Kékfrankosok a sarki boltból

Kékfrankosokkal ismerkedtünk január 20-án a Szekszárdi Helyi Termék Bolt borkóstolóján. Ez a tipikusan Magyarország adottságaihoz illő, éppen ezért legelterjedtebb vörös borszőlőfajta igen közkedvelt a helyi borászok között, úgy is mondhatnánk, hogy reneszánszát éli. A rendszerváltás óta pedig igazi sikertörténetet ért el. Nem véletlenül, hiszen a kékfrankossal sokkal könnyebb bánni, mint például a kadarkával. Megbízhatóbb fajtabor, mely minden évben jó minőséget tud adni.

A kékfrankos esetében általában a meggyes ízvilág a központi elem, mely mutathat némi hullámzást a feketeszeder és a málna irányába, hordós érlelés esetében pedig megjelenhet egyfajta borsosság is. Tipikusan tanninban gazdag borról beszélhetünk, mely nem lágyul le, emiatt egy karakteres száraz vörösborral van dolgunk. Alkoholtartalom esetében nincsenek nagy kilengések, elmondható, hogy a legtöbb esetben 13-13,5 % körüli értékeket vesz fel. Emiatt a kékfrankost a hétköznapok kellemes ivóborának tekinthetjük, hiszen az alacsony alkoholtartalom egy jól iható mindennapi borrá teszi. Ezzel szemben fogyasztói szokások tekintetében fajtaborként nem mutatkozik rá akkora igény. Sokkal inkább a házasításokban van rá kereslet, talán túlságos markánssága, karakteressége miatt.

Az este folyamán különböző pincészetek, más-más évjáratú kékfrankos borait kóstolhattuk meg. A borok mellé a tányérokra a Helyi Termék Boltban kapható hús- és sajtválogatások kerültek, jelesül Lampek-féle turistaszalámi, Stelcz-féle csípős szalámi, lángolt karaj, kolozsvári szalonna, Hermán Norbert natur és ízesített tehénsajtjai, valamint olivabogyók.

A kezdés talán egy kicsit halványra sikerült egy 2010-es Toronyival. Már az illatán is érződött, hogy nem kimondottan fajtajelleges bor, tannintartalma is alacsony volt. Merész vállalkozás volt ezt a bort palackba zárni, hiszen 2010 nem volt egy túl jó év borász szemszögből. Nem véletlenül a legtöbb kis pincészet folyóborként értékesítette az azévi termést.

Folytatásként Bősz Adrián 2009-es tétele következett. A fiatal borász egy tartalmas, ám jóivású, fiatalok által is szerethető bort készített, amelyben a hordós érlelésből adódó finom és visszafogott ízek jól egészítik ki a bor meggyes-cseresznyés gyümölcsösségét.

Sárosdi 2009-es kékfrankosa már sokkal tankönyvszerűbben hozza a kékfrankosra jellemző jegyeket. Karakteres íz és erőteljesebb illat, mely szép harmóniában van egymással. A gyümölcsösség már jobban megjelenik, egyértelműen kiérződik a feketeszeder és a hordós érlelés fűszerezettsége.

A 2011-es Prantner egy egyszerű, jól iható, kellemes bor, de érződik fiatalsága. Savai visszafogottabbak, viszont hosszú íze van és érezhető az ereje, a 14%-os alkohol.

A Dániel Pincészet 2007-es kékfrankosa mindössze 13,5 %-os alkohollal rendelkezik, az alkohol íze mégis meghatározó a borban. Ebből adódóan egy igazán markáns, férfias tétellel volt dolgunk.

A 2009-es Pósta sokkal fajtajellegesebb bor. Illatában és ízvilágában is egyértelműen meggyes. A 14,5 %-os alkoholfok ellenére ízre sokkal vékonyabbnak, könnyebbnek tűnik. Jól iható, szerethető bor.

A Tűzkő birtok 2009-es 7Frankos válogatásborát a 12,5%-os alkohol miatt vékony test, de különleges, komplex, árnyaltabb ízvilág jellemzi. A 14 hónapos hordós érlelésből adódó aromák szép harmóniában vannak a gyümölcsös ízekkel.

Ezt követően egy exkluzív tétel, a 2009-es, három aranyérmes Mészáros Bodzási válogatás került poharunkba. A borban nem tisztán kékfrankos jegyek jelennek meg, mert az erőteljesebb  hordóhasználat miatt kávés, grillázsos ízvilágba hajlik. Gyönyörködtető, mély tónusú, sűrű bor.

Ezután két meglepetés tétel következett. Az egyik a Fekete Borpince 2003-as kékfrankos válogatása. Rendkívül erőteljes, koncentrált bor, 15%-os alkohollal, élénk savakkal. Majd, mintegy szépítésként egy 2011-es, a Csötönyi-völgyből származó Toronyi kékfrankos.  Kiváló helyesbítése a 2010-es tételnek. Kifejezetten lágy, könnyed bor, friss és gyümölcsös, ánizsos jegyekkel.

Az est folyamán a kékfrankosok szép íve tárult elénk, amíg az egyszerűbb, hétköznapi tételektől eljutottunk a fajsúlyosabb, tartalmasabb és strukturáltabb borokig. Kékfrankosokat azonban nem csak fajtaborként, önállóan palackoznak, hanem fő alkotóelemei a bikavérnek, illetve a szekszárdi cuvée boroknak, mivel a végeredmény minden esetben karakteres, mély tónusú, savakban gazdag, javarészt meggyes ízvilágú bor. Jövő hónapban a kékfrankos alapú házasításból született borok kóstolójáról tudósítunk.