Amikor Versendre ér az ember, akkor nehezen tudja elhinni, hogy a faluban rejtőzik az a pince, amelynek forralt borára még a messzi Budapesten is felkapják a fejüket. Kicsit olyan, mintha egy szigeten lennénk a tenger közepén. Minden olyan távolinak tűnik innen, szinte háborítatlannak. Az elhelyezkedésből és a hagyományokból fakadóan azt gondolnánk, hogy fehérboros túrának nézünk majd elébe, azonban hamar kiderül, hogy erről szó nincs, a környék talán leggazdagabb szortimentjével rendelkezik a Kovács-Harmat Pince.

Így vall erről Kovács László: Alapvetően a fajtaborokat kedvelem, ezért cuvée-t csak a legritkább esetben készítünk. Talán azt lehet mondani, hogy egyfajta hidat is képez a mi kis pincénk, hiszen Villányban a vörösborok dominálnak, a Pécsi borvidéken pedig inkább a fehér fajták, míg nálunk mindkettő megtalálható, egyenlő mértékben. Található itt a juhfarktól kezdve a pinot-kon át egészen a cabernet-kig bezárólag minden. De mindjárt lemegyünk a másik pincébe, ott megmutatom.

Az invitációnak nem is tudtunk ellenállni, amíg ballagunk az Orasje pincesoron lefelé, életfilozófiájából kapunk egy kis ízelítőt: Már összesen több, mint 6 hektáron termelünk, szépen lassan fejlődünk, korszerűsítünk. Habár nem vagyunk egy nagy pince, de a fejlesztést és a racionális gazdálkodást nagyon fontosnak tartom. Anélkül nem tudnánk továbbhaladni. Úgy gondolom, hogy a termelés felső határa nagyjából negyvenezer palack lehet, de annál többet nem is akarnék. Nekem nem az a célom, hogy minden évben prémium borokat állítsak elő, ahogy az sem, hogy a multiknak termeljek több tízezer palackot. A kettő között elhelyezkedő réteg az, akit elsősorban ki akarok szolgálni. Könnyen iható, könnyed borokkal, magas minőségen.

Ehhez az elvhez annyira tartja is magát, hogy még az egyetemi kluboknak eladott ún. student boroknál is ragaszkodik a magas színvonalhoz. Cserébe a diákok egy-egy fesztivál alkalmával már messziről megismerik a standot a jellegzetes emblémával: „Te, ez a Kovács-Harmat!” – hangzik fel sokszor. (A Harmat a sok Kovács Pince mellett nem csak megkülönböztető jelző, hiszen így László felesége, Helga családi nevét is viseli a családi pincészet - a szerk.)

Az új pincébe leérve új hordókat, s nagy fémtartályokat találunk, természetesen megkóstoljuk rögtön a tartalmukat. S ahogy ízleljük a tételeket – a korábban felsoroltakhoz még egy jó merlot is csatlakozott – megértjük azt, amiről László eddig beszélt. Lágy, gördülékeny borokat kapunk, hol egy kis cseresznyés illattal, hol egy kis hordófűszeres háttérrel vegyítve, élmény a májusi délutánban kóstolni.

Később a pince előtt folytatjuk a diskurzust, igencsak felhős, morcos az égbolt, márpedig az nem jó, hiszen jelenleg is nagyon sok a munka a Kovács-Harmat Pincében. Új szőlőtőkék sarjadnak a közeli domboldalon, fele Irsai Olivér, fele királyleányka, a karózás még hátravan. De a vendég az első, mondja házigazdánk. Biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide, ha máskor nem is, talán egy újjáélesztett Versendi Juhfark Fesztiválra.