(Cikksorozatunk első része itt olvasható.)

Ahhoz, hogy megértsük a naplóíró korát, el kell képzelnünk röviden a következőt. Az 1400-as évekig a zsidók többé kevésbé békében éltek Európa nyugati felén, majd megkezdődtek a zsidóüldözések. Az 1500-as évek első felében már szinte teljesen kiűzték a spanyol rítusú ún. szefárd zsidókat az Ibériai-félszigetről, Spanyolországból és Portugáliából is. Közülük nagyon sokan az Oszmán birodalomban telepedtek le, Sztambulban, Szalonikiben, majd északra húzódva a Duna menti nagyvárosokban mint Rusze, Vidin, Nándorfehérvár. Eközben a német nyelvterületen az ottani ún. askenázi zsidóság is üldöztetéseknek volt kitéve, ezért tömegesen települtek át keletre, főként Lengyelországba, de a Magyar Királyság területére is.

A szefárd zsidók menekülési útvonalai

A Lengyel királyság majd 150 évig a béke szigete volt, a nemesség szinte minden gazdasági tevékenységre zsidókat alkalmazott. A magyar területeken a török terjeszkedés a zsidóság “kicserélődését” hozta magával, a budai főként askenázi zsidókat például áttelepítették az Oszmán birodalom más részeibe, ahol néha még 3 generációval később is őrizték magyar (üngürüsz) eredetüket! A hódítások nyomán aztán a birodalomból a már beágyazódott szefárd zsidók rajzottak ki Erdély és a Magyar Királyság felé is. Ez történt pl. Bethlen Gábor (erdélyi fejedelem 1613-1629) alatt, köszönhetően a fejedelem szombatos kapcsolatrendszerének. 

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem

(Néhány mondatban a magyarázat magyarázata: Erdély a korban mentsvárat nyújtott az “eretnek” mozgalmaknak, Szervét Mihály antitrinitárius követőinek, a humanista eszmék képviselőinek, majd az ebből sarjadó unitárius hitnek és a szombatosságnak is. "A szombatosok megszakítottak minden kapcsolatot a keresztény egyházakkal. Mózes öt könyvét fogadták el életük alapjául. A szombat napját szigorúan betartották.

Legkiválóbb vezetőjük Péchi Simon volt, Bogáti Fazekas volt iskolai tanítványa, Eőssi András fogadott fia, aki Balázsfalván - a birtokot 1615-ben kapta Bethlen Gábortól - “sidó módra” végzett isteni szolgálatot.” Ez a Péchi Simon, későbbi kancellár és kitűnő hebraista hosszú évekig élt a konstantinápolyi szefárd zsidók között, a Bibliát és arab, valamint zsidó filozófusok műveit is lefordította magyarra.)

A bulgáriai Vidinben már erdő nő a zsinagóga romjain (fotó: Ercsey Dániel)

Miközben Bethlen Gábor 1623-ban 50 törökországi szefárd zsidó családot hívott meg Erdélybe (Gyulafehérvárra), köszönhetően a saját szefárd orvosának és követének, Ábrahám Szaszának, Hegyalján is megjelentek a zsidó borkereskedők, igaz egyelőre nem kelet, hanem északnyugat felől. “Amint Alaghi uram is őnagysága Mádon az zsidóknak 50 hordóra való szöllőtermést adott el, ők magok szedték, nyomták és töltötték az hordóban; minthogy őnagysága házában vannak, nem férhetünk hozzájok.” - írják panaszos levelükben a kassai polgárok 1609-ben.

A leskói szefárd zsinagóga épülete ma galéria (fotó: Ercsey Dániel)

Bethlen Gábor udvarában ezalatt több szefárd zsidó orvos is tevékenykedett és a kereskedelmi kapcsolatai is egyre kiterjedtebbé váltak (Velence, Krakkó, Bécs, Szaloniki, Anglia, Isztambul) az Oszmán birodalomból áttelepült zsidók és a velük kapcsolatban álló szombatosok (Péchi, vagy Borsos Tamás) révén.

Fontos megemlíteni Valérius Dávid spanyolországi zsidó orvost, aki Salamancában végzett az orvosi akadémián, majd Spanyol-, Francia- és Olaszországban szerzett gyakorlatot, míg végül az 1620-as években már Gyulafehérváron működött. Ezt követően kikeresztelkedett és I. Rákóczi György fejedelemsége alatt kinevezték professzorrá Sárospatakra!

Lesko elhagyatott zsidó temetője az egyik legszebb Lengyelországban (fotó: Ercsey Dániel)

Így jutottunk el lassan a Rákócziak koráig, akik az erdélyi udvarban megtapasztalhatták a zsidók gazdasági hasznát és maguk is szívesen alkalmazták őket birtokaikon. Amikor 1636-ban sziléziai zsidók borvásárlásra adták a fejüket, I. Rákóczi Györgyhöz (az "öreg királyhoz" akiről minden bizonnyal a mádi Öreg Király dűlő kapta a nevét) küldték el az embereiket Lvov-ból és Linszkből (ma Lesko, ahol éppen ezidőtájt építették a szefárd zsinagógát), aki adott is el nekik - minden bizonnyal Hegyaljai - bort, méghozzá a szambiri birtokán, ahol ezek szerint lerakatai voltak.

“Azt szeretném itt elmondani, hogy Zambirban töltöttem be a bort, mert Rakci fejedelem megparancsolta, hogy Zambur várában töltsünk. A goj tehát felállította a hordót, hogy felverje a hordó tetejét, hogy a bort le tudjuk fejteni.” A szállítási útvonal visszafelé érintette Lublint is, de az már csak feltételezés, hogy a borok egy részét ott továbbértékesítették volna.

Lublinban az ablakokban a világháborúban elhurcolt zsidók fotói vannak elhelyezve (fotó: Ercsey Dániel)

A “Haszid történetek” cikksorozat további részeit itt lehet elolvasni: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Felhasznált irodalom:

Moshe Carmilly-Weinberger: A zsidóság története Erdélyben (1623-1944), MTA Judaisztikai Kutatócsoport 1995

Komoróczy Géza: Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban, Aposztróf kiadó, Budapest 2013

A kassai polgárok panaszos levele 1609: Scheiber Sándor, szerk., Magyar-zsidó oklevéltár / Monumenta Hungariae Judaica, VIII (Budapest: A Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1965),

Joél ben Smuél Jafe Szirkesz (1561–1640), Lengyelországi borkereskedők a Rákóczi birtokon, 1636: Shlomo J. Spitzer & Komoróczy Géza, Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig (Hungaria Judaica, 16) (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris Kiadó, 2003)

Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig, Irodalmi könyvkiadó Bukarest 1968

Mislovics Erzsébet: Vázlatok a középkori és 18. századi magyarországi zsidóság történetéből

Sárospataki Fűzetek 9. (1865), A sárospataki főiskola tanárainak életrajza (Valerius Dávid 1637-1640)