Kinek a pap, kinek a papné, jómagam egyre inkább a pozitív szemlélet híve vagyok, már, ami a chardonnay megítélését illeti. Kétségtelen, a hazai, „minőségi” indulása kb. 20 évvel ezelőtt ennek a fajtának is nyögvenyelős volt, háromból kettő tételt beborított a vaníliakrém illat- és ízjegy; nem lehetett tudni, hogy most akkor egy rosszabb minőségi alapot akar elfedni a gazda, vagy netán hirtelen árcsökkenés mutatkozott az új fahordók piacán, „nosza, beszerzünk gyors néhányt a sardonnájnak is”…

Mára sokat tisztult a kép, és ezt jól bizonyította Jobbágy Kornél szervezésében, a Kalamáris étteremben, március utolsó péntekjén megrendezett chardonnay kóstoló is. Lehetne a szokásos alap parafrázist puffogtatni, hogy keresik a gazdák az utat, a chardonnay hazai, különböző borvidéki megjelenéseit, de ez nem hinném, hogy fedi/fedné az igazságot, még annak nagyobb szeletét sem.

Bár melegszünk, melegszünk (mármint időjárásilag…), és a chardonnay szüret is jön előrébb, a tankönyvi szeptember végét lassan át lehet írni, de azért ez a szőlőfajta nem robog még annyira előre. És ennek megfelelően továbbra is olyan jegyeket mutat, amely alkalmassá teszi részleges fahordós érlelésre, kerekítésre, gazdagításra, szépítésre, kinek, melyik tetszik a határozók közül.

A kóstolt egytucatnyi fajta is pontosan ebbe az irányba mutat, hiszen, három tétel kivételével mindegyik látott hordót. Ráadásul a három tételből kettő un. alaptétel, azaz, a tétel egy része fahordóban is érik/érett, azaz, végül is, egy kivételével elmondható, hogy mindegyik bemutatott évjárat és tétel valamely része „látott hordót belülről”. Az az egy viszont nagy kakukktojás lett, de erről kicsit lejjebb.

Évjárat szerint láttuk az elmúlt négy évet, igaz, a legújabb 2018-asból még csak egyet, az is inkább („önhibáján” kívül) leginkább a „belövő” bor háládatlan szerepét játszotta el, a Radó 2018-as tartályost ugyanis sógorék épp aznap délelőtt töltötték, és a nyúzottság még kézzel fogható volt, elsősorban illatban visszafogott bort kóstolhattunk. Jó lenne 2-3 hét múlva látni belőle egy újabbat.

2017-ből érkezett a legtöbb tétel, szám szerint hat, és ebből három pécsi borvidéki volt. Szabó Zoltán tétele követte az újabb fehérboros szüreti megoldást, a savak és az alkohol egyensúlya érdekében kétszer szüretelt tételről volt szó, a másodjára, teljes érettségben szüretelt tételrész 500 literes fahordóban is ért négy hónapot.

A Kutató Battonage 2017-es nemcsak, hogy fahordóban is töltött, mégpedig már hat hónapot, hanem, ahogy a neve mutatja, ha arrafelé járt a pincében Hevér Laci, a főborász, akkor fel is keverte a seprűaljat: a többi battonage tételhez viszonyítva ez mutatta meg vajas-élesztős ízével leginkább ezt a technológiát, ahogy e sorok szerzője figyelt a reakciókra, a közönségnek ez a „vajas-pirítós” most kevéssé „jött be”.

Radóék másik tétele, a 2017-es Barrique, ahogy neve is mutatja, szintén elöltött némi időt fahordóban, méghozzá itt már az egész tétel, és barrique hordókban, 3-3,5 hónapig.

Két hazai tétel volt érdekelt még 2017-ből, Dubiczék 1014 Mátra tétele 4-6 órás hideg áztatást, acéltartályos erjesztést, majd nyolc hónapos új fahordós érlelést kapott.

