A Vince-nap a Vince utcában rendezvényen elhangzott több irodalmi szöveg is, szépíró barátaink jóvoltából, akik korábbi vagy újdonatúj szövegeikből olvastak fel az érdeklődő publikumnak. Ezekből osztunk meg egyet, a tizenhetmagazin.blog.hu segítségével, ahol eredetiben olvasható Váncsodi József szövege. Innen oda, csak egy kattintás.
Szóval Apám sohasem dekantált, és e távoli, megszépítő erejű jelenből jól látom barna fényű mosolyát, amikor a dekantálóval bütykölök, mert a magam részéről – ha nem is mindig – megesik, hogy dekantálok. De egyfelől dobjuk sutba a szóismétlést – tekintettel arra, hogy az előző mondatban Apám egyszer dekantál, holott Ő leginkább nem, én pedig legalább kettőször –, és szaladjunk vissza a múltba.
Mivel e szöveg önreflexív, nem fogja mellőzni a helyenként mesés életrajzi elemeket sem, melyek valóságtartalmáért azért nem vállalhatok semmiféle garanciát, hiszen az író embernek könnyen eljár a … fantáziája, de itt körbenézve jócskán akadnak azért 12 éven aluliak is, de maradjon mindenki a helyén, a pornográfiát mellőzi e szöveg! És most azok is üljenek vissza, akik csalódottan eloldalognának!
Szóval ahonnan én jövök, van majdnem annyi pince, mint ahány ház, és a mondat nem tesz egyenlőséget az ahol iszom, ott is alszom népi rigmus között, pusztán földrajzi okokban kell keresnünk a megoldást; most Szilvia tanárnő micsoda büszkeséggel húzná ki magát, hogy itt holmi geográfiáról értekezem, holott jelentős árkot ásott a tudomány és közém, aztán én is, csak a tanárnő és magam közé.