Kérem Várjon!
Cikkek
Ami a vámon késett, el nem maradt
Új-zélandi borok kóstolója 1.
zoranka
2014 July 31.
Valamikor külföldi kiküldetése félútján ötölte ki kenszei kolléga, hogy akkor hoz majd haza borokat, Central Otago a pinot noirról ismert, ott dolgozott a szívében, így új-zélandi pinot noir kóstolónak indult. A végén nem csak pinot érkezett, sok más is befutott nagy nehezen, a magyar szervek 12 palack bort hetekig dekkoltatták a vámon, merthogy ebben megy tönkre a magyar borágazat, nem az olcsó olaszban. A tucatból mi hetet kaptunk meg most - de lett hozzájuk pár kísérő is, ezekről majd külön, már amelyikről jegyzeteltem. Háttérinfót érdemes vadászni az új-zélandiak boroldaláról, van mit tanulni tőlük ebben is. Most új-zélandi beszámoló, első rész, fehérek.

Új-Zéland a bárányok és hobbitok mellett egyre inkább a boraival van jelen a köztudatban. Sauvignon blanc és pinot noir, ezek a kulcsszavak, ha erről az országról esik szó boros körökben. Összesen 35 ezer hektáron termesztenek szőlőt, ebből 20.000 ha sauvignon blanc. És mintegy ötezer a pinot noir... A két fajta dominanciája nem kicsi, viszont egyre több más fajta is szót kap, persze elsősorban Marlborough-n kívül. A részletekről majd kenszei kolléga beszámol hitelesebben, lévén a tavaszi szezonban ott borászkodott, én a kóstolt fehérekről szólnék inkább.

Framingham F-Series Old Vine Riesling 2012
(Marlborough)

A pincészet alapsorozaton is futtat vagy négy különféle stílusú rajnai rizlinget, a limited edition verziót kaptuk meg mi, az öreg tőkék borát. Egész szép, tömény színvilág, vastagon zöldessárga, illatában kis hordófűszerességgel indít, érett, szaftos barack, ami kortyban is visszaköszön, krémesség, jó test, sűrű szövésű textúra. A háttérben nekem egész elegendő savak, van, akinek ez kevés, nekem jó, nem éles, nem az dominál kétségtelen. A maradékcukor alig hat gramm, kedvesebbé teszi az összhatást. Nem csak ettől kerek, jól szerkesztett, gazdagon gyümölcsös, kajszis, mangós, szép, kicsit talán elzászira hajazó rizling. A pincészetnél 40 NZD, ami majdnem 8000 forintot tesz ki. Árban kicsit soknak érzem, de minőségben stabil 88 pont, ****.

Seresin Sauvignon Blanc 2012
(Marlborough)

Természetesen kellett a sorba egy sauvignon blanc, anélkül nem is új-zélandi egy borsor. Nemrég voltam egy remek sauvignon blanc konferencián, negyvennél is többet kóstoltunk szakavatott vezetéssel, köztük kettő volt Marlborough-ból, meggyőzőek voltak, jellegzetesek, harsányak. Ez a bor se kéreti magát, már jó távolságból érezni a csalán, papaya, licsi illatát, kortyban a bodzaszörpös, füves vonal erősödik fel. A macskapisi kikerülhetetlen illatjellemző, de itt még bőven befogadható határon belül érződik. Jó savak, van tartósság a kortynak, a zárásban ananászos, citrusos, csipetnyi sós érzettel. Friss, élő, tartalmas, ám könnyed bor. Hat százalék semillon is van benne. Számomra ez észrevehetetlen. 26 NZD, azaz 5000 forint környékén kapható a pincénél. Nem nagyon találni benne hibát, 89 pontot nyugodt lélekkel megadok neki, ****+.

Neudorf Nelson Chardonnay 2012
(Nelson)

Egy számomra eddig gyakorlatilag ismeretlennek mondható borvidék, Nelson szállította  a harmadik fehérbort. Kicsit csodálkoztam, hogy miért éppen chardonnay, illatban sem mutatta, hogy különleges volna. Érett gyümölcsök, édesfűszerek, vajasság. Elsőre ez ugrott be. Sárgabarack és alma a gyümölcsök java, a hordót a kétszersült és a diósság mutatja. Kortyban nagyon szépen hordózott bor képét mutatja, iskolázott, fegyelmezett, őszibarack, bors, alma díszítik. Korrekt savak, jó arányok. Kicsit délies stílusú, szaftos barrique chardonnay, kellő stíllel és eleganciával. A pincénél 33 NZD, ami nagyjából 6500 forint. Mondjuk, minden csiszoltsága ellenére nekem ez jött be legkevésbé, legyen 87 pont, ****.

Összegzés igazából nincs. Mindhárom bor nagyon tiszta volt, hozta a fajtát, jól megformázott, kitalált tételek voltak, abszolút jó élvezeti értékkel, gasztronómiában is remek felhasználási lehetőségekkel. Hogy Új-Zélandból mennyit mutattak? A sauvignon azt, amit eddig is tudtunk, gondoltunk, a rajnai izgalmas volt és ha maradt volna, visszakóstolgattam volna szívesen, a chardonnay meg leginkább a technológiai és szakmai tudást, biztos kezet mutatta meg. Ha saját zsebre megy (és végül is arra ment), akkor az első kettőt venném meg, a chardonnay hagyott hidegebben. A folytatásban jönnek a pinot noirok.