Egy esti beszélgetésnek indult, pár középfokú vizsgára készülő tanítvánnyal, de a végén barátsággá alakult, talán a jó borsor egésze, de ez a két bor mindenképpen hozzájárult. Elsősorban külföldi borok kerültek elő, meg a WSET számára alig létező kelet-európai példák. És ez utóbbiak okoztak nagyobb élményt.
Nem kezdtünk gyengén, két fehér Wachauból, aztán egy narancsbor Toszkánából, könnyed vörös átvezetés két magyar kékfrankossal és egy osztrák zweigelttel, aztán finisbe lendülés Bordeaux, Argentína és Toszkána, ezúttal vörösben ismét.
A sorban a horvát merlot következett, Vina Belje Merlot Goldberg 2012, a hercegszőllősi pincészet legjobb területeiről származó alapanyag, viszonylag kései szüret. Mintha bársonyba burkolnának, csupa finom puha érzés, illatában is ez a benyomás, érett gyümölcsök, szeder, málna, áfonyadzsem. Kortyban végképp beburkol és nem enged. nem szorít, nincs feszítés, nem akarsz szabadulni, annyira magával ragad, annyira visz az ár, hömpölyög, ahogy a bor is. Csokoládé, kávéval hintve, mintha orrunk alatt húznák el a vaníliarudat, és ott van a gyümölcs is, nem veszett el, éretten, kicsit túléretten, édesen, fűszeresen.
Úgy tűnik, Baranya túloldalán is készülnek a villányi érettséggel vetekedő borok, itt azonban kevesebb a hordóérzet, vagy valahogy jobban beleolvad a nagy testbe, alaposan megrajzolt struktúrába. A korty vastag, de elsőre nem tippelném 16 fokosra az alkoholt. Ha megnéztem volna a palackot, biztos hümmögnék, így épp ellenkezőleg, elismerően bólogatunk, hogy kettőt fokot biztosan letagadhatna, ez legalább 8 év hölgyévekbe számítva át. Mondhatnánk, a csúcson vagyunk. Ennél jobb merlot tényleg nem is érkezett.
Viszont a pohárba került egy cabernet franc. Egy bolgár cabernet franc. Az átlagmagyar borfogyasztó nem igazán tudja hova tenni a bolgár borokat, így vannak ezzel ott ők is bizonyosan, ha a magyar bort kell besorolni. A bolgár borok, amikkel engem hozott össze a sors, többnyire jók. A Bratanov-borok meg két polccal minimum efölött vannak.
A bor a Bratanov Cabernet Franc Reserve 2011, egy nehéz, súlyos palack, csak a nyakán lóg két címke az adatokkal. Szűk válogatás, 700 palack mindösszesen. Nincs hömpölygés, nem érezzük úgy, hogy már évek óta cimbik vagyunk, sokkal kimértebben közelít és van egy kis távolság. Elegancia az illatában, majd végig a kortyban, feszes szerkezet, jó savak, mérsékelt alkohol, friss, érett gyümölcsösség, nem lóg ki semmi. Nincs egy oldalra kilógó tincs, ami akár szexepil is lehetne. Ahogy nyílik a pohárban, ahogy hagyjuk a fél palackot két órán át szellőzni, egyre tekerjük felfele a volumét, de nem válik harsánnyá.
A feketeribizli, az édesgyökér, a dohány. Érett, telt, de nincs rajta súlyfelesleg. Érett erdei gyümölcsök, kakaós szederlekvár. Hosszú, szép zárás. Emlékezetes bor.
Jelen állapotukban, szigorúan nem vakkóstolás során értékelve, élvezettel és jó társaságban fogyasztva el a palackok tartalmát, a merlot 91/100 pontot, a cabernet franc 92/100 pontot kap.