A Gál Pincészet bora saját, de nem szigetcsépi, hanem Lesence-vidéki, azaz, Balaton-felvidéki területről érkezett (közelebbről, a Keszthelyi-hegység keleti völgyeiben vagyunk), és kissé becsapós volt. Úgy tudtuk, hogy ez az a tétel lesz, amely a nemrégiben megrendezett Chardonnay du Monde versenyen a TOP 10-be került, de nem, mint kiderült, az alapanyag ugyanaz, de ez a tétel maradt végig acéltartályban, majd palackba került.

Végül, az est egyetlen külföldi tételeként a Trapiche Oak Cask Mendozát kóstolhattuk. Argentína, azaz, ez a 17-es már a 16-osok felé közelített, hiszen nem másfél, hanem két éves borról van szó. A több, mint 2000 hektáron tevékeny pincészetnek az Oak Cask egy kvázi alap sorozata, minden fajtájukból készítik, a technológia kötött, azaz acéltartályos erjesztést követően 9 hónapos barrique érlelés következik a palackozás előtt. Ennek megfelelően egyébként az egyik legkomplexebb tételt kaptuk, ahol a déli félteke tropikus ízvilága és a fahordós érlelés vaníliás jegyei egyaránt markánsak voltak, ugyanakkor kora ellenére talán a legfrissebb volt a 2017-es tételek közül.

2016-ból két villányi bort kóstolhattunk; Günzer Tamás Bocor Chardonnay-ját, valamint Ruppert Ákosét. A Bocor az egyik legalacsonyabb tőketerhelésű volt (1,5 kg/tőke), erjesztést követően 3 hónapos teljesen új barrique érleléssel. Diósviszlói társa a használt, 500 literes fahordókat választotta, abban hat hónapig érlelve a tételt.

2015-ből három tételt kóstolhattunk. A Tűzkő bisztró tétele már nem is kétszer, hanem három részletben volt szüretelve, a harmadik etap egy túlérett rész tulajdonságait hozta be a borba. A cél ezzel a metódussal az alkoholfok alacsonyan tartása volt, ez a 12-es értekkel sikerült is, minden másik tétel legalább 13 fokos volt. A háromszori szüretnek illatban lett meg az eredménye, ízvilága (lehet, a kornak is köszönhetően) elég egysíkúra sikerült, amelyben a házigazda szerint szerepet játszhat az olasz birtoktulajdonos által képviselt stílus is, amit e sorok írója elmúlt pár évi olaszországi kóstolása alapján csak megerősíteni tud.

A Petrény pincétől eddig jobbára olyan tételeket kóstoltam, amik, hm, „old fashioned”, hosszú-hosszú fahordós érlelést kaptak, ennek megfelelően a bor, illetve a szőlő alapjegyeiről nem nagyon volt mit, szót ejteni. Ezúttal is ezt kaptuk, ez a 2015-ös tétel nem olyan régen van a piacon, ugyanis köze két évet (húsz hónapot) töltött használt, 500 literes fahordókban… Ennek megfelelően gyümölcsökről, akár illatban, akár ízben, nem volt mit beszélni…

Végül a kakukktojásról. A Kázsmér birtok 2015-ös Balaton-felvidéki Chardonnay-ja végig acéltartályban nyugodott és ért, biodinamikus gazdálkodásból származó szőlőből. És, hogy miért volt kakukktojás? Házigazdánk nem titkoltan a VINCE magazin chardonnay kóstolójából merítette az ihletet, és az ott szereplő tételek közül a legmagasabb, öt csillagot kapottak közül kettőt is bemutatott, ezek egyike a Günzer-féle tétel, másika pedig ez volt. Az este résztvevői közül pedig ez ízlett magasan a legjobban a résztvevőknek, ahogy a végszavazáskor kiderült, majdnem duplaannyival nyerve azt, mint amennyit a második helyezett Dubicz kapott, és háromszor annyival, mint a harmadik helyezettek, a Trapiche, a Günzer, a Ruppert és a Kutató tételei.

Konklúzió? Ha van fahordó, akkor van vanília, de a használat nagyon szépen „szelídült”, mert mindenhol bőven fel lehetett fedezni az alma-körte-őszibarack-narancs-tavaszi rét elsődleges jegyek közül valamelyiket, legalább kettőt.

Végezetül a tételek kivonatos jellemzése, kóstolási időrendben.

