Under Pressure: egy papírfilter margójára

Éppen ezért, aki ellátogat az Aerobie cég honlapjára meglepődve szembesül az AeroPress „coffee maker” jelenlétével. Ennek egészen játékos oka van: a feltalálója rajongva fogyaszt feketekávét, és amikor előrukkolt találmányával, ragaszkodott annak cégen belül tartásához. Innentől kezdve klasszikus a sztori: világkarrier, népszerűség, rajongás, persze, ennek egyetlen profán oka van: játszva zseniális kávét készíthetünk az eszközzel. Tényleg!

Részemről a találkozás egy puszta véletlennek (van ilyen?) köszönhető: Tóth Sándor barátomat avval a céllal kerestem fel, hogy megvegyek egy másik, hasonlóan egyedi eszközt, azonban Sándor lebeszélt arról a főzőről és az AeroPress-re irányította a figyelmem. Ma már roppant hálás vagyok ezért, mert egy mobilis, mindig megbízható minőségű kávét készítő eszközt tudhatok a birtokomban. És evvel a rajongással nem vagyok egyedül, mert például Michael Phillips [Barista világbajnok, 2010, a szerk.] nem száll repülőre egy kézi kávéőrlő, egy AeroPress, és egy zacskó kávé nélkül.

Azt hiszem, ennyi karakter után jogos a kérdés az Olvasóban, hogy mi a bánat, az az AeroPress?! A tanácstalanságot feloldandó: lényegében egy elmés, dugattyúra emlékeztető szerkezet, avval a különbséggel, hogy a dugattyú belsejében nem üzemanyag robban, hanem a kávéőrlemény és a víz találkozik. Mindezek után egy cellulózmentes papír filteren préseljük át a keveréket, amely kristálytiszta kávét eredményez. A folyamat nagyjából 3 bár nyomáson zajlik.

Aeropress brewing guide from Tim Wendelboe on Vimeo.

Talán felfogható annak a ténynek, hogy az eszközzel valóban kiváló kávé készíthető, mára Magyarországon is jelentős népszerűségnek örvend, számos kávézóban is elérhető és mostanra sor kerülhetett az I. AeroPress Magyar Bajnokságra, amelyet Szekszárdon rendeztek, november 23-24-én. Tovább cizellálta az ügyet, hogy a „szimpla” bajnokavatás köré szimpózium is épült némi könnyed mulatozással felgőzölve.

De nem akarom túlzottan apróra szedni a részleteket, hiszen mégis csak egy „filter”-alapú versenyről van szó.

Szóval a Lucky Cap micro roastery és a Kapucziner Kávémanufaktúra kifejezetten az alkalomra összeállított egy keveréket, amely salvadori (60%) és nepáli (40%) fajtából állt. A szabályrendszer szigorúan kizárt minden egyéb adalékot a versenyből, viszont a megkötés ezen túl csupán a 8 perces versenyidőre és a 200 ml-es prezentálandó kávémennyiségre vonatkozott. Ugyanakkor minden versenyző egyedileg dönthetett a használt víz fajtájáról, a forrázott őrlemény mennyiségéről és szemcseméretéről az áztatás hosszáról és akár a felhasznált filterek számáról is. Az elkészült forrázatokat egy háromfős szakmai zsűri értékelte (Horváth Lajos többszörös magyar cuptasting bajnok, Hajcsunk Tibor az SCAE regionális koordinátora és a Magyar Kávéegyesület elnökhelyettese, és harmadikként Ádám Attila az AeroPress képviselője), a versenyzőket tökéletes anonimitásban tartva, a verseny tisztaságát Tóth Sándor felügyelte.

Tekintettel arra, hogy a technika még gyerekcipőben jár hazánkban, a nevezett résztvevők száma alacsony volt, emiatt a „műkedvelők” (igazából a szenvedély harcosai!), a fél-profik és profik vegyesen versenyeztek, amely a végelszámolásban mégis csak a hivatásos kávézsonglőrök felé billentette a bírálóbizottság vak ámde kifinomult ízlését.

Ugyanakkor, egy roppant jó hangulatú versengés zajlott, a lenyűgözően szép otthont nyújtó Szekszárdi Bormúzeumban. Őszinte, baráti szurkolás, kedves kiszólások és a kávé „ezer” arca. Sándor és a Zsűri tagjai egyöntetűen megdöbbenve álltak a végeredmények előtt, amelyek egyenként és markánsan különbségekkel tükrözték elkészítőjük szándékát és/vagy egyéniségét. Igazából talán az AeroPress egyik legnagyobb erénye ebben rejlik, hogy ugyannak a kávénak számtalan arcát előcsalhatjuk, a hozzávalók mennyiségének-arányának finom hangolásával.

De mint minden versengés, ez is eredményhirdetéssel végződött, Hajcsunk Tibor a zsűri elnökének, Tóth Sándor szervezőnek és Ádám Attila az AeroPress forgalmazójának közreműködésével.

A három dobogós neve következzen most:

1. helyezett: Várady Tibor

2. helyezett: Morafcsik Péter

3. helyezett: Dömötör Dávid

Végezetül, a kiváló nyomozó teljesítménynek köszönhetően közreadunk egy receptet a kilenc közül, amely forrását e cikk írója sosem árulhatja el, nehogy elapadjon az… A kávé „A Prím” fantázianevet viseli, ugyanis minden köré csoportosított mozdulat a prímszámok stigmáját viseli, a készítője tette mindezt azért, hogy a kávénak egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója.

„A Prím”

Végy a kávéból három részt: I. AeroPress Blend (Lucky Cap m.r.@Kapucziner mf)

Finom őrlemény: 11g
Közepes őrlemény: 11g
Durva őrlemény: 13g

Az áztatás két részletben történik: A finom őrleményt forrázzuk le 200 ml 95 Celsius fokos vízzel, óvatosan keverjük össze, majd 47 másodpercet követően préseljük át 19 másodperc időtartam alatt. Ezt követően a közepes és durva őrleményt együttesen forrázzuk le 250 ml 90 Celsius fokos vízzel, keverjük össze óvatosan, majd 79 másodpercet követően préseljük át 19 másodperc időtartam alatt. Mérjünk egybe 101-101 ml főzetet. Előmelegített csészékben, kevés nádcukorral szervírozzuk!

Ha jól dolgoztunk, a kávé a legelején gyümölcsökkel robban, játékosan, meglepő könnyedséggel, majd finom rezgéssel csap át egyre erősödő zamatos kesernyékbe. Ha türelmesek vagyunk, hosszan, nagyon hosszan zeng a szánkban… döm-dödöm, döm-dödöm, döm-dödöm. Egészségünkre!