Kalmár Lajost sok pécsi ismeri, hiszen az egyik legismertebb fotós a városban. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy eredetileg szakács volt, és mikor az első fényképezőgépét megvásárolta, még Helsinkiben dolgozott. Saját bevallása szerint egy „mediterrán vaddisznó”, aki szereti a szépet, a nehezet és a jót. Ezt tükrözi az ételsora is, melyet Forál Balázs séf kreativitása tett izgalmassá.

Az ételek javarészt klasszikus ételek újragondolása és újraalkotása volt. Kalmár Lajos adta az ötleteket és az ételeket, Forál Balázs pedig csapatával egy trendi menüsort alkotott. Kezdetnek mindjárt egy rozmaringos kacsamájkrémet frissen készített házi kenyérrel, ami remek hideg előételnek bizonyult egy Laposa Rizling Frissel kísérve. (Mivel nem a borokon volt hangsúly, kivételesen túllépünk azon, hogy nem minden esetben passzoltak az adott ételhez.) A csicsókakrémleveshez, melyet mangalicakolbász chips-szel és petrezselyemolajjal szervíroznak, a csicsóka édességét jól ellensúlyozta a kolbász karakteressége és a petrezselyemolaj selymessége, mellé Légli 333 fehér küvé járt.

A főétel a borjúpaprikás modernizálva, alapja rozéra sült borjú szűz, sültpaprika mártással és snidlinges-tojásos galuskával. Bár a galuska valahogy nem bizonyult a legjobb választásnak, a hús illata és íze volt annyira telt és kidolgozott, hogy hosszú percekig csak arra koncentráltunk. Borban egy nehezebb, testes bor kellett, így egy Lisicza Cabernet Franc-t kaptunk.

Az est csúcspontja vitathatatlanul a desszert volt. A vargabéles legtöbbször egy nehéz és kifejezetten édes süteményt takar, de most egy valódi nyári, könnyed és fanyar édesség alakjában érkezett, ami után az ember nem tele érzi magát, hanem enne még egy adaggal.

Az biztos, hogy a pécsi gasztronómiának szüksége van az ilyen eseményekre és az Addo mindenképpen jó úton halad afelé, hogy ennek egyik minőségi képviselőjévé válhasson a közeljövőben.

A fotókat Kalmár Lajos készítette.