(Mivel a különböző érlelések mellett is mindegyik tétel hozta a fajtára jellemző, halványabb zöldes-sárga színt, így ezt a továbbiakban még tizenegyszer nem írom le.)

Gál Pince Balaton-melléki Chardonnay 2017

Nem túl határozott illat, almás-barackos íz, már pici befőttes-tercier jegyekkel. A korty rövid, nem emlékezetes.

Szabó Zoltán Chardonnay 2017

Visszafogott illat, almás jegyek, a hordóhasználat szinte rejtőzködik, kissé lágy érzet. Közepes korty.

PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Chardonnay Barrique 2017

A battonage metódus alfája és ómegájaként amúgy közepes intenzitású illatában is már vajas jegyek, majd ízben a vajas-élesztős-pirítós vonal dominál. Jó savak, alkohol és sav szép egyensúlya.

Radó Chardonnay Barrique 2017

Közepesnél intenzívebb, gyümölcsös, „szőlős” illat, majd kinyílva dió-mogyoró is az illatban. Ez a vonal folytatódik az ízben is, némi pirítóssal kiegészülve. A nap legmagasabb, 14,5-es alkoholfoka egyáltalán nem érződik, a savak és a fás jegyek szépen „elsimítják”.

Dubicz 1014 Mátrai Chardonnay 2017

A hosszabb fás érlelésnek köszönhetően erőteljesebb illatában is vanilíás-dohányos jegyek, amelyek vezeti az ízt is. Alkohol és sav szép egyensúlyban, hosszú korttyal és némi barackkal búcsúzik. A száraztesztje ennek és az argentinnak a legintenzívebb, itt a vanília mellett a barack nyílik.

Trapiche Oak Cask Mendoza Chardonnay 2017

A legintenzívebb illat, vanília és a gyümölcsök, narancs és lime, némi tropikus édességgel kiegészülve. Ízben a narancs-mandarin-lime vonal vezet, a kortyban aztán újra visszajön a vanília, illetve a füstös vonal. Szép, komplex illat- és ízvilági tétel.

Günzer Tamás Bocor Chardonnay 2016

Közepes intenzitású illat, pici édesfűszer, zöldalma és vanília, ízben ezek dominálnak, de itt megjelenik egy keserűmandulás vonal is. Itt-ott karcol ez utóbbi, de hosszú a korty, érződik, hogy a két és fél éve dacára ez még nincs a csúcson.

Ruppert Ákos Villányi Chardonnay 2017

A fahordó itt is kiegészül battonage technikával, de ez itt elsősorban az illatban érződik, de ez visszafogott, lassan nyílik. Ha már kinyílt, akkor füves/szénás vonal jegyezhető fel, ánizzsal, tavaszi virágokkal. Ízében itt is megjelenik a keserűmandulás vonal. A VINCE értékelésében ez a bor kapta a legmagasabb pontot a négycsillagos tételek között.

Kázsmér Balaton-felvidéki Chardonnay 2015

Magas alkohol és sav tartalmú, rendkívül egyensúlyos, szép, kerek bor. Francia klónokból származó szőlő, célja szerint a nagyobb test érdekében, és ez működik, valóban nagy testű, nagyon komplex illat- és ízvilágú tétel. Virágos, füves illattal nyit, majd a magvas gyümölcsök, őszibarack, mandula következnek, aztán pici körte is következik. Ízében ugyanez a rétegzettség figyelhető meg. Kortya a leghosszabb, s miközben ott a szájban még a barackos-körtés íz, a száraztesztben citrusos jegyek jönnek elő. Csúcson lévő, nagy tétel.

Tűzkő Chardonnay Barrique Tolna 2015

A harmadik battonage technikát is alkalmazó pincészet, és így készült bor, ez a középút: illatban dominál, füstös, vaníliás, pirítós jegyek. Íze nem túl jellegzetes, kissé egysíkú és az illathoz képes rövid, leginkább pici vajasság és itt is megjelenő kesernyés-mandulás jegy.

Petrény Egri Chardonnay 2015

Sem illatban, sem ízben semmilyen jellegzetes vonulat nem fedezhető fel, nem értékelhető tétel.