De az élmény, még, ha tévéből is, egész más volt, ha profi közvetítés mellett, az akkori technikai viszonyok csúcsán láthattál tájat, versenyzőket – és tömény izgalmakat. Merthogy szerencsések voltak, akik megélhették, hiszen az első háromhetes grand tour, amit lehetett látni Magyarországon is, valószínűleg minden idők legizgalmasabb kerékpárversenye volt, a valaha volt egyik legszenzációsabb szakasszal. Igen, 1989-et írtunk, és a Tour de France az első számú nemzeti ünnep páratlanul páros évfordulója tiszteletére az utolsó szakaszra egy Versailles-Párizst rendezett meg, a kastélytól a Champs-Élysées-re. A legendás Greg Lemond itt vette vissza a sárga trikót a nem kevésbé legendás „Lokalmatador”-tól (hogy legyen némi Bundesliga is benne…), Laurent Fignon-tól (összekötött lófarok, verseny közben is viselt sima, utcai szemüveg…, kicsit rocker volt a fickó…), és nyerte minden idők legkisebb különbségével az egész modern profi sport tán legnagyobb érdeklődésű versenyét.

Még volt csapatidőfutam, fél szakasz, 73 (!) km-es egyéni időfutam, Indurain még hegyihajrát nyert, Lemond hegyi befutót is, meg egyenkéntit is…

Az entrée tehát elképesztően sikerült, a folytatás sem történt másképp, az ember megismerhette a másik háromhetest is, a Giro d’Italia-t is. És mindjárt leesett az álla: „ember, ezek itt kerekeznek alig 5-6-700 km-re tőlünk…” Ezt meg lehet nézni élőben is… Igen, és aztán az újabb és újabb felfedezések egyike az volt, nyilván miután túlléptünk a „nincs ennek a bornak semmi baja” borfogyasztási (meg)szokáson, hogy „nézd, ezek szőlők között tekernek”.

A Giro pedig rendkívül tudatosan építi tovább az olasz (bor)turizmust azóta is, sőt, olyan elánnal, hogy ebben még a Tour-nak is feladta a leckét – igaz, aki a „boros Tour” beharangozót is majd elolvassa (vagy addig utána néz), látni fogja, idén frappánsan vágtak vissza „csigaevő” kartársak a talján rendezvényszervezőknek, egyben elhozva a boros szakaszokban is a gigászok csatáját.

A cím így nyer értelmet, néhány éve már aki végignézi az olasz háromhetes országúti kerékpáros körversenyt, az alapos betekintést kap az olasz borvidékek éppen útba ejtett részeiről, és ha elég vagány, akkor akár a következő szabadságát is meg tudja tervezni…

Mindjárt lőjük is le a poént, merthogy minden évben van egy kiemelt „boros” szakasz, most már jó pár éve. Az idézőjel nem is indokolt, hiszen ezek a szakaszok az angol hivatalosban is az xy Wine Stage nevet viselik. Az ideit a 11. szakaszon rendezik, május 19-én Brunello di Montalcino Wine Stage lesz a szakasz neve. Ugye nem kell magyarázni? Igen, Montalcino városa a célpont, kétszer tesznek meg egy kört a városka körül, kétszer mennek fel a város feletti Passo del Lume Spento tetőre, amely egyben a leghíresebb termőterületek egyike is. A hely a szeles voltáról is kapta a nevét, a „kialudt fények hágója” kifejezés utal arra, hogy a tetőn uralkodó erős szelek a régi szekerek útjelző viharlámpáit bizony nemegyszer elfújták... Az emelkedő klasszikus panoráma út is, lesz mit nézni annak is, aki egyébként magát az alapsportot nem kedveli annyira.

Lesz mit nézni a szakasz elején is azonban, merthogy Perugia-ból indul: aki volt már Firenzében és Perugia-ban is, az talán meg is tudja erősíteni, hogy ha Firenzében kap az ember egy jobbcsapottat a reneszánsztól, akkor Perugiában jön a balhorog-jobbfelütés kombó is hozzá: Umbria fővárosában kb. ugyanannyi reneszánsz épület van, mint a kb. négyszer nagyobb toszkán fővárosban. És még milyenek! Turista spoiler: aki október végén menne erre, az jól teszi, ha mindenképp beugrik a városba, ekkor tartják a világ legnagyobbnak tekinthető … csokifesztiválját!

(folytatjuk)