A borvacsora, vagy vacsora borokkal műfaja nem egyszerű. Hova helyezzük a hangsúlyt, mi legyen a középpontban. Itt azért elsősorban a vacsoráról szólt a történet, az ünnepség egyik központi elem az volt. De ha már pécsi borok és lehetőség nyílt egy kicsit beszélni is minden bor kapcsán nem csak a borokról, termelőkről, hanem a borvidékről, történetéről, jelenéről, akkora fő szempont most az volt, hogy a bor passzoljon az ételhez, vele együtt nyújtson többet. Négy fogás volt, négy rövid impresszió.

Libamáj mousse Zenit kocsonyával és Matias Borászat Pécsi Zenit 2010

A tésztakosárban felszolgált libamáj pástétom ízletes, hozzá kortyoljuk a zenitet és jól összeillenek, véljük. A zenit önmagában mutat némi zeniten túli, kissé öregedő jegyeket, de a grapefruitos-szőlős, elegendően gyümölcsös, édes kedvességével passzol a libamájhoz, a kissé túl édes zenit kocsonya próbálja összefogni a harmóniát.

Hegyháti erőleves és Szabó Zoltán Pécsi Rajnai Rizling 2011

Egy igen karakteres fehérbor, inkább leves előtt és után volt érdemes megkóstolni, előtte, hogy várjuk a leves végére hagyott második kortyot, utána pedig, hogy jobban kiteljesedve tudjon bennünket elbűvölni a bor. A rajnai rizling a pécsi Ördögárok-dűlőből származik, kellemesen citrusos, nektarinos illatvilága van, a jó savak mellett van teste, kis krémességgel, visszaköszön a citrusosság, gazdag aromák, ízek, zamatok jellemzik. Az igazi pécsi fehérbornak van teste, de mégis elegáns, jó savai vannak, de nem savanyú, tüzes és tartós zamatú. Az erőleves tisztességes munka, de a bor inkább utána tudott kibontakozni. Kell neki idő, a vacsora végére is hagytam a poharamban, akkor volt a legszebb.

Kíméletesen sült marhahátszín vörösboros erdei gombás raguval, kakukkfüves burgonyatortával és juhtúrós polentával és Planina Borház Mohácsi Prím Cuvée 2009

A főételhez vörösbor, természetesen. Nem túl nehéz, nem túl könnyed. Ami meghagyja az étel főbb ízjegyeit, sőt inkább kiteljesíti azokat. A Planina, azaz Horváth Zoli Prímje pontosan ide kívánkozott. Kedves, széles spektrumon támadó illatok, marcipános-sütis, fekete ribizlivel, szinte szívesen beleharapnánk. Zamata is izgalmas, nem túl nagy testű, de nagyon ivós bor. Érezhető benne persze a hordós érlelés, van benne tannin is jócskán, viszont az arányossága kedvező. Azt észleltem, hogy a nagyközönség (a rajnai rizling mellett) erre a borra volt leginkább vevő, visszakóstoláshoz talán ezzel forgolódtak legtöbbet a pincérek.

                                                                                ^{Fotó: Rubinszki Reklámstúdió}

Mandarinos csokoládé szonáta és Radó Pince Pécsi Cirfandli 2011

A desszert volt talán a legemlékezetesebb a menüből, vizualitásában és ízhatásában is tetszett, a mandarin adta magát, a csokoládéktól tartottam egy kicsit, de a cirfandliban pont az volt a jó, hogy ez „csak” félédes, vagyis a cukor nem nyomta el a desszertet, de valahogy selymesebbé tette. A bor illatában diós süti és kevés aszalt sárgabarack, talán még a fajtajelleges birs is felbukkan, a mandarinos-likőrös krém, a csokoládék találkozása együtt nekem legalábbis működött.