnyel és finom kakaóporral. Tartalmas, de nem nehézkes korty, koncentrált, feszes struktúra, van benne tűz, van benne egyediség. Olyan bor, amiből nálam ma elfogyott az utolsó palack, pedig el kellett volna tenni még úgy öt évre legalább.

Türelmetlenek vagyunk, ez a helyzet. 

Szóval, ha van belőle otthon, még pihentethetik pár évig, no para, bírja a strapát. Ha most kóstolják, ott van a 90 pont küszöbén, ha nehezen emésztik a hordófűszereket, akkor kicsit alatta, ha a kraftosabb vörösekre állt be a szájuk, akkor fölé is mehetne. Rendben van, ennyi elég. Még mindig áll a zászló.

6500 Ft, bodribor.